19 év, 16 kapitány, nulla eredmény

Maradjon vagy menjen Lothar Matthäus? A magyar futball aktuális kérdését sajnos nem a világbajnoki felkészülés vagy az esetleg még komoly téttel bíró Bulgária és Horvátország elleni utolsó két selejtező jelenti, hanem a jelenlegi kapitány jövője. Összeállításunkban röviden áttekintjük az elmúlt 19 év eredménytelenségét, megvonjuk az utolsó két esztendő mérlegét, megdöbbenünk azon, hogy a német kapitány 70 játékost próbált ki a nemzeti csapatban. Különösebb eredmény nélkül.

Már a kisgyerekek is kívülről fújják a dátumot: utoljára az 1986-os, mexikói világbajnokságon vett részt a magyar labdarúgó-válogatott, azóta tíz selejtező tornát vívott meg átütő siker nélkül. Az ominózus 19 esztendő során 16 kapitány dirigálta a csapatot (Verebes József, Mészöly Kálmán és Bicskei Bertalan kétszer is), eredményt egyikük sem tudott felmutatni, részsikert is csupán Csank János, még 1997-ben.

Akadt persze a magyar futball történetében korábban is mélypont, emlékezzünk csak az 1966-1978 közötti időszakra, amikor a csapat nem tudta magát kvalifikálni két világbajnokságra sem.

1966-ban még negyeddöntőt vívott az együttes, és a Szovjetunióval szemben maradt alul, majd jött a következő vb-selejtező s a marseille-i 1-4 a csehszlovákok ellen, amellyel lejárt Mészölyék ideje. Érdemes felidézni azért Sós Károly csapatának névsorát, hogy legalább összehasonlításképpen lássuk, micsoda csapat bukta el a pótselejtezőt: Szentmihályi - Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász - Halmosi, Göröcs (Kocsis L., 61.) - Fazekas, Bene, Farkas (dr. Puskás L., 61.), Zámbó.

Ám a helyzet nem javult, hiszen az 1974-es sorozatban sem sikerült javítani: Málta oda-vissza verése és az osztrákokkal játszott két 2-2-es meccs mellett Svédországgal kellett harcolni a továbbjutásért. Az idegenbeli 0-0 után a Népstadionban nekünk állt a zászló, a 76. percben Edström (aki a mostani magyar-svéden szakkommentátorként térhetett vissza Budapestre) fejesét azonban Bicskei nem védte - mehettünk ismét a "levesbe".

Aztán következett három világbajnokság (1978, 1982, 1986), eredményességünkről mindent elmond, hogy kilenc meccsen mindössze két győzelmet értek el a mieink, Salvadort 10-1-re, Kanadát 2-0-ra vertük. De legalább ott voltunk.

Az 1986-os világbajnokság kudarca Mezey György "fejébe" került, azóta 16 kapitányt fogyasztott el a nemzeti együttes, közte a Steauával BEK-et nyerő Jenei Imrét vagy a Panathinaikosszal BEK-döntőt játszó Puskás Ferencet, de említhetnénk a kakukktojásként élete lehetőségéhez jutó Bálint Lászlót és Glázer Róbertet is

Részsikert mindössze Csank János tudott felmutatni, vele a válogatott a pótselejtezőt érő második helyen zárt (a világ egyik legkomikusabb finnországi találatával). A Sopron jelenlegi mestere a közelmúltban viccesen jegyezte meg, ha a mérkőzések 80 percig tartottak volna, akkor nincsen a jugoszlávok elleni blama (1-12 a pótselejtezőn!), a csapat csoportgyőztesként jutott volna ki a franciaországi vb-re. A csoportban ugyanis Norvégia az utolsó tíz percben nyert ellenünk hazai pályán (3-0), Svájc pedig Türkyilmaz 83. percben szerzett találatával győzött otthon, s Chapuisat 90. percben szerzett góljával egyenlített Magyarországon.