Társoldalunk:

Izgalmas, de gólszegény BL-döntőt ígér a múlt

2005.05.24. 11:01

A Bajnokok Ligája idei döntőjét - a tavalyival ellentétben - két patinás európai nagycsapat játssza, azt mégsem lehet mondani, hogy mindkettejük fináléba jutására számítani lehetett a sorozat kezdetén. A két évvel ezelőtti győztes AC Milant már szeptemberben is a legnagyobb esélyesek közé sorolták, ám az FC Liverpool döntőbe jutására nem sokan fogadtak volna. A vörösök azonban nem nagyon foglalkoztak az esélylatolgatásokkal, azzal, hogy sem a csoportmérkőzések során, sem az egyenes kieséses szakaszban nem ők számítottak a favoritnak, hanem futballoztak. Mégpedig rendkívül hatékonyan és taktikusan. A Liverpool finoman szólva nem szórta a gólokat a BL-ben, és mivel a Milan sem a gólzáporos mérkőzéseiről híres, nem valószínű, hogy látványos, találatokban gazdag finálét látunk majd, egy izgalmas döntőre viszont jó esély van.

Az AC Milan együttese a második helyen áll a vonatkozó örökrangsorban a Real Madrid mögött a maga hat BEK-, illetve BL-győzelmével, a Liverpool játékosai pedig eddig négy alkalommal emelhették magasba az európai labdarúgás legrangosabb, klubcsapatok által megszerezhető trófeáját. Fenti tények alapján akár azt is mondhatnánk, két sztárcsapat játssza a Bajnokok Ligája 2004-2005-ös kiírásának döntőjét Isztambulban, ám ha például az angol bajnokság tabellájára pillantunk, hamar rájövünk, hogy a vörösök inkább múltjuk, mint jelenük alapján sorolhatók csak a legnagyobbak közé.

Rafael Benítez együttese az ötödik helyen zárt a Premier League-ben - ez még nem a világ vége, hiszen előfordult már a futball történetében, hogy egy pontvadászat zárásakor 4-5 csapat között minimális volt a különbség, de ezúttal korántsem ez a helyzet. A bajnok Chelsea ugyanis 95, a Liverpool pedig mindössze 58 pontot gyűjtött, azaz a vörösöknek "csupán" 37 pont hiányzott a bajnoki címhez. Az egész szezonban tehát képtelen volt egyenletes, meggyőző teljesítményt nyújtani a Benitez-gárda, de akkor vajon hogy volt képes eljutni a BL-ben a döntőig? Egész Európa erre a kérdésre keresi a választ az elődöntő visszavágója óta, és a legtöbb "szavazat" eddig arra érkezett, hogy a siker elsősorban Benítez érdeme, aki a Bajnokok Ligája-mérkőzésekre rendre kiváló taktikát dolgozott ki, és megtalálta azokat a játékosokat, akik elképzeléseit a pályán meg is tudják valósítani.

Alighanem Carlo Ancelottinak van igaza, aki azt nyilatkozta a döntő előtt, hogy a Liverpool titka az, hogy nem a klasszikus értelemben vett angol stílusban játszik, ami a brit csapatok ellen sorozatban kevés az üdvösséghez, a kontinens gárdái ellen viszont igen. A Liverpool játékában valóban nem nehéz felfedezni Benítez előző csapata, a Valencia taktikai fegyvereit, amellyel Aimarék három év alatt kétszer nyertek bajnokságot  (2004) a jóval erősebb játékoskeretű Barcelona és Real Madrid előtt (2002). A csoportmérkőzéseken a Monaco, a Deportivo és az Olympiakosz, a nyolcaddöntőben a Bayer Leverkusen, a legjobb négy közé jutásért a Juventus, az elődöntőben pedig a Chelsea sem tudta feltörni a 'Pool rendkívül zárt védelmét, elől pedig általában legalább egyszer betaláltak az angolok, annak ellenére, hogy a csatárok közül szinte az egész szezonban csak Milan Baros volt bevethető.

A kapuban Jerzy Dudek, a védelemben Sami Hyypiä és Jamie Carragher, a középpályán Luis Garcia és John Arne Riise, a csatársorban pedig az említett Baros alkotott maradandót a BL-ben, de náluk is sokkal jobban játszott Steven Gerrard. A csapatkapitány nélkül valószínűleg már a csoportkört sem élték volna túl a vörösök, hiszen az Olympiakosz elleni utolsó őszi mérkőzésen Gerrard az utolsó percben lőtte azt a gólt, amellyel az angolok megelőzték a görögöket, és bejutottak a legjobb 16 közé. Az angol válogatottból is kihagyhatatlan középpályás az egyenes kieséses szakaszban a Leverkusen elleni visszavágón, a Juventus elleni első találkozón, valamint a Chelsea elleni két mérkőzésen játszott, mégpedig mindannyiszor remekül, igazi vezéregyénisége volt csapatának. Gerrard játékával számos rajongót szerzett, köztük Ancelottit is, aki nemes egyszerűséggel a világ legjobb középpályásának nevezte a Liverpool kapitányát. Egybehangzó vélemények szerint az ő kikapcsolása lesz a finálé egyik legfontosabb kérdése; ha az olaszok meg tudják akadályozni, hogy szabadon szervezze a játékot, nyert ügyük van, ellenkező esetben viszont bajban lehetnek Maldiniék.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK