Vágólapra másolva!
A VfL Wolfsburgnál az előző években mindig merészek voltak a célok, de az ambíciókat nem sikerült megvalósítani. Az egyesület fő "agytrösztje", a menedzser Peter Pander aztán az idén egy adminisztrációs hiba után lemondott posztjáról, így ő már csak kívülállóként nézheti, amint végre beérik munkája gyümölcs - a Farkasok a tabella élén állnak, történetük során először.

A wolfsburgi egyesület öt évvel ezelőtt hatalmas meglepetésre harcolta ki az UEFA-kupában való szereplés jogát, és a helyi autókonszern, a Volkswagen akkor fűzte szorosabbra a szálakat a gyár és a klub között. A vállalat német szinten is tekintélyesnek mondható összeget pumpált a VfL-be, s a menedzser, Peter Pander arról álmodozott, hogy a klub hamarosan a Bajnokok Ligájában szerepel majd. Nemzetközi szinten is ismert focisták sora érkezett az egylethez, elkészült egy új, modern stadion, azonban az eredmények közepesek maradtak, és az Intertotó-kupánál feljebb nem tudott lépni a gárda, noha a "kiscsapat" kategóriájából sikerült kilépnie, köszönhetően rendkívül offenzív futballjának.

A nyáron aztán az előző évekkel ellentétben a wolfsburgiak igyekeztek posztra igazolni, és ennek megfelelően elsősorban a hátsó alakzatot erősítették meg a holland Kevin Hofland és az argentin Facundo Quiroga leigazolásával. Ezzel együtt a vezetőség, tanulva a korábbi évekből, kissé visszafogott volt az elvárások megfogalmazásánál, ami érthető, különösen azok után, hogy az Intertotó-kupában a svájci FC Thun némileg váratlanul kettős vereséggel búcsúztatta a Farkasokat. A szakvezető, a belga Eric Gerets azonban elégedett lehetett a menedzser teljesítményével, hiszen Hoflandot kifejezetten az ő kérésére igazolták le, és egy másik volt játékosát, a bolgár Marijan Hrisztovot is megszerezte a klub, őt a Kaiserslautern engedte el.

A bolgár labdarúgó személye azonban hamarosan problémaforrássá vált. A német kupa első fordulójában az 1. FC Köln amatőrcsapata ellen Hrisztov vezérletével könnyed győzelmet aratott a gárda, ám kiderült, hogy a középpályást nem lett volna szabad pályára küldeni. Hrisztovot ugyanis még 2003-ban a kupadöntőn a 'Lautern színeiben kiállították, amiért három mérkőzésre szóló eltiltást kapott, és ebből az előző szezonban csak egyet töltött le. A kölniek természetesen óvtak, és a jogosulatlanul szereplő játékos miatt a találkozót nekik igazolták, a VfL Wolfsburg tehát kiesett a sorozatból.

A menedzser, Peter Pander azonnal vállalta a felelősséget, mondván, neki kellett volna jobban odafigyelnie, és két nappal az eset után be is nyújtotta a lemondását. Mindez azért nem kis szenzációt jelentett, hiszen Pander 13 éve dolgozott a klubnál, és tulajdonképpen az ő munkájának volt köszönhető, hogy a Wolfsburg egy másodosztályú kiscsapatból az élvonal markáns szereplőjévé vált.

Különösen fájó lehetett Pander számára a távozás, hiszen álma, hogy a Wolfsburg az élmezőnyben szerepeljen a Bundesligában, éppen kezdett megvalósulni. Az első hazai mérkőzésen a Freiburgtól váratlanul elszenvedett vereség után ugyanis a Farkasok valósággal szárnyalni kezdtek, és a következő hat mérkőzésüket egyaránt megnyerték, amivel a tabella első helyén találták magukat. A német közvélemény máris a wolfsburgi csodáról beszél, pedig csak annyi történt, hogy sikerült kijavítani az előző szezon hibáit, miközben az erényeit megtartotta a gárda.

A támadó részleggel az elmúlt években sohasem volt probléma, a Wolfsburg mindig is a legattraktívabban futballozó német csapatok közé tartozott, azonban a pocsék védekezés miatt ez csak a középmezőnyhöz volt elégséges. Most viszont a hátsó alakzatra sem lehet panasz, hét forduló alatt a VfL kapta a második legkevesebb gólt, szám szerint hatot, és eddig egyetlen találkozón sem került egynél többször a labda a hálójába. Quiroga és Hofland leigazolása is telitalálatnak bizonyult: a két labdarúgó úgy futballozik a védelemben, mintha világéletükben együtt játszottak volna, de a védekező középpályás pozíciójában szereplő Pablo Thiam is élete legjobb formájában kergeti a labdát.

Nagyon fontos szerepe van a sikerben a trénernek, Geretsnek, aki alaposan kibővítette a Wolfsburg taktikai repertoárját, és az ellenfelek immár nem tudják olyan könnyen kiismerni a VfL-t, amely hol három, hol pedig négy védővel lép pályára (utóbbi esetben a jobbhátvéd posztján Vratislav Karhan vagy Thomas Rytter szerepel, a bal oldali védő rendszeresen Patrick Weiser), és a támadó részlegben is nagy a variációs lehetőség, amihez persze a megfelelő játékoskeret is szükségeltetik. Thomas Brdaric jobbszélsőként és középcsatárként is megállja a helyét, Diego Klimowicz pedig a 6. fordulóban a Kaiserslautern ellen Andrés d'Alessandro sérülését követően gond nélkül visszahúzódott az irányítói szerepkörbe, és ott is kiváló teljesítményt nyújtott.