Társoldalunk:

Kevésbé látványosan, de hatékonyan játszik a Chelsea

2004.10.05. 9:09

Az angol bajnokság kezdete előtt a közvélemény leginkább arra volt kíváncsi, hogy a mire lesz képes az ismét alaposan bevásárló és a szezonnak új szakvezetővel nekivágott Chelsea FC. A Bajnokok Ligája győzteseként érkezett mester, José Mourinho azonban gyorsan bebizonyította, hogy az új körülmények között is képes ütőképes gárdát összeállítani, és az eredményesség prioritást élvez nála - a kritikus hangok pedig egyáltalán nem érdeklik.

Amikor kevéssel a Bajnokok Ligája döntője után nyilvánosságra került, hogy Claudio Ranierit José Mourinho váltja a Chelsea kispadján, jópáran voltak, akik úgy vélték: a klub tulajdonosa, Roman Abramovics túlságosan is az aktuális siker alapján választott új szakvezetőt. Mások viszont azt gondolták: ha valaki egy viszonylag gyengébb erősségű játékosállománnyal is két nemzetközi kupát tudott nyerni két év alatt, akkor nem lehet rossz szakember.

Mourinho mindenesetre nincs híján az önbizalomnak, bemutatásakor rögtön kijelentette az angol sajtó képviselőinek, hogy egy ilyen klasszis kerethez klasszis edző is dukál, márpedig ő magát annak tartja. Mindez a rendkívül szerény és visszafogott Ranieri után merőben új hang volt a Stamford Bridge-en, és a szurkolók ekkor még csak hitték is, meg nem is, hogy ez a magabiztosság csapatukra is jellemző lesz.

Előbb azonban még ki kellett alakítani új keretet, és ez bizony jelentős változásokat eredményezett. Mourinho olyan labdarúgókra nem tartott igényt, mint Hernán Crespo, Juan Sebastián Verón (őket csak kölcsönbe engedte el a klub), Jimmy Floyd Hasselbaink, Mario Melchiot vagy Jesper Grönkjaer, akik viszonylag sok játéklehetőséget kaptak Ranieri idejében. Ráadásul többségüktől ingyen vált meg a londoni együttes, csupán a dán szélsőért zsebelt be 2,2 millió fontot - de hát Abramovics számára az anyagiak másodlagosak voltak. Ez fokozottan igaz volt az új szerzemények vételárára is, hiszen a klub több mint kilencvenmillió fontot költött a nyáron.

A legdrágább igazolás érkezett legutoljára, az Olympique Marseille elefántcsontparti csatárát, Didier Drogbát kevéssel a bajnokság rajtja előtt sikerült megszerezni 24 millió fontért. Mourinho Londonba csábította két volt portói játékosát, a jobbhátvéd Paulo Ferreirát (13,2 millió font) és a középső védő Ricardo Carvalhót (19,85 millió), illetve még két honfitársát, a Benfica középpályását, Tiagót (10 millió), és a Penafiel fiatal tehetségét, Nuno Moraist (az ő vételárát nem hozták nyilvánosságra).

A PSV Eindhoventől is ketten érkeztek az angol klubhoz a balszélső Arjen Robben (12 millió font) és a csatár Mateja Kezsman (5 millió) személyében, míg a cseh kapus, Petr Cech szerződtetése már januárban köztudott volt, érte 7,1 millió fontot fizettek a francia Stade Rennes-nek. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy bár csupa nemzetközi klasszis érkezett a Stamford Bridge-re, egyetlen olyan játékost sem igazolt a klub, akit "világsztárnak" lehetne nevezni - mint mondjuk Thierry Henryt az Arsenal FC-ben vagy Wayne Rooneyt a Manchester Unitedben.

Az új szerzemények azonban egytől egyig kiváló futballisták, és tökéletesen beleillenek a Mourinho által elképzelt szisztémába, vagyis fontmilliók ide vagy oda, a Chelsea  nem a nevek alapján, hanem posztra igyekezett igazolni a nyáron. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen már az első fordulóban rendkívül egységes csapat benyomását keltette a londoni alakulat, amire szükség is volt, hiszen az ellenfél az egyik fő rivális, a Manchester United volt.

Az 1-0-s győzelem jól jelezte, hogy a jövőben mi várható a Kékektől: biztos védekezés, aminek köszönhetően a kevésbé sikeres támadójáték is elegendő a győzelemhez. Mert azt nem lehet mondani, hogy a Chelsea elkápráztatná a drukkereit, az együttes a Premier League-ben nyolc forduló alatt mindössze nyolc gólt szerzett - viszont csupán egyet kapott, ami egészen elképesztő teljesítmény.

A hátsó alakzatban Paulo Ferreirának, Ricardo Carvalhónak és John Terrynek bérelt helye van, a balhátvéd személye viszont sokszor változik - úgy látszik, sem Wayne Bridge, sem pedig Celestine Babayaro nem győzte még meg Mourinhót, így a legutóbbi meccseken már William Gallas húzódott ki a baloldalra. A középpályáról Frank Lampard és Claude Makelele kihagyhatatlan, a jobb szélen vagy Tiago, vagy pedig Alekszej Szmertyin, a bal oldalon pedig Joe Cole vagy Damien Duff szerepel - ráadásul Robben még nem is lépett pályára ebben a szezonban.

A fenti szereposztás részben magyarázat is lehet arra, hogy miért gyengébb a támadójátéka a gárdának, hiszen Ranieri idejében a jobb oldalon is egy vérbeli szélső (általában Grönkjaer) futballozott, most viszont védekezőbb felfogású játékosok szerepelnek ezen a poszton. Ami a csatársort illeti, itt Drogba a standard ember, és társa hol Eidur Gudjohnsen, hol pedig Kezsman - Adrian Mutu teljességgel kiszorult a csapatból.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK