Társoldalunk:

Közepesen kezdett Van Marwijk új Dortmundja

2004.09.17. 8:17

A Borussia Dortmund háza táján az év elején meglehetősen borús volt a hangulat, hiszen kiderült, hogy a klub jelentős adósságállománnyal küszködik, amelynek megszüntetésére a legjobb játékosok kiárusítása tűnt az egyetlen megoldásnak. Nos, ez utóbbi végül elmaradt, csak egy alapember távozott, ugyanakkor a klub nem is igazolt senkit, az új szakvezetőnek, Bert van Marwijknak tehát meglehetősen nehéz a dolga, hiszen az elvárások sem változtak.

Azzal már az előző szezon kezdetén is mindenki tisztában volt Dortmundban, hogy a klub anyagi helyzete nem a legrózsásabb, és a helyzet csak tovább romlott, amikor a csapat nem tudta beverekedni magát a Bajnokok Ligájába (a selejtezőben az FC Bruges-től kapott ki), majd az UEFA-kupától is viszonylag gyorsan búcsúzott. Ám még így is szenzációt keltett, amikor januárban kiderült, hogy a korábbi rossz gazdálkodás és elhibázott döntések következtében az egyesület több mint harmincmilliós veszteséget könyvelhetett el.

Mivel az elnök, dr. Gerd Niebaum az irányú kísérlete, hogy százmilliós kölcsönt vegyen fel egy angol befektetési banktól, kudarcot vallott, így aztán egyre inkább úgy tűnt, hogy a nyáron nagy kiárusítás lesz a Westfalen stadionban, főszerepben Jan Kollerrel, Tomás Rosickyvel, Dedével, Éwerthonnal és Torsten Fringsszel.

Ennek lehetősége tovább nőtt azzal, hogy a csapat végül pocsékul zárta a szezont, és csupán a hatodik helyre futott be, vagyis nem csak a Bajnokok Ligájáról, de még az UEFA-kupáról is lecsúszott. Annyi mindenesetre már a bajnokság végeztével biztossá vált, hogy a szakvezetővel, Matthias Sammerrel a vezetőség felbontja szerződését, aminek fő oka nem is a viszonylagos eredménytelenség volt, hanem az, hogy a focisták egyre kevésbé viselték el az egykori aranylabdás futballista katonás vezetési stílusát és néhol túlzott szigorúságát.

Sammer utódját gyorsan sikerült megtalálni a holland Bert van Marwijk személyében, akiről köztudott volt, hogy otthagyja a Feyenoordot. A szakvezetőt egy évvel korábban az FC Schalke 04 csábította, de a gelsenkirchenieknek akkor nemet mondott (ez egyébként jó pont a BVB hívei előtt), most viszont örömmel fogadta el a dortmundiak ajánlatát. Még úgy is, hogy szerződése aláírásakor rendkívül bizonytalan volt, hogy milyen erősségű kerettel dolgozhat majd.

Az biztos volt, hogy a veterán védő, Stefan Reuter (aki a legutóbbi idényben még 31 mérkőzésen szerepelt, és a csapatkapitányi karszalagot is viselhette) nem áll majd a rendelkezésére, hiszen a focista már korábban bejelentette, hogy befejezi pályafutását. A Real Madridtól kölcsönkapott Flávio Conceicaóra sem számíthatott, a továbbiakban viszont minden attól függött, hogy a vezetőség hány klasszis eladását tartja szükségesnek. Az első transzfer gyorsan meg is történt, a válogatott középpályás, Frings az Eb alatt kilencmillió euróért a Bayern Münchenbe igazolt, azonban őt végül senki sem követte. Noha Éwerthonnak és Rosickynak is volt kérője, egyiküket sem adta el a klub, ami azt jelentette, hogy a csapat magja együtt maradt.

A távozók listája mellett azonban az érkezők névsora sem volt valami hosszú, és a szó valódi értelmében egyetlen új focista sem érkezett a BVB-hez. A fiatal Sascha Rammel és Mehmet Akgün, akik eddig az amatőrök között szerepeltek, profiszerződést kaptak, és visszaérkezett két kölcsönjátékos: Florian Kringe az 1. FC Kölntől és Sunday Oliseh a VfL Bochumtól. Utóbbi játékost valójában nem akarták megtartani, de szerződése még mindig érvényes volt, és egyetlen klub sem akarta elvinni - ami nem csoda azok után, hogy Bochumból azért kellett távoznia, mert egy összeszólalkozás után betörte csapattársa, Vahid Haszemjan orrát.

A játékoskeret persze még így is az erősebbek közé tartozik, és Van Marwijk is csak egy focistát szeretett volna megszerezni, igaz, őt mindenképpen: a PSV Eindhoven középpályását, Mark van Bommelt, aki egyébként a tréner veje. A dortmundiak heteken keresztül tárgyaltak a hollandokkal, de végül nem sikerült megállapodniuk, így Van Bommel maradt a PSV-nél. A szakvezető tehát szinte teljesen ugyanazzal a kerettel dolgozhatott, mint elődje, de kissé változtatott a taktikán.

Amíg Sammernél az esetek többségében a Dortmund a 4-3-3-as felállásban szerepelt, addig Van Marwijknál a csapat inkább a 4-4-2-es taktikát alkalmazza, igaz, a bal oldali középpályás, Dedé rendkívül sokat tör előre, szinte szélsőként futballozik. Ami a kezdő tizenegyet illeti, a szakvezető eddig nem sokat variált: három forduló alatt mindössze annyit változtatott, hogy az első két mérkőzést sérülés miatt kihagyott Christian Wörns a harmadik játéknapon visszakerült az együttesbe Guy Demel helyére.

A négy forduló alatt megszerzett öt pont egyébként jó közepes teljesítmény, amiből még bármi lehet, azonban a két hazai mérkőzésből egyiket sem sikerült megnyerni, ami a fanatikus dortmundi közönség előtt nem valami jó bemutatkozás.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK