Vágólapra másolva!
A Toulouse FC nem kis bravúrt hajtott végre azzal, hogy megőrizte élvonalbeli tagságát, hiszen az újonc klub az elmúlt év végén még reménytelen helyzetben volt, ráadásul a csapat nagy részét minimális élvonalbeli tapasztalattal bíró focisták alkották. A bennmaradás kiharcolása után a vezetőség immár komolyabb célokat emleget, és ezek elérése érdekében a TFC alaposan belelendült a piacon, hiszen máris négy olyan labdarúgó érkezett, aki kifejezetten nagy fogásnak tekinthető.

A toulouse-iaknak 2001 nyarán valósággal a nulláról kellett újrakezdeniük, hiszen a liga a klubot pénzügyi nehézségei miatt a harmadosztályba száműzte, és az egykori profi játékosok közül csak nagyon kevesen vállalták a Nationalban való szereplést.

A TFC azonban a saját nevelésű ifjakra építve nemhogy azonnal feljutott a másodosztályba, de lendületből az élvonalbeli szereplést is kiharcolta. Ezzel együtt a legjobbak között úgy tűnt, hogy a csapat még nem elég erős, és az esztendőt az utolsó helyen zárta a klub. Mivel a téli erősítések sem úgy sikerültek, ahogyan a vezetők szerették volna (csupán az Olympique Marseille-től kölcsönkapott brazil támadó, Fernandao érkezett), így a francia közvélemény az egyesületet biztos kiesőnek könyvelte el. Ehhez képest a Toulouse FC a tavasszal összekapta magát, és a bajnokság második felében kétszer annyi pontot gyűjtött, mint az ősszel, aminek köszönhetően sikerült megkapaszkodnia a legjobbak között.

A szurkolóknak tehát volt okuk az örömre, hát még amikor megtudták, hogy a klub kikkel szeretne erősíteni a nyáron: a kiszemeltek között ugyanis csupa olyan futballista szerepelt, akik az egyesület előző idénybeli keretéhez képest egytől egyig "nagy névnek" számítanak. Úgy látszik, az elnökség immár komolyabb célokat tűzött ki, és ezek elérése érdekében mindenképpen rutinosabb futballistákra volt szükség, olyan játékosokra, akik már letettek valamit az asztalra akár nemzetközi szinten is.

Elsőre rögtön egy francia válogatottat sikerült megszereznie a TFC-nek az RC Lens támadója, Daniel Moreira személyében, ami azért jelentett meglepetést, mert a focistát igazi nagy klubok is "üldözték" az utóbbi időszakban. Tavaly nyáron még Angliából csábították a játékost, és most is rengeteg ajánlata volt, azonban ezek különböző okok miatt mind kútba estek.

Az Olympique Marseille és az AS Monaco például már három hónappal ezelőtt felvette a kapcsolatot Moreirával, de az OM-nél az új sportigazgató, Pape Diouf érkezése miatt hiúsult meg a transzfer, Monte-Carlóban pedig nagy volt a bizonytalanság Didier Deschamps esetleges távozása miatt. Moreira ezen kívül tárgyalt még a Stade Rennes-nel, az FC Sochaux-val, sőt, az RCD Espanyollal is, ám egyikkel sem sikerült megegyeznie, klubja új szerződésajánlatát pedig azért nem fogadta el, mert jelentősen csökkentették volna a fizetését. Azt nem tudni, a Toulouse-nál mennyit fog keresni, de az nyílt titok, hogy az egyesület négymillió euró körüli összeget fizetett ki érte a Sang et Ornak.

Annyiban mondjuk nem okozott meglepetést Moreira szerződtetése, hogy a focista ahhoz a játékosügynökséghez tartozik, amelyiknek egyik vezetője nem más, mint Ali Rachedi, a Toulouse sportigazgatója. Ugyanennek az "istállónak" a tagja Stéphane Dalmat is, aki ugyan hivatalosan az FC Internazionale focistája, de a milánóiak az előző szezonra kölcsönadták őt a Tottenham Hotspurnek. A rendkívül tehetséges, ám talentumát eddig bizonyítani nem tudó középpályásra 2006-ig szóló szerződése ellenére Milánóban továbbra sem tartanak igényt, így örömmel vették a TFC megkeresését. Dalmat és Moreira az 1998-99-es szezonban már futballozott együtt Lensban, és klubjuk akkor a hatodik helyen végzett, amivel minden bizonnyal most is elégedettek lennének mindketten.

De a fenti két futballistával még nem merült ki az érkezők névsora, hiszen a szakmai vezetés tisztában volt vele, hogy nemcsak a támadórészleget, hanem a hátsó alakzatot is meg kell erősíteni. A szurkolók legnagyobb örömére végre sikerült hazacsábítani a TFC egykori futballistáját, Dominique Arribagét, aki 1992 és 1998 között szerepelt az egyesületnél, majd a Stade Rennes-be igazolt, ahol szintén vezéregyéniség lett, olyannyira, hogy a csapatkapitányi karszalagot is viselhette.

Őt már a télen le akarta igazolni a klub, de a bretonok akkor még nem engedték el - most viszont nem marasztalhatták, mivel lejárt a szerződése. A középhátvéd több mint 250 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt pályafutása során, vagyis jelentős rutint hoz a rendkívül fiatal védelembe, amelyben rajta kívül még új fiú lesz Francois Sirieix is. Az AJ Auxerre labdarúgója szintén ingyen érkezett, mivel az AJA-nál lejárt a kontraktusa, és bár Jean-Alain Boumsong, illetve Philippe Mexes távozásával Guy Roux minden bizonnyal több játéklehetőséget adott volna a baszk származású focistának, ő inkább a Toulouse mellett döntött.

A fenti futballistákkal kétségtelenül jelentősen megerősödött a TFC játékoskerete, és ennek megfelelően az egyesület célkitűzése is változott: a következő idényben már nem lesz elég a biztos bennmaradás kiharcolása, igazán elégedettek csak akkor lennének a tulajdonosok, ha a nemzetközi porondra is kiléphetne a gárda.