Társoldalunk:

1963: elrabolták Di Stéfanót

2005.08.23. 10:14

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt augusztus 23-án!

1963-ban ezen a napon rabolták el Alfredo di Stéfanót, a Real Madrid világklasszisát. A ötszörös BEK-győztes spanyol klub az idő tájt Venezuelában játszott egy tornán az FC Porto és a Sao Paulo FC társaságában.

A spanyolok szálláshelye a Potomac Hotelben volt, a szálloda 219-es szobájából rabolták el egyenruhás férfiak az argentin csatárt. A Real vezetőit egy órával később telefonon keresték: "Ne idegeskedjenek a játékosuk miatt. Biztos helyen van nálunk. Úgysem találják meg. Nem lesz bántódása, mert tiszteljük csodálatos képességeit."

A telefonáló nem követelt váltságdíjat, hiszen nem pénzt akart, hanem hogy szervezetére felfigyeljen a világ. Az emberrablást a politikai jogaiért küzdő Nemzeti Szabadságfront (FALN) szervezte. Este Sara di Stéfano, a játékos felesége beszélt a rádióban, azt üzente az emberrablóknak, hogy férje sohasem politizált, s hogy másnap lesz fiuk, a kis Alfredo nyolcadik születésnapja.

A válasz csak keveset váratott magára. Néhány perccel később ugyanis az egyik caracasi lap szerkesztőségében csengett a telefon. "Maximo Canales, a Nemzeti Szabadságfront vezetője vagyok. Hallottam Di Stéfano asszony üzenetét. Don Alfredo jól van, s rajtam keresztül üdvözli a családját. Nagyon sajnálom, hogy azt az embert zaklatjuk, akit talán a legjobban csodálunk. De értsék meg, a politika nem ismeri a szeretetet..." - s lerakta a kagylót.

Másnap mégis sikerült telefonkapcsolatba lépnie a FALN elnökével, és Canales megígérte, hogy a futballista éjfélkor szabad lesz. Tartotta a szavát, de elérte célját, szervezete nevét megismerte a világ. A hírt óriási megkönnyebbülés fogadta.

Kitudódott, hogy a kis Alfredo belebetegedett apja elrablásába. Állítólag ez is szerepet játszott abban, hogy Don Alfredót a FALN a tervezettnél hamarabb elengedte. Nem sokkal később már ott volt társai között a pályán, az átélt szörnyűségek ellenére játszott a Realban a tornán.

(Részlet Dénes Tamás-Imre Mátyás Európai aranylabdások című könyvéből.)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK