Vágólapra másolva!
Az elmúlt két szezon rossz tapasztalatai után az 1. FC Kaiserslautern hívei már csak bízni mertek abban, hogy kedvenceik ezúttal nem a kiesés elleni küzdelemben vesznek majd részt, de ez a remény hiúnak bizonyult. A nyáron teljesen kicserélődött gárda továbbra is rendkívül gyengén szerepel, de a vezetőség egyelőre bízik az edzőben, Kurt Jarában - a kérdés csak, hogy még meddig.

Szinte elképesztő belegondolni abba, hogy hat évvel ezelőtt az 1. FC Kaiserslautern újoncként aranyérmet nyert a Bundesligában, a klub ugyanis azóta nyílegyenesen tart lefelé a bajnoki tabellán. Az elsőséget még két ötödik hely követte, de akkoriban már ez is csalódásnak számított, hát még az ezt követő nyolcadik, illetve hetedik pozíció.

Pedig a pfalzi szurkolók akkor még nem is sejtették, hogy ennél is nehezebb időszak áll előttük: a legutóbbi két idényben egyaránt csak hajszál híján kerülte el a kiesést a klub, miközben fény derült a vezetőségben történt visszaélésekre is, amelyek következtében a Kaiserslautern bizony alaposan eladósodott, a csőd szélére került.

A teljes megsemmisülést sikerült elkerülni, de a pályán nem javultak az eredmények, így aztán a nyáron a szakmai stáb totális nagytakarítást rendelt el: kilenc focista távozott, köztük olyan meghatározó labdarúgók, mint Marijan Hrisztov, Aleksandr Knavs, Vratislav Lokvenc és Miroslav Klose, de ugyanennyien érkeztek is.

Az újonnan szerződtetett focisták között akadt rutinos, öreg róka, mint Carsten Jancker vagy Christian Nerlinger, illetve feltörekvő fiatal is (a másodosztályból megvett Ferydoon Zandi vagy Marco Engelhardt), és a 'Lautern a Bundesliga-klubok közül elsőként kezdte meg a felkészülést annak érdekében, hogy a rengeteg új futballista minél előbb csapattá álljon össze.

A nyitány azonban rögtön pocsékra sikeredett; az újonc 1. FC Nürnberg a Fritz Walter stadionból vitte el a három pontot, és a helyzet később sem javult: három forduló után a gárda pont nélkül állt az utolsó helyen. A szakvezető által előzetesen eltervelt és a nyáron gyakorolt 4-2-3-1-es taktika csődöt mondott: a gólszerzéssel ugyan nem voltak problémák, de a védelem még több gólt szedett össze.

A negyedik fordulóban így aztán Kurt Jara váltott, és a Hansa Rostock elleni idegenbeli találkozón három védővel küldte pályára együttesét, ami bejött, a 'Lautern megszerezte első győzelmét, majd ezt követően a Hamburger SV-t is legyőzte a gárda.

Mielőtt azonban túlzottan örülni kezdtek volna a klubért szorítók, újabb három vereség következett, és a Vörös Ördögök visszaestek a tabella utolsó helyére. Jellemző a csapat helyzetére, hogy a sajtó a kilencedik fordulóban a Bayer Leverkusen ellen hazai pályán elért gól nélküli döntetlent is pozitívumként értékelte, elvégre végre ismét pontot szerzett az együttes, ráadásul a szezon során először fordult elő, hogy sikerült kapott gól nélkül abszolválnia egy találkozót...

Pedig a hátsó alakzat számít még a legállandóbb összetételű csapategységnek, a három hátvédes felállásban az Ingo Hertzsch, Hervé Nzelo Lembi, Timo Wenzel trió standard kezdőnek számít. A gondok a középpályán kezdődnek, ahol csupán Zandi számít kihagyhatatlannak, és az iráni származású játékmester nem is futballozik rosszul.

A nagy reményekkel leigazolt Nerlinger azonban egyértelműen csalódást okozott: a középpályás nem tudta betölteni azt a szerepkört, amit vártak tőle, és vezéregyéniség helyett első számú bűnbak lett, az ötödik forduló óta egyetlen találkozón sem szerepelt.

A tulajdonképpen a helyére bekerült Engelhardt már jobban futballozik, mint ahogyan a bal szélen egyre több lehetőséget kapott, saját nevelésű Thomas Drescher is biztatóan játszik, azonban a jobb szélen Jara egyelőre nem találja a megfelelő megoldást: szerepelt itt már Dimitriosz Grammozisz, Mihael Mikic, Mika Nurmela és Kamil Kosowski is, de egyikőjük sem vált be.

Elöl Janckerrel tulajdonképpen elégedettek 'Lauternben, mivel a kopasz támadón legalább látszik, hogy az utolsó utáni percig küzd (ez nem mindegyik focistáról mondható el), de a gólszerzés neki sem megy úgy, ahogyan a vezetők szeretnék.

Nagy kérdés, hogy mi segíthetné ki a csapatot ebből a krízisből. Tény, hogy a Kaiserslauternnek szerencséje sem volt (a Mönchengladbach ellen a Borussia csatára, Oliver Neuville kézzel ütötte be a vezető gólt, amit csak a játékvezető nem látott), és sérültek is akadtak, de Ciriaco Sforza vagy Christian Timm felépülése sem lendíthet olyan nagyot a gárdán.

Az előző két szezonban egyaránt egy edzőváltás hozta meg a kellő lökést, és ennek most is megvan az esélye, főleg, hogy a Betzenberg közönsége nem kifejezetten kedveli Jarát. A vezetőség egyelőre kitart a tréner mellett, de ha a helyzet hamarosan nem változik meg, akkor az ő türelmük is elfogy majd. Lehet, hogy akkor már késő lesz.