Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt október 10-én!

1990-ben ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az NSZK válogatottja. A három hónappal korábban Olaszországban világbajnokságot nyert csapat ekkor képviselte utoljára a Német Szövetségi Köztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaság ugyanis hét nappal korábban megszűnt létezni, a német újraegyesítés után, a hónap végén a Luxemburg elleni Eb-selejtezőn már Németország legjobbjai léptek pályára. (Az NDK szeptember 12-én Belgiumban játszotta utolsó válogatott mérkőzését - a szerk.)

A nyugatnémetek az argentinok elleni, sikerrel megvívott vb-döntő óta egy mérkőzést játszottak, augusztus 29-én Lisszabonban 1-1-es döntetlenre végeztek Portugáliával. A szövetségi kapitányi poszton a szakvezetőként is vb-aranyérmet nyert Franz Beckenbauert Hans-Hubert Vogts váltotta, a játékosként szintén világ- és Európa-bajnokságot nyert Berti a luzitánok ellen irányította először a Nationalelfet.

A stockholmi barátságos mérkőzésen pályára lépett tizenegyből csak Thomas Berthold, Andreas Brehme, Thomas Hässler, Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Rudi Völler játszott a római vb-döntőben, az Argentína elleni csapatból Bodo Illgnerre, Jürgen Kohlerre, Klaus Augenthalerre, Guido Buchwaldra és Pierre Littbarskira ilyen-olyan okok miatt nem számíthatott az új szövetségi kapitány.

A svédországi mérkőzésen játszott ellenben első alkalommal az NSZK válogatottjában a Borussia Dortmund védője, Thomas Helmer és a Bayern München középpályása, Thomas Strunz (érdekesség, hogy a 22 éves játékos korábban csak 26 mérkőzést játszott a Bundesligában, így lett válogatott).

A skandináv tizenegy óriási csalódást okozott az olaszországi mondialén, hiszen Brazília, Skócia és Costa Rica mellett már a csoportmérkőzések során elvérzett, a sárga-kékek mindhárom mérkőzésüket 2-1-re veszítették el. Akadt tehát megoldandó feladata Olle Nordin válogatottjának, ám ideje is bőven, hiszen a svédek az 1992-es Eb házigazdájaként nem kényszerültek selejtezőket játszani.

Maradtak a barátságos mérkőzések, a vb után közvetlenül a Norvégia elleni 2-1-es győzelem, vereség Dániától (0-1), majd győzelem Bulgária ellen (2-0), így érkeztek el az NSZK vendéglátásáig. A nyugatnémetek azonban nem bizonyultak kellemes vendégnek, hiszen Klinsmann, Völler és az Argentína ellen a vb-győzelmet jelentő gólt szerzett Brehme révén már az első játékrészben 3-0-ra vezettek.

A második félidőben sem változott a játék képe, pedig Völlerék már nem nagyon erőltették a támadásokat, így nem volt váratlan, hogy Stefan Rehn büntetőjével a hazaiak szépíteni tudtak.

Svédország - NSZK 1-3 (0-3)
Stockholm, Rasunda-stadion, 20 396 néző
v.: Worrall (angol)
Svédország: T. Ravelli - Vaattovaara, Hysen, J. Eriksson, R. Nilsson, Ingesson (Blohm, 80.), Rehn, U. Jansson (Erlingmark, 58.), J. Nilsson (Corneliusson, 58.), Brolin, Pettersson
szövetségi kapitány: Nordin
NSZK: Aumann - Berthold, Binz, Helmer, Brehme (Riedle, 60.), Hässler, Möller (K. Reinhardt, 60.), Matthäus, Strunz, Klinsmann, Völler
szövetségi kapitány: Vogts
gól: Rehn (73. - 11-esből), illetve Klinsmann (29.), Völler (38.), Brehme (45.).