Társoldalunk:

Újból aranyat ért a legendás Bayern-mázli

2005.05.05. 7:15

Amikor a Bundesliga 25. fordulójában az FC Schalke 04 1-0-ra legyőzte a Bayern Münchent, és ezzel hárompontos előnyt szerzett a bajorokkal szemben, a müncheniek ellendrukkerei elégedetten dörzsölhették a kezüket - hogy pár héttel később elképedve lássák: a bajorok a hárompontos hátrányból öt hét alatt kilencpontos fórt csináltak. Németországban nagy divat a Bayern "malacát" emlegetni, de ehhez azért a szerencsénél valamivel több kell.

A müncheni egyesület a kilencvenes évek második felében egyértelműen egyeduralkodónak számított a Bundesligában, azonban az elmúlt pár szezonban ez már korántsem volt igaz, és a Bayern vezetősége teljes joggal érezhette, hogy szakmai frissítésre van szükség. Ennek érdekében szerződtették a kispadra Felix Magathot, aki elsősorban a VfB Stuttgartnál elért eredményeivel hívta fel magára a figyelmet.

A "korbácsos edzőként" számon tartott szakvezetőt sokan féltették az "FC Hollywoodtól", de az már az ősszel látszott, hogy Magath számára nem jelentett problémát az új környezet, és elképzeléseit sikerült érvényesítenie Münchenben is, ehhez persze az is kellett, hogy az egyesület elnöksége teljes mellszélességgel kiálljon mellette. A gyengébben sikerült bajnoki rajtot követően (öt forduló alatt a Bayern csupán nyolc pontot szerzett, márpedig ilyen rossz szezonkezdetre 1980 óta nem volt példa a klub történetében) a gárda fokozatosan jött fel a tabellán, és 14 forduló után a bajorok már az első helyen álltak.

Pedig problémája azért akadt Magathnak, elsősorban a sérülésekkel, hiszen a viszonylag bőnek számító keret alaposan megcsappant. A paraguayi támadó, Roque Santa Cruz a harmadik, a fiatal jobbhátvéd, Andreas Görlitz a 11., a balhátvéd Tobias Rau pedig az 17. fordulót követően dőlt ki a sorból hosszabb időre, és menet közben Mehmet Scholl, Willy Sagnol, Claudio Pizarro, de még Michael Ballack is több mérkőzést kénytelen volt kihagyni.

Ennek ellenére a téli szünetben csupán egy új futballista érkezett a müncheniekhez, és ő sem volt ismeretlen, elvégre Bixente Lizarazu korábban hét évet húzott le az egyesületnél. A franciát a nyáron engedték el az Olympique Marseille-hez, ahol azonban az edzőcserét követően kiszorult a kezdők közül, és mivel a bajoroknak éppen egy balhátvédre volt szükségük, örömmel visszafogadták a baszk bekket.

A tavaszi szezon ilyen előzmények után úgy folytatódott, ahogyan az őszi befejeződött, vagyis a Bayern magabiztosan szállította a győzelmeket, és még gólt sem kapott - hogy Bielefeldben nagy meglepetésre kikapjon 3-1-re. Mivel azonban ezután ismét jöttek a győzelmek, ráadásul a BL-ben az Arsenal FC-t is sikerült elbúcsúztatnia a gárdának, amivel máris túlteljesítette az előzetes célkitűzéseket - az alapcél ugyanis a csoportból való továbbjutás volt.

Forrás: EPA

Az FC Schalke 04 elleni vereség ugyan kicsit fájó volt, de a német futballközvélemény nagy része akkor sem izgult az aranyérem sorsa miatt, a többség meg volt győződve róla, hogy az elsőség úgyis a münchenieké lesz.

Mindezt a Bayern hagyományos szerencséjére alapozták, amely Németországban egy általánosan elterjedt "legenda", és külön kifejezés is van rá: Bayern-dusel. A "dusel" a szótár szerint valóban szerencsét, mázlit jelent, ám másik jelentése szerint ittasságot, mámort is - általában pedig a megmagyarázhatatlan, igazságtalan szerencsére szokták használni.
Belegondolva a müncheniek 2000-es vagy 2001-es bajnoki címébe, amikor egyaránt az utolsó körben, drámai körülmények között biztosították be az aranyérmet, ez a kitétel végül is érthető, de a kifejezés sokkal korábban, még a hetvenes években alakult ki, amikor a hazai porondon a müncheniek fő vetélytársa a Borussia Mönchengladbach volt, és a 'Gladbach bizony otthon eredményesebbnek bizonyult.

A nemzetközi porondon viszont a Csikók igencsak pechesek voltak: szenvedő félként szerepeltek az európai klubkupák történetének első tizenegyespárbajában (1970-ben az Everton FC ellen), egy évvel később már 7-1-re vezettek az FC Internazionale ellen, amikor egy pályára dobott konzervdoboz miatt félbeszakadt a találkozó, és az újrajátszott mérkőzésen gól nélküli döntetlen született.

A Bayern ezzel szemben az európai kupákban többször is nagy szerencsével ment tovább (a bajorok csak tizenegyesekkel tudták kiverni az amatőr svéd Atvidabergset, de megszenvedtek például a Shamrock Rovers és az Ararat Jereván ellen is), de valahogy mindig továbbjutottak, és sorozatban három BEK-et nyertek, amellyel az európai sztárklubok körébe léptek.

A szerencséért persze meg is kell dolgozni, és a Bayern érdemeit meglehetősen nehéz elvitatni - a Bundesliga létrehozásakor még csak nem is az élvonalban szerepelt a klub, és csak egyszeres bajnok volt -, ma pedig már 19 aranyéremmel büszkélkedhet. Mert Michael Ballackék a mostani pontvadászatot a hétvégi győzelmükkel már megnyerték.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK