Vágólapra másolva!
A Bundesliga őszi szezonjának meglepetéscsapataként a VfL Wolfsburgot szokás emlegetni, és bár a Farkasok remek szereplése valóban váratlan kissé, a klub azért az elmúlt években rendre az élcsoportba kerülést tűzte ki célul maga elé, így jó helyezésük nem akkora meglepetés. A Hannover '96-tól viszont még a saját szurkolói sem várták, hogy a hetedik helyen tölti majd a téli szünetet, hiszen az előző két évben a klubra a nyugalom egyáltalán nem volt jellemző.

A hannoveri klub még 2002-ben került fel az elitbe, és az előző két idényben egyaránt a kiesés ellen küzdött, ráadásul az egyesületről elsősorban a klubigazgató, Ricardo Moar, illetve a tréner, Ralf Rangnick állandó vitái miatt cikkeztek. A helyzet Rangnick tavaly márciusi menesztésével sem változott túl sokat, az új szakvezető, Ewald Lienen sem nagyon találta a közös hangot Moarral, aki előszeretettel igazolta le a tréner megkérdezése nélkül a saját kiszemeltjeit.

Ilyen körülmények között a két bennmaradás kisebbfajta csoda volt, igaz, az is kellett hozzá, hogy a Hannover mindkét idényben alaposan kicserélje játékoskeretét a téli szünetben. A nyáron aztán Ilja Kaenzig személyében új menedzser érkezett a klubhoz, ami végül Moar távozását jelentette, és a szakma csínját-bínját korábban a Bayer Leverkusennél Reiner Calmund keze alatt kitanult Kaenzig nyugalmat ígért a drukkereknek - amibe azt is beleértette, hogy a csapat a középmezőnyben végez majd. Az erősítés mindenesetre ígéretesen sikerült, de a szurkolók az előző évek ígérgetései alapján meglehetősen szkeptikusak voltak. A bajnoki rajt alapján pedig úgy tűnt, hogy nekik van igazuk: a csapat első négy mérkőzésén mindössze két pontot gyűjtött össze, az utolsó helyen állt a tabellán, miközben a felújított AWD Arenában lejátszott első mérkőzésén kétgólos előnyről sem tudott nyerni az SC Freiburg ellen. A nagy csinnadrattával beharangozott nyári sztárigazolás, a Boavistától megszerzett portugál játékmester, Ricardo Sousa pocsékul futballozott, és amikor a második fordulóból elhalasztott mérkőzést szeptember végén a gárda hazai pályán elbukta az Arminia Bielefeld ellen, akkor a szurkolósereg már Lienen menesztését követelte.

A hetedik játéknapon azonban a Hansa Rostock ellen idegenben győzni tudott a csapat; ezt követően sorozatban négy meccset nyert meg, és egyszer csak a negyedik pozícióban találta magát. A Bayern München otthonában elszenvedett vereséget nem kellett magyarázni, és ezután újabb négy összecsapáson keresztül nem kapott ki az együttes - ha az utolsó őszi fordulóban a Hertha BSC ellen hazai pályán nyer a gárda, akkor a negyedik helyről várhatta volna a folytatást, de az így elért hetedik pozíció is sokkal szebb volt, mint amire bárki is számított Hannoverben.

Az eredményekben bekövetkezett hatalmas fordulat elsősorban annak köszönhető, hogy Lienen kissé változtatott a csapat szerkezetén: az alapfelállás, a 4-3-3 ugyan megmaradt, de a középpályán a védekezőbb felfogású Christophe Dabrowski helyére a kifejezetten támadó szellemű Nebojsa Krupnikovics került, és a szerb focista pazarul futballozott az ősszel. Ezenkívül több személyi csere is történt: a nyáron a legnagyobb fogásnak tartott Ricardo Sousa még a keretből is kikerült, szeptember óta egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára, és a cseh Jirí Stajner is kevesebb lehetőséget kapott - helyettük Silvio Schröter (a támadórészleg jobb oldalán) és Daniel Stendel szerepelt.

Ennek oka elsősorban az volt, hogy ők sokkal jobban képesek besegíteni a védekezésben, mert Lienennél a csatárok nem vonhatják ki magukat az ellenfél támadásakor adódó feladatok alól. Mindennek köszönhetően a Hannoveré az egyik legjobb hátsó alakzat, az ősszel csupán a Hertha BSC kapott kevesebb gólt nála. Ehhez persze az is kellett, hogy a védelem legyen a gárda legstabilabb csapatrésze: a Steve Cherundolo-Per Mertesacker-Dariusz Zuraw-Michael Tarnat kvartett a 17 őszi bajnoki közül csak három alkalommal nem állt össze, a többi találkozón ők alkották a védelmi négyest. A fiatal Mertesacker még a válogatottba is bekerült, sőt, a jelek szerint Jürgen Klinsmann vele képzeli el a jövő Nationalelfjének védelmét. A pazar kapottgól-mutatóhoz jelentősen hozzájárult még a középpályán szereplő Altin Lala-Julian de Guzman duó, amely kiválóan szűrte meg az ellenfél támadásait.

Az előzetesen kitűzött cél, a biztos bennmaradás kivívása most már talán nem okoz problémát az együttesnek (bár a vezetőség igyekszik óva inteni a drukkereket attól, hogy túlságosan is biztonságban érezzék magukat, s ez által a játékosok is elbízzák magukat), az európai kupaszereplés kiharcolása viszont még korainak tűnik a Hannover '96 számára. Jelenleg talán az UEFA-Intertotó-kupa tűnik reális célkitűzésnek, de ha esetleg ez sem jön össze, az élvonalbeli tagság megőrzése így is elégedettségre ad majd okot.