Szerda délután a Váci utcán - egy arra sétáló jóbarát elmondása szerint - már kipirult és vidám svéd drukkerek sétálgattak, az Oktogon környékén pedig ellepték a kocsmákat, és lassan, de biztosan melegítettek az esti találkozóra a szép számban hazánkba utazó kék-sárga mezes skandináv fanatikusok. Aztán csak eljutottak mindannyian a meccs helyszínére, a sajnos még mindig kopottas és colosseumi hangulatot árasztó Puskás Ferenc-stadionba.
Oda, ahol a mérkőzés előtt másfél órával már sorban álltak a lovas és ló nélküli rendőrök, a magyar szurkolók pedig csak hömpölyögtek, csakúgy, mint pár hete a Real Madrid és az Argentína elleni találkozók alkalmával. Az ellenfél papíron kisebb volt, de azért itt is akadt annyi világsztár, aki csábító lehetett egynéhány hazánkfia számára, ám ezúttal talán nem svédületes gólokat, inkább megannyi jó Huszti-indítást, Gera-gólpasszt, vagy Torghelle-örömöt vártak a szerda este útra kelő magyarok.
Persze ezúttal sem hiányozhattak a piros-fehér-zöld színű relikvia-árusok, a nagy kedvenc ezúttal is a "csapatbuzdító olcsó magyar sapka" volt. Az aréna belülről egyértelműen önbizalommal teli hangulatot árasztott, no meg a hallható slágergyanús muzsika, amely a "Győznünk kell" rigmust ismételgette számtalanszor.
Nos, a sikerre már csak azért is szükség volt, mert amire senki nem számított, az bekövetkezett: Horvátország idegenben csak ikszelt Máltával, a 20 ezer szurkoló által birtokba vett Puskás-stadionban a jól értesültek erről már a 20.45-kor elkezdődött meccs elején tudomást szerezhettek. Azaz még kötelezőbbé lett, hogy Geráék legyűrjék a csoportrivális északiakat.
Kérdés volt, hogy mire lesznek képesek Égerék ezen a - persze, hogy - sorsdöntő meccsen, hiszen nem sok jóval kecsegtetett a tény, hogy a Puskás-stadionban Matthäusszal még sosem nyert a válogatott, valamint, hogy a DVSC-MU BL-selejtezőn az angol rivális macska-egér harcot vívott a magyar bajnokcsapat fürgének nemigen mondható védelmével.