Társoldalunk:

Rekord dőlhet meg az idei Afrika-kupán

2006.01.20. 15:03

Kamerun

A Szelídíthetetlen - és ezúttal a világbajnoki szerepléstől megfosztott - Oroszlánok számára nagy fontossággal bír az idei torna. A korábbi négyszeres győztes gárda tagjai ugyanis minden bizonnyal minél előbb meg akarják mutatni, hogy a selejtezőbeli bukdácsolás (döntetlen Líbiában és Szudánban, vereség Egyiptomban) csak átmeneti kisiklás volt.

Portugál mesterüknek, Artur Jorge-nak pedig, Rigobert Songékkal ellentétben, könnyedén ez lehet az utolsó lehetősége állása megmentésére, hiszen óriási csalódást okoztak az ország közvéleményének és valószínűleg a futball ottani vezetőinek azzal, hogy a gárda, amelynek az utolsó pillanatig a saját kezében volt a sorsa, tizedik mérkőzésén hazai pályán nem tudta legyőzni Egyiptomot (a Yaoundéban lejátszott mérkőzés 1-1-re végződött). Ugyan nem lenne okos dolog csak erre fogni a bukást, de egészen biztosan nem könnyítette meg a futballisták életét a FIFA okozta hercehurca sem, amelynek keretében még a 2004-es tornán viselt nem szabványos mezek miatt előbb elvettek, majd visszaadtak hat pontot az együttesnek.

Papíron, ahogy azt Kamerun esetében megszokhattuk, továbbra is kiváló kerettel dolgozhat Jorge, a sokat tapasztalt, csapatkapitányi karszalagot is viselő Song és a középpálya motorja, Geremi Ndjitap mellett olyan, már befutott ifjoncok állnak rendelkezésére, mint a spanyol légióstrió tagjai, név szerint a kapus Idriss Carlos Kameni, a csatár Pierre Achille Webó, és természetesen a hispán liga egyik legnagyobb ásza, Samuel Eto'o. Különösen utóbbi játékostól vár sokat Kamerun és a világ közvéleménye, a cél pedig nem is lehet más, mint a döntőbe kerülés. A csoportból való továbbjutás a viszonylag szerencsés sorsolásnak köszönhetően mindenesetre kötelező feladatnak tűnik, onnantól azonban még ennek a gárdának is vért kell majd izzadnia. Bár, jobban átgondolva, gyorsan vissza is vonnám a sorsolásra tett megjegyzésemet - két vb-szereplő közül legalább egyet megelőzni még a legendás Szelídíthetetlen Oroszlánoknak sem egyszerű papírforma!

Angola

Nehezen hihető, hogy egy olyan nemzet csapata, ahol a baseball a legsikeresebb sportág, és a futballválogatott még soha semmit nem nyert (az Afrika-kupán harmadszor kap szerepet), egyszer csak kijut a világbajnokságra. Különösen úgy, hogy a selejtezőkörben Nigéria, Algéria és Zimbabwe képében három, papíron komolyabb játékerőt képviselő együttessel kellett megküzdenie. Angolával azonban, bizonyítékául annak, hogy mégiscsak az élet a legnagyobb tanítómester, pontosan ez történt.

Részletesebben, az angolaiak Nigériával azonos pontszámmal zártak a csoport első helyén, az egymás elleni eredmények (otthon 1-0, idegenben 1-1) azonban Luis Oliveira Goncalves szövetségi kapitány tanítványainak kedveztek. A játékoskeretet és az eredményeket tekintve két "fogalom" azonosítható be a siker zálogaként: az egyik a csapategység, a másik egy labdarúgó, bizonyos Fabrice Akwa. A csatár eddigi 67 válogatott mérkőzésén 31 gólt szerzett, többek között azt, amelyikkel Luandában legyőzték a Szuper Sasokat. Rendkívüli eredményességére annál is inkább szükség volt, hogy az ország legnagyobb piaci értékű játékosa, a Benficában profiskodó Mantorras, csakúgy, mint jelen pillanatban, a selejtezősorozat nagy részében sérüléssel bajlódott, ennek köszönhetően a csapat 12 találatából mindössze egyet vállalt.

A tornára nevezett keretben mindenesetre ő is ott van Paulo Figueiredóval, a csapat eszének tartott 33 esztendős középpályással együtt, aki a portugál másodosztályban vitézkedő Varzim SC labdarúgója. Goncalves a már kipróbált harcosok mellett két újoncot is meghívott a keretbe. André "Titi" Buengo, a francia másodosztályú Clermont Foot 25 éves támadója az ősszel szerzett nyolc góljával hívta fel magára a figyelmet, a Portimonense tapasztalt balhátvédje, Marco Abreu pedig Yamba Asaha helyét foglalta el, akit a FIFA doppingvétséggel gyanúsít, és bár ítélet még nem született az ügyben, "jobb a békesség" alapon a kapitány inkább kihagyta. Az angolaiak a kupán a fent vázolt képletnek megfelelően Akwa góljaiban és kiváló védekezésükben bízhatnak, de ez nagy valószínűséggel még a csoportból való továbbjutáshoz is kevés lesz.

Togo

Sok közös vonás fedezhető fel Angola és Togo szereplése között. Bár az nem tisztázott - legalábbis előttem -, hogy Lomé utcáin melyik sportágnak hódolnak előszeretettel a gyerekek, tény, hogy ezzel a válogatottal is találkozhatunk majd Németországban.

A Sólymok, mert ez az együttes beceneve, hatodszor kvalifikálták magukat a kontinensbajnokságra, trófeát nyerni azonban még nekik sem sikerült. A selejtezőben mindössze egy vereséget szenvedtek, mégpedig Zambiától, a csoport harmadik helyezettjétől a legelső, 2004 júniusában megrendezett csoportmérkőzésen. Így nagy meglepetésre, Szenegált két ponttal megelőzve, végeztek az élen.

A tíz összecsapáson csak nyolc gólt kapott, ellenben húszat szerzett gárdából teljesítményével kiemelkedett Cherif Mamam Touré, Abdel Coubadja, valamint az együttes gólfelelőse, a 21 éves Sheyi Emmanuel Adebayor, aki az ősszel többnyire egyszemélyes támadóalakzatot "alkotott" az AS Monacónál a francia első ligában, és játékáról mindent elárul, hogy nagy hírű európai klubok sora verseng a kegyeiért. Rajta kívül a hirtelen jött eredményességet a Nigériából érkezett szakvezetőnek, Stephen Keshinek tulajdonítják. Az egykori válogatott futballista az Afrika-kupán mindenesetre komoly tapasztalatokat szerzett, hiszen a Szuper Sasokkal (játékosként, később szakvezetőként) háromszor szenvedett vereséget Kameruntól, mostani csoportbeli ellenfelüktől a döntőben. A revansra itt az esély, és bizakodásra adhat okot az is, hogy Keshinek néhány togói biztosan elmeséli majd az öltözőben, hogy 2000-ben ugyanezen a tornán a csoportkörben hogyan győzték le 1-0-ra a Szelídíthetetlen Oroszlánokat. Akár sor kerül erre, akár nem, a nyolcaddöntőbe kerülés elvárható a Sólymoktól, onnan viszont nagy valószínűséggel Loméba visz majd az útjuk.

Kongói DK

A válogatott komolyabb múltat mondhat magáénak, mint az előző két nemzeti csapat együttvéve, hiszen - ha időnként Zaire néven is - tizenötödszörre vesz részt a kontinensviadalon, kétszer pedig (1968-ban és 1974-ben) a győzelemért járó trófeát is a magasba emelhették játékosai. Az utóbbi hét tornán szerepeltek, nyolc évvel ezelőtt pedig egészen a harmadik helyig verekedték magukat, átgázolva többek között egyik mostani csoportbeli ellenfelükön, Kamerunon.

Claude Leroy, francia szövetségi kapitányuk is megismerte már a siker ízét, hiszen 1988-ban éppen az előbb említett csapat szakvezetőjeként végzett az élen. Az idén azonban, főleg amiatt, hogy Shabani Nonda, csakúgy, mint két éve, sérülés miatt lemondta a szereplést, a Kongói DK gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával vág neki a sorozatnak. Nonda távollétében a csapatkapitányi karszalag a Premier League-ben szereplő Portsmouth FC csatárát, Lomana Tressor Lua-Luát illeti, akire a támadások építésének (és alkalomadtán befejezésének) terhe hárul, védekezésben pedig az AS Saint-Etienne-ben profiskodó Herita Ilunga jelentheti a legbiztosabb pontot. A selejtezők során az együttes Ghána mögött öt ponttal lemaradva Dél-Afrikával holtversenyben a második helyet szerezte meg csoportjában. Figyelemre méltó, hogy öt idegenbeli mérkőzésük alkalmával egyszer sem hagyták el győztesen a pályát. Nemrég az esélytelenek nyugalmát hoztam fel, egy esélye azonban mégis van Lua-Luáéknak: ha első meccsükön a togóiak ellen begyűjtik a három pontot, az komoly lendületet és lelkesedést adhat a csapatnak, ami akár az egyenes kieséses szakaszban is kitarthat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK