Társoldalunk:

Története egyik legjobb idényét zárhatja a Rennes

2005.04.20. 7:34

Amikor a Stade Rennes vezetősége két és fél évvel ezelőtt úgy döntött, hogy új szakmai koncepcióval vág neki az idénynek, akkor bizony a lépés erősen kockázatosnak tűnt, ám mára nyugodtan kijelenthető, hogy a bretonok a lehető legjobb döntést hozták. A drága külföldi focisták helyett a fiatalításra helyezték a hangsúlyt, és a szakvezető Bölöni László vezérletével a csapat jó úton halad afelé, hogy megismételje az elmúlt évtized legjobb szereplését.

A breton egyesület a kilencvenes évek közepétől meglehetősen ambiciózusan igyekezett erősíteni annak érdekében, hogy élcsapattá válhasson az országban, azonban a rengeteg elköltött millió ellenére a gárda egy ötödik és egy hatodik helyet tudott csak felmutatni, amely a befektetett összeget figyelembe véve meglehetősen szerény teljesítmény volt - arról nem is beszélve, hogy menet közben többször is előfordult, hogy az együttes majdnem kiesett az élvonalból.

A folyamat végül 2002 nyarán szakadt meg, amikor a klubvezetés Bölönit nevezte ki edzőnek, és ezzel új szakmai koncepcióba kezdett: a középpontba a saját nevelésű fiatalok csapatba építése került.

A váltás a vártnál gyorsabb eredményt hozott: az együttes Bölöni második idényében, vagyis az előző szezonban a kilencedik helyen végzett, és a nyáron egyetlen focista, a cseh kapus, Petr Cech eladásával biztosítani tudta, hogy ne kelljen megválnia több alapemberétől.

Ugyan Cechen kívül még három olyan labdarúgó távozott, akik rendszeresen a kezdő tizenegyben szerepeltek, de Bölöni tőlük könnyű szívvel vált meg, hiszen mindegyikük helyére volt megfelelő helyettese a fiatal tehetségek között. Így aztán az idény nem kezdődött rosszul a csapat számára, azonban október elején jött egy kisebb hullámvölgy, a Stade Rennes kissé hátrébb csúszott a tabellán.

A "hullámzó" kifejezés egyébként szinte tökéletesen leírja a bretonok teljesítményét az idény nagy részében, hiszen a csapat heteken keresztül azonos forgatókönyv szerint szerepelt: hazai mérkőzéseit megnyerte, idegenben pedig rendszeresen vereséget szenvedett. Ez a sorozat a 15. fordulóban kezdődött, az AS Saint-Etienne elleni idegenbeli találkozón, és egészen a 27. játéknapig tartott, és ezen időszakban a Rennes a győzelmek után rendre a kilencedik, a vereségeket követően pedig a tizenharmadik hely környékén tartózkodott.

A szurkolók legnagyobb örömére aztán a széria számukra kedvezően módosult, hiszen a Lille OSC ellen végre vendégként is sikerült pontot szereznie a gárdának, és azóta már vendégségben is veretlennek mondhatja magát, sőt a 32. fordulóban, a Toulouse FC ellen megszerezte első győzelmét vizitálóként.

Mindez egyben azt jelentette, hogy Bölöni csapata fokozatosan lépkedett feljebb a tabellán, és immár az ötödik pozícióban áll - márpedig ennél előrébb a klub története során mindössze két alkalommal végzett; 1948-ban és 1965-ben is negyedik lett. Tény, hogy a rennes-iek mögött álló AJ Auxerre-nek és Toulouse-nak is van egy elmaradt mérkőzése, amelyet azonban éppen egymás ellen játszanak, vagyis maximum egyikük előzhet vissza - az utóbbi hetek formáját tekintve pedig egyáltalán nem lehet kizárni, hogy a Rennes megőrzi ezt a pozíciót.

Sokak szerint az eredmények javulása annak is betudható, hogy a bretonok az idén kissé támadóbb felfogásban futballoznak. A télen ugyanis távozott a csapattól a brazil középpályás, Dudu Cearense, aki csak kölcsönben szerepelt a japán Kashiwa Reysoltól, és az ázsiaiak visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak az orosz Lokomotiv Moszkvától. A védekező középpályás pótlását pedig Bölöni nem egy új futballista szerződtetésével oldotta meg, hanem úgy, hogy a korábban leginkább a jobb oldalon számításba vett Olivier Sorlint vezényelte középre, a szélre pedig Toifilou Maoulida került, aki az ősszel alig játszott, és már a távozás gondolatával foglalkozott.

A szakvezető azonban nem engedte el a támadót, és jól tette, hiszen Maoulida immár öt találatnál tart (még ha ebből az első kettőt nem is jobbszélsőként, hanem középcsatárként érte el Alexandre Frei sérülése idején), és a jelek szerint szerződést is hosszabbítanak vele.

A klub persze nemcsak őt szeretné megtartani, hanem a többi meghatározó játékosát is, akik közül Olivier Monterrubio máris aláírt újabb két évre (ő eddig kilenc góllal és hat gólpasszal járult hozzá a sikeres szerepléshez), és folynak a tárgyalások Freijel, valamint Kim Källströmmel is. Mindketten kiválóan futballoznak az utóbbi időben, a svájci csatár jó úton halad afelé, hogy megszerezze a gólkirályi címet, és Källström is egyre gólerősebb, a legutóbbi öt játéknapon háromszor volt eredményes.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK