Vágólapra másolva!
Pár évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy az Arsenal FC, a Chelsea FC és a Manchester United hármasa mellé a Newcastle United nőhet fel negyediknek a Premier League-ben, hiszen a Szarkák két alkalommal is kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába, azonban a jelek szerint ezt a formát nem tudták állandósítani. Az előző idényben csupán tizenegyedik lett az együttes, és az angol fogadóirodák az új pontvadászat előtt a csapat mesterének, Graeme Sounessnek a menesztésére adták a legnagyobb esélyt. A tréner talán utolsó reménye Michael Owen lehet, akit kedden klubrekordot jelentő 17 millió fontért sikerült leigazolniuk a fekete-fehéreknek.

A Newcastle United híveinek a 2003-2004-es idényben egyértelműen csalódást okozott, hogy csapatuk "csak" az ötödik helyen végzett, ami végül is érthető volt, elvégre az előző két évben negyedikek, illetve harmadikok voltak kedvenceik. Ilyen előzmények után a legutóbbi pontvadászatban "megszerzett" tizenegyedik pozíció egyenesen kudarcnak számított, arról nem is beszélve, hogy az idő tájt a klubról elsősorban a különböző botrányok miatt cikkeztek a lapok.

Már Sir Bobby Robson korai menesztése is kisebbfajta felzúdulást okozott, utódjának, Graeme Sounessnek pedig nem nagyon sikerült rendet teremtenie az öltözőben, amit Crag Bellamy kölcsönadása, majd Lee Bowyer és Kieron Dyer emlékezetes összeverekedése is bizonyított. A fanatikusok csupán annak örülhettek, hogy első számú kedvencük, a veterán csapatkapitány, Alan Shearer kijelentette: az előzetes elképzelésekkel ellentétben még egy szezont vállal, és csak 2006 nyarán vonul vissza. Így aztán még van esélye arra, hogy végre nyerjen valamilyen trófeát imádott együttesével.

Az mindenesetre valószínű volt, hogy a nyáron nagy jövés-menés lesz a St. James' Parkban, hiszen Souness szerette volna a saját elképzelése alapján alakítani a keretet, és ez eleinte szinte csak távozókat jelentett. Június során a klub szép sorban megvált Aaron Hughestól (őt az Aston Villa vette meg 1,4 millió euróért), Andy O'Brientől (hárommillió euróért adták el a Portsmouth FC-nek), Craig Bellamytől (a Blackburn Rovers meglepően magas összeget, 7,5 millió eurót adott érte), Patrick Kluivertet ingyen engedték el, Nicky Buttot kölcsönadták a Birmingham Citynek, Laurent Robert-t a Portsmouthnak passzolták át, de Souness még a fiatal Darren Ambrose-ra sem tartott igényt, érte 1,6 millió eurót fizetett a Charlton Athletic. Mindez összesen hét távozót (akik azért többé-kevésbé rendszeresen tagjai voltak a csapatnak, még ha egyikük sem szerepelt 30-nál több találkozón a bajnokságban a legutóbbi idényben) és egyben 13,5 millió bevételt jelentett az egyesület számára, amiből azért már lehetett vásárolni.

A menedzser pedig nem is sajnálta a pénzt, hiszen ezt az összeget majdnem teljes egészében elköltötte egyetlen labdarúgóra, mégpedig Scott Parkerre. A Chelsea FC középpályása 9,8 millió euróba került, és ötéves szerződést kötött a Szarkákkal - a kétszeres válogatott labdarúgó joggal bízhatott abban, hogy a St. James' Parkban több játéklehetőséget kap majd, mint amennyi a Stamford Bridge-en jutott neki. Souness viszont úgy vélte, hogy a középpálya továbbra is erősítésre szorul, éppen ezért bejelentkezett az FC Internazionalénál a török Emre Belözogluért, és hatmillió euró kifizetése ellenében a milánóiak át is engedték az apró termetű labdarúgót.

E két játékos megszerzése nem okozott különösebb meglepetést, annál inkább másik két új szerzeményé: az ausztrál védőt, Craig Moore-t ingyen igazolták le, míg a veterán Lee Clarkkal egy hónapos szerződést kötött az egyesület. Ez utóbbi transzfer azért volt különösen pikáns, mert Clark egykoron már szerepelt a Newcastle-ban 1990 és 1997 között, ám furcsa körülmények között szerződött az ősi riválisnak számító Sunderland AFC-hez - ahonnan később éppen newcastle-os múltja miatt kellett távoznia.

Időközben az Intertotó-kupában már a nyár közepén megkezdte a szereplését az együttes, és a szlovák ZTS Dubnica kiverése nem is okozott gondot az együttesnek, azonban az RC Deportivo már legyőzhetetlen akadályt jelentett, így az UEFA-kupába nem tudta beverekedni magát a gárda, ráadásul egyre sokasodtak a problémák - a gárdát ugyanis példátlan sérüléshullám sújtotta. A védelemből Titus Bramble dőlt ki hosszú időre, de ami még nagyobb gondot jelentett, a csatárok közül Shola Ameobi és Michael Chopra is megsérült, így csupán Alan Shearer maradt a támadóalakzatban.

Souness ugyan egész nyáron szeretett volna egy gólerős csatárt szerződtetni, tárgyalt többek között a Fenerbahcéval Nicolas Anelkáról is, aki végül nem költözött Newcastle-ba, így a nyitófordulóban az Arsenal FC ellen Souness kénytelen volt a 4-5-1-es hadrendet alkalmazni, ami nem nagyon jött be. A második körben ráadásul már Emre is hiányzott, aki a török válogatott színeiben sérült meg, és a West Ham United elleni hazai találkozón megint gólképtelen maradt az együttes, ami azért már kicsit aggasztó lehet a drukkerek számára, nem is beszélve Sounessről. Az RC Deportivo támadóját, Albert Luquét végül sikerült megvenni, de a csapat négy forduló után továbbra is rúgott gól nélkül áll - de vajon meddig?

Forrás: EPA
A kép 2004-ben készült - Owenen már ekkor is jól állt a fekete-fehér szerelés


"Alan Shearer leigazolása óta ez a legbüszkébb pillanat az életemben. A Newcastle-drukkerek imádják a vérbeli középcsatárokat, és Michael épp ilyen, egy fantasztikus gólvágó. Köré kívánjuk építeni a csapatot, s reméljük, sikerre vezeti klubunkat" - jelentette ki Freddy Shepherd, a büszke klubelnök.