Ráijesztettek a Chelsea-re, nagy pofont kapott a MU
2005. október 29. 20:20
Jól kezdett a Chelsea, Lampardék gyorsan Mark Hughes tanítványainak értésére akarták adni, hogy felejtsék el minden pontszerzéssel kapcsolatos reményüket. Az elején Drogba még lemaradt ugyan egy ütemmel egy jobb oldali beadásról, a tizedik percben viszont már tanári módon csúsztatta a kapuba Lampard labdáját.
Jóformán fel sem ocsúdhatott a Rovers, amikor Terry dobta fel magát látványosan a tizenhatoson belül, Riley játékvezető pedig megette a műesést, és büntetőt ítélt a hazaiaknak, amit Lampard magabiztosan értékesített. Ekkor úgy tűnt, hogy a vendégeknek nem lehet más céljuk, mit elkerülni egy kiütéses vereséget, azonban négy perccel a második Chelsea-gólt követően Carvalho felrúgta Kizanisvilit a büntetőterületen belül, Riley pedig nem mérlegelt, és ezúttal is befújta a tizenegyest. Bellamy futott neki a letett labdának, és magabiztosan lőtt a kapu jobb oldalába.
A 2-0 után érezhetően elkényelmesedett hazaiak a bekapott gólt követően sem tudtak visszaállni arra a tempóra, amit az elején diktáltak, a Blackburn pedig megérezte a "vérszagot". Rendkívül szervezetten, kultúráltan futballozott a Rovers, és bár sok helyzetet nem tudtak kidolgozni a vendégek (noha Emerton lövésénél milliméterek hiányoztak a gólhoz), amikor megingott a Chelsea, azonnal lecsaptak.
A félidő hajrájában egy hátratett labdát követően Cech gyertyát rúgott, a lehullót Kuqi középre csúsztatta, a szemfüles Bellamy pedig a kapu bal oldalába stukkolt. Bekövetkezett az, amit senki nem gondolt volna: 0-2-ről egyenlített a Blackburn a Stamford Bridge-en!
A második játékrész elején csapás érte a vendégeket, hiszen Riley játékvezető a lelátóra száműzte a menedzsert, Mark Hughes-t. A Chelsea ettől függetlenül felpörgette a tempót, fokozta a nyomást, és Lampard szabadrúgásgóljával vissza is vette a vezetést. Érezhetően fáradt a vendégcsapat, a Kékek pedig a szerencsés gólok nagymestere, Joe Cole megpattanó lövésével visszaállították a kétgólos különbséget.
Ezután már egyértelmű volt, hogy még egyszer nem áll fel a padlóról a Rovers, és bár a csereként beállt Dickov még keserítette egy kicsit a hazai bekkek életét, végül a Mourinho-csapat - a vártnál talán kicsit nehezebben - biztosan gyűjtötte be a három pontot.
Hosszú évek után először rendezték boksznyelven szólva fordított alapállásból a klasszikus londoni rangadót, a Tottenham-Arsenal összecsapást. Míg az elmúlt években az Arsenal szárnyalt, és a Premier League egyik legsikeresebb csapatává nőtte ki magát, addig a Tottenhamet gyakorlatilag a szürke középcsapat szinonímájaként könyvelhettük el.
Az idei szezonban viszont fordult a kocka, és a tudatos erősítéseknek, valamint az elmúlt szezon közben másodhegedűsből vezetőedzővé avanzsált holland menedzser, Martin Jol remek munkájának köszönhetően valóssággal szárnyal a Spurs, ellentétben az Arsenallal, amely váratlanul gyengén kezdte a szezont.
Nem volt tehát meglepő, hogy a Spurs számított a találkozó esélyesének, és az első félidő igazolta is a várakozásokat. A hazaiak óriási iramban kezdték a derbit, és egyértelmű mezőnyfölényt harcoltak ki, a tizenhetedik percben pedig meg is szerezték a vezetést az előrehúzódó válogatott középhátvéd, Ledley King nagyszerű fejesével.
Hátrányba kerülését követően sem volt képes felpörögni az Arsenal, amit az is igazolt, hogy az első negyvenöt percben gyakorlatilag a felezővonalat sem lépték át az Ágyúsok, teljes tétlenségre kárhoztatva ezzel a Tottenham válogatott kapusát, Paul Robinsont. A félidő hajrájában Defoe növelhette volna kettőre a hazaiak előnyét, azonban ziccerben egy hajszállal lemaradt a labdáról.
A második félidőben Arsene Wenger harcba küldte világbajnok középpályását, Robert Pirest, ami egyértelműen jót tett a vendégcsapatnak. Ekkor már többször is eljutott a Spurs kapujáig az Arsenal, azonban a nagyszerűen védő Robinson eszén sokáig nem tudtak túljárni Van Persie-ék. A hajrában aztán egyszer megingott a korábban két óriási bravúrt is bemutató válogatott kapus, amit Pires góllal büntetett.
Ezt követően az eredmény már nem változott, maradt a végül is igazságosnak mondható 1-1-es döntetlen. Ennek ellenére a White Hart Lane-ieknek lehet nagyobb a hiányérzetük, hiszen a második játékrészben túlságosan visszaállt a Spurs, gyakorlatilag tálcán kínálva ezzel a támadás lehetőségét a vendégcsapatnak, amely végül egyik helyzetét kihasználva fontos pontot szerzett.
A Middlesbrough remekül kezdte a MU elleni találkozót, Mendieta már a 2. percben megszerezte a vezetést, igaz, kellett ehhez Van der Sar is, aki lassított felvételnek tűnő mozdulattal vetődött a spanyol 25 méteres lövése után. A 25. percben jött a második Boro-gól, Mendieta ezúttal feladóként jeleskedett, 50 méteres passza után Hasselbaink etette meg a pipiskedő Rio Ferdinandot, majd a hosszúba helyezett.
Ezzel még nem volt vége az első félidei MU-rémálomnak, Richardson összehozott egy tizenegyest a 48. percben, amit Aiyegbeni gurított be flegmán. A fordulás után is a nigériai csatár villant egyet, Rio Ferdinand ismét csak néző volt, Aiyegbeni passzát Mendieta terelte be, lenullázva a Vörös Ördögök védelmét. A végén még Cristiano Ronaldo szépített, de ez csak ahhoz volt elég, hogy megszülessen a MU 1000. Premier League-gólja.
Premier League, 11. forduló:
Birmingham City - Everton 0-1 (0-1)
gól: S. Davies (43.)
Charlton Athletic - Bolton Wanderers 0-1 (0-0)
gól: Nolan (72.)
Chelsea - Blackburn Rovers 4-2 (2-2)
gól: Drogba (10.), Lampard (14., 62., az elsőt 11-esből), J. Cole (74.), illetve Bellamy (18., 44., az elsőt 11-esből)
Liverpool -West Ham United 2-0 (1-0)
gól: Xabi Alonso (18.), Zenden (82.)
Sunderland - Portsmouth 1-4 (1-0)
gól: Whitehead (4., 11-esből), illetve Vukic (48.), Taylor (59., 67.), D. Silva (74.)
Tottenham Hotspur - Arsenal 1-1 (1-0)
gól: King (18.), illetve Pires (77.)
Wigan - Fulham 1-0 (0-0)
gól: Chimbonda (92.)
Middlesbrough - Manchester United 4-1 (3-0)
gól: Mendieta (2., 77.), Hasselbaink (25.), Aiyegbeni (45+5., 11-esből), illetve Cristiano Ronaldo (94.)