Társoldalunk:

Ismeretlen feljutó a Primera Divisiónban

2005.07.26. 7:50

A spanyol másodosztály végeredményét nézegetve az ember ugyanazt érezheti, mint egy évvel korábban: a három feljutó közül kettő kiléte nem meglepetés, a harmadiké viszont annál inkább. Tavaly a CD Numancia és a Levante UD tartozott előbbi, a Getafe CF pedig utóbbi kategóriába, az idén pedig már a rajt előtt sejteni lehetett, hogy a Celta Vigo és a Deportivo Alavés ott lesz az élcsoportban, a Cádiz menetelésére azonban senki sem számított.

Mi, magyarok a nyolcvanas évek kiváló kapusa, Szendrei József révén már régóta ismerjük Cádiz városának és futballklubjának nevét, hiszen a népszerű Pepe évekig védett az együttesben, de a világon aligha örvend túlzott népszerűségnek.

A következő évben azonban megismerik majd, hiszen a kék-sárgák - csodák csodájára - feljutottak az élvonalba, ráadásul úgy, hogy meg is nyerték a Segunda División küzdelmeit! Méghozzá óriási csatában. Hogy mekkora volt a harc a feljutásért és a helyezésekért, az a bajnokság végeredményére pillantva is azonnal látható: az első három helyezett azonos pontszámmal végzett, a negyedik mindössze három, de az ötödik helyezett is csupán öt ponttal maradt le tőlük és egyben az élvonalról.

Ismerkedjünk meg egy kicsit a bajnokcsapattal: a Cádiz sikere a szakértők többsége szerint nem a sztárok, hanem a csapategység és a munka diadala, ami elsősorban a vezetőedzőnek, az uruguayi Víctor Esparragónak köszönhető. A 61 esztendős szakember meglehetősen hamar megtalálta ideális kezdő tizenegyét, és azon csak sérülés vagy eltiltás esetén volt hajlandó változtatni.

És szerencséjére ez sem fordult elő túl gyakran, hiszen a 42 fordulós bajnokságban a házi gólkirály, az összesen 13-szor eredményes Sesma minden találkozón szerepelt, de csupán két összecsapásról hiányzott Armando, Manolo Pérez és Oli is, valamint 39 alkalommal lépett pályára Pavoni, De Quintana, Paz és Varela. Ez összesen nyolc játékos, ők a találkozók több mint 90 százalékán szerepeltek!

A már említett Sesmán kívül érdemes kiemelni még két csatár produkcióját, hiszen Oli kilenc, Pavoni pedig nyolc alkalommal volt eredményes a szezon során. A játékot az egykoron a Sturm Graz színeiben a Bajnokok Ligájában is szerepelt uruguayi Andrés Fleurquín szervezte, mégpedig a jelek (és a tudósítások) szerint igen jól. A Cádiz lőtte a legtöbb gólt a mezőnyben (összesen 68-at), és kapta a legkevesebb találatot is (30-szor rezdült csupán a hálója), feljutása tehát bár meglepőnek nevezhető, érdemtelennek korántsem.

A második helyen a Celta Vigo végzett, amelytől egyértelmű elvárás volt az azonnali feljutás kiharcolása a tavalyi szégyenteljes kiesés után. A 2004 márciusában még az Arsenal FC ellen Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben szerepelt klub kerete ráadásul nem is gyengült olyan jelentősen, mint amire számítani lehetett, így Fernando Vázquez vezetőedzőnek nem volt különösebben nehéz dolga, hiszen építhetett a tavalyi magra.

Pinto kapus, a védelemben Sebastián Méndez, Eduardo Berizzo és Sergio, a középpályán Giovanella és Ángel, a csatárok közül pedig Juan Sánchez és Jandro maradt, ráadásul nyáron csatlakozott hozzájuk az uruguayi Néstor Canobbio, a portugál Nuno Capucho, a görög Zizisz Vrizasz és az argentin Facundo Sava. Ez az állomány magasan kiemelkedett a másodosztály mezőnyéből, így nem a feljutás keltett meglepetést, inkább az, hogy ezt nem sikerült már hónapokkal a zárás előtt kiharcolni.

De a lényeg, hogy végül sikerült, nem kis részben Jandro 12, Canobbio tíz és Vrizasz nyolc góljának, valamint a 42 mérkőzésen csupán 38 gólt kapott védelem egyenletes teljesítményének köszönhetően. Ha a keret nagy részét sikerül együtt tartani (az egészet már biztosan nem, hiszen Jandro nem sokkal a feljutást követően a szintén újonc Deportivo Alavéshez igazolt), és nem következik be csoportos formahanyatlás vagy sérüléshullám, a Celtának nemhogy kiesési gondjai nem lesznek a következő szezonban, de jó esélye lesz arra, hogy a középmezőny stabil tagja legyen.

A harmadik helyen tehát a Deportivo Alavés végzett, amely szintén együtt tudta tartani egykori élvonalbeli keretének zömét a második vonalban, így nem sok kétség fért feljutásához. Jesús Gómez vezetőedző csapatában ott volt a két évvel ezelőtti garnitúrából Óscar Tellez (aki még a 2001-es UEFA-kupa-döntőn is szerepelt az együttesben), Edú Alonso, Martín Astudillo és Rubén Navarro, melléjük pedig érkezett Óscar Bonano kapus, valamint Enrique de Lucas, David Sánchez, Bodipo és Nené, ilyen kerettel pedig óriási kudarcnak számított volna, ha nem sikerül az első háromban végezni.

Sikerült, igaz, csak nagyon nehezen, ugyanis a szezon hajráját alaposan lelazsálta a csapat, s ez majdnem az élvonalbeli tagságába került. A harmadik hely azért meglett, amit az Eibar, a Recreativo de Huelva és a Real Valladolid hívei bánhatták leginkább, ugyanis ez a három csapat végzett közvetlenül a három feljutó mögött. A másodosztálytól a Terrassa, az UD Salamanca és a Pontevedra búcsúzott.

A bajnokság végeredménye

1. Cádiz 42  21 13 8 68-30 76
2. Celta Vigo 42 22 10 10 55-38 76
3. Deportivo Alavés 42 23 7 12 62-47 76
4. Eibar 42 20 13 9 53-39 73
5. Recreativo Huelva 42 19 14 9 48-32 71
6. Real Valladolid 42 18 9 15 56-56 63
7. Gimnastic Tarragona 42 16 12 14 49-45 60
8. Xerez 42 14 17 11 39-36 59
9. Sporting Gijón 42 15 12 15 41-39 57
10. Elche 42 16 9 17 51-52 57
11. CD Tenerife 42 13 18 11 42-45 57
12. Real Murcia 42 15 9 18 40-52 54
13. Polideportivo Ejido 42 12 16 14 41-45 52
14. Almeria 42 13 12 17 36-44 51
15. Lleida 42 13 11 18 46-54 50
16. Racing Ferrol 42 12 13 17 55-54 49
17. Málaga CF B 42 12 12 18 33-51 48
18. Ciudad Murcia 42 10 17 15 49-57 47
19. Córdoba 42 12 10 20 43-52 46
20. Pontevedra 42 10 14 18 50-60 44
21. UD Salamanca 42 12 8 22 50-61 44
22. Terrassa 42 12 8 22 45-63 44


A góllövőlista élmezőnye:
26 gólos: Bermejo (Racing Ferrol)
21 gólos: Güiza (Ciudad Murcia)
20 gólos: Nino (Elche)
18 gólos: Llorente (Eibar)
17 gólos: Brit (UD Salamanca), Javi Rodríguez (Pontevedra)
16 gólos: Rubén Navarro (Deportivo Alavés), Bodipo (Deportivo Alavés).

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK