Vágólapra másolva!
Szokás szerint az európai topligák közül a Serie A rajtol el legutoljára, még annak ellenére is, hogy az olasz élvonalban az előző idényhez képest kettővel több klub szerepel majd, a campionatóban húsz együttes küzd a pontokért. A bajnoki cím esélyeseit viszont még a korábbinál is kevesebb névre lehet szűkíteni: a megszokott nagy ötösből a két római gárda kihullani látszik, így várhatóan az FC Internazionale, az AC Milan és a Juventus FC vetélkedik majd az elsőségért.

Az olasz bajnokság kezdetét megelőző beharangozó írásokban lassan már szokássá válik annak a folyamatnak a megemlítése, hogy a talján pontvadászat élmezőnye egyre jobban elhúz a többi klubtól. Az előző években még nagy ötösről lehetett beszélni (AC Milan, FC Internazionale, AS Roma, Lazio, Juventus FC), azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy még tovább szűkül a kör, és a két fővárosi gárda is kihull az első számú aranyesélyesek közül. Ennek elsősorban anyagi okai vannak, a rómaiak ugyanis az előző évek nagy sikerhajszájában túl nagy adósságot halmoztak fel, és nekik nincsen egy Massimo Morattijuk vagy Silvio Berlusconijuk, aki a maga millióival ezt mindig pótolni tudná. Így aztán a mostani bajnoki rajt előtt igazából csak három együttesre lehet nyugodt szívvel rámondani, hogy aranyesélyesnek számít: az Internazionaléra, az AC Milanra és a Juventusra.

A címvédő rossonerók számítanak talán a legnagyobb favoritnak, köszönhetően annak, hogy az átigazolások terén meglepően visszafogottnak mutatkoznak az utóbbi években. Míg a kilencvenes évek közepén előfordult, hogy "ész nélkül" leigazoltak boldog-boldogtalant, akinek volt egy jobb szezonja, addig most igyekeznek jobban megfontolni a transzfereket, és a mennyiség helyett inkább a minőségre fektetik a hangsúlyt.

Az élcsapatok közül ennek megfelelően náluk volt a legkisebb jövés-menés, és meghatározó futballista egyetlen sem távozott, hiszen az Aston Villának eladott Martin Laursen, illetve a Regginának kölcsönadott Marco Borriello a legutóbbi idényben összesen 14 bajnokin lépett pályára. Távozott tehát egy védő és egy csatár, ugyanakkor mindkét csapatrészbe érkezett a helyükre egy-egy világklasszis: a hátsó alakzatba a holland Jaap Stam, akit 10,5 millió euróért vettek meg a Laziótól, a támadósorba pedig az argentin Hernán Crespo, akit a Chelsea FC-től vettek kölcsön. Utóbbi játékos a tréner, Carlo Ancelotti nagy kedvence, egykoron az AC Parmánál dolgoztak együtt, így aztán alaphelyzetben Jon Dahl Tomasson várhatóan továbbra is a kispadra szorul - és akkor még mindig ott van a már hosszú ideje sérüléssel bajlódó Filippo Inzaghi.

Nagyobb kérdés az, hogy mi lesz a hátsó alakzattal, ami a legutóbbi idényben olyan jól működött: jelen állás szerint az a legvalószínűbb, hogy Stam érkeztével Paolo Maldini visszatér a bal oldalra, ami nem biztos, hogy jó húzás, elvégre korábban éppen azt tartották Ancelotti mesterfogásának, hogy a gyorsaságából sokat vesztett csapatkapitányt a védelem tengelyében szerepeltette.

A város másik egyesületénél, az FC Internazionalénál az elmúlt években megszokott forgatókönyv szerint zajlottak az események: a kudarcként elkönyvelt idény után menesztették az edzőt, és rengeteg új futballistát igazoltak. Ez eddig ugyan egyszer sem jött be, hiszen a hőn áhított aranyérem megszerzése 1989 óta nem sikerül, de Moratti (immár nem elnökként, csak tulajdonosként) nem adja fel a dolgot. A "Messiás" most az a Roberto Mancini, aki az elmúlt két szezonban viszonylag jól teljesített a Lazióval, ugyanakkor nem árt figyelembe venni azt sem, hogy eddigi klubjainál mindig korlátozott anyagi körülmények között kellett dolgoznia.

Most erről szó sincsen, sőt, tulajdonképpen a kívánsága szerint alakították a játékoskeretet: az ő kifejezett kérésére szerződtették Juan Sebastián Verónt a Chelsea FC-től, Mancio magával hozhatta Sinisa Mihajlovicot és Giuseppe Favallit a Laziótól, vagyis három egykori csapattársával is együtt dolgozhat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Inter amúgy is erősnek mondható kerete a fentieken kívül még Edgar Davidsszal és Estebán Cambiassóval, vagyis két remek védekező középpályással is bővült, akkor elmondható, hogy a mennyiséget tekintve megint az Internek van a legjobb kerete - csak hát ez eddig is kevés volt a scudettóhoz.

A Juventus FC-nél is új tréner ül a kispadon, ami egyben egy új korszak kezdetét is jelenti a torinóiaknál, hiszen Marcello Lippi neve valósággal egybeforrt az Öreg Hölgyével. A klub ügyvezető igazgatójának, Luciano Mogginak mindenkit sikerült meglepnie azzal, hogy elcsábította az AS Roma mesterét, Fabio Capellót, és sokak szerint az ő szerződtetése volt a Juve legjobb igazolása a nyáron.

A tréner két játékost is hozott magával a fővárosból Jonathan Zebina és Émerson személyében, a francia bekk azonban az eddigi két tétmeccsen, a BL-selejtezőkön nem kapott játéklehetőséget, vagyis a védelem olyannyira áhított megújítása eddig nem történt meg - bár az átigazolási időszak utolsó perceiben a Juve még megszerezte az Inter focistáját, Fabio Cannavarót.

A Juve-drukkerek leginkább Enzo Maresca távozását fájlalták, de Marco di Vaio eladásának sem örültek különösebben - a keret tehát túlságosan nem változott, az alapcsapat többé-kevésbé ugyanaz maradt, így a fő kérdés az, hogy az előző szezonban nem éppen csúcsformában szereplő sztárokból, vagyis Pavel Nedvedből, Lilian Thuramból, Alessando del Pieróból Capello ki tudja-e hozni a maximumot.