Társoldalunk:

Rekord dőlhet meg az idei Afrika-kupán

2006.01.20. 15:03

Nigéria

A Szuper Sasok évét a B csoportban helyet kapott Angola keserítette meg a fentebb már részletezett módon, a zöld-fehérek pedig egy kontinensbajnoki címmel vigasztalódnának, amely 1980 és 1994 után a harmadik lenne a sorban. A tizenkét évvel ezelőtti győztes gárdából a csapatkapitány Augustin "Jay-Jay" Okocha maradt meg hírmondónak, akinek 32 évesen már nincs sok nagy tornája hátra, ez a tény legalábbis pluszmotivációval vértezheti fel.

A legnagyobb sztár azonban már nem a Bolton Wanderersből lassacskán kikopó zseni, hanem az FC Internazionale gólzsákja, Obafemi Martins, aki gyorsaságával és helyzetfelismerésével rendre lenyűgözi csapattársait és szurkolóit - mellesleg felbosszantja az ellenfél táborát. Mellette a támadóalakzatban a Middlesbrough FC-ben az ősz túlnyomó részében jó teljesítményt nyújtott Yakubu Aiyegbeni kaphat helyet Austin Eguavoen szövetségi kapitánytól, aki minden bizonnyal igyekszik majd Nwankwo Kanu helyét is megtalálni az együttesben. A közvélemény a vb-selejtezőbeli fiaskó után csak akkor bocsátana meg Eguavoennek, ha megnyerik a tornát, sőt, mindezt látványos, szép játékkal teszik - ezt a lehetőséget pedig a Szuper Sasok esetében nem lehet kizárni, még ha a D csoportra is aggatták rá a szakértők a "halálcsoport" státust. De hát láttunk már karón varjút, és esélyesként csúnyán, avagy kevésbé csúnyán elbukó nigériai válogatottat nem is egyszer, így ember legyen a talpán, aki korrekt tippel tud szolgálni a Szuper Sasok esélyeit illetően. Két véglet között választhatunk: vagy zseniális és ellenállhatatlan játékot produkálnak, vagy értékelhetetlent.

Ghána

Michael Essien, minden idők legdrágább afrikai futballistája, akit máris a legendás Abedi Peléhez hasonlítanak, sérülése miatt nem lehet ott az idei tornán. Ez a tény az, ami a Fekete Csillagok edzőjének, Ratomir Dujkovicsnak a legkomolyabb fejfájást okozta az utóbbi időben. A korábban emlegetett magánrepülőre, ami a középpályást London és Kairó között utaztatta volna, tehát nem lesz szükség. Pedig a játékos valóban komoly segítséget jelentett volna a nagy cél elérésében, ami nem más, mint Ghána tizenötödik, ezen a tornán való indulása alkalmával begyűjteni a rekordot jelentő ötödik elsőséget. Igencsak ki van már éhezve tudniillik az ország a futballsikerre, hiszen legutóbb 1982-ben jutottak a csúcsra a kontinensviadalon.

Az első lépéseket mindenesetre már megtették, hiszen, elsőként végezve selejtezőcsoportjukban, kijutottak a világbajnokságra, mégpedig a többi gruppal ellentétben mérsékelt izgalmak mellett, ötpontos előnnyel. Tették mindezt annak ellenére, hogy 2004 nyara, a selejtezők kezdete óta Dujkovics már a negyedik edző a válogatott élén - maga a gárda gerince azonban nagyjából változatlan, és ez meghozhatja a várva várt sikereket. Amiknek a kulcsa éppen az Essien-Stephen Appiah páros által szinte tökélyre fejlesztett középső középpályás játék, amely hatékonyan támogatja a védekezést és a támadásokat is. Ennek köszönhető egyrészt, hogy tíz mérkőzésen mindössze négyszer rezdült meg a Fekete Csillagok hálója, ellenben az aktuális ellenfeleké összesen 17-szer.

A gólszerzésből hatot vállalt a középpályás tandem, rajtuk kívül leginkább a télen a holland Vitesse Arnhemből a Borussia Dortmundhoz szerződött csatár, Matthew Amoah és Gyan Asamoah vette ki a részét a gólszerzésből. Az egység, az egyensúly az egyes csapatrészek között - ellentétben a kontinens gárdáinak jó részével - tehát megvan. A nagy kérdés az, tudja-e Dujkovics mester (és egyáltalán lehet-e) pótolni Essient? Amennyiben a válasz számukra kedvezőtlen, jó eséllyel Ghána húzza majd a rövidebbet a halálcsoport végelszámolásánál.

Szenegál

Némileg meglepő tény, de annak ellenére, hogy Teranga Oroszlánjai már tizedik alkalommal kvalifikálták magukat a sorozat döntőjébe, komoly eredményt még nem sikerült elérniük. Egyre inkább úgy tűnik, hogy 2002-es világbajnoki szereplés csak egy amolyan "kijött eredmény" volt, alátámasztja ezt, hogy a selejtezőben két ponttal Togo mögé, a második helyre szorult a válogatott. Az egymás elleni eredmények is a Sólymok fölényét hirdetik, idegenben 1-3, otthon 2-2 szerepelt szenegáli szempontból az eredményjelzőn a lefújás pillanatában. Mondhatjuk, az ellenfél egy Adebayorral jobb volt.

El Hadji Dioufék védelmére szóljon azonban, hogy ez a pontszám három másik csoportban elég volt az elsőséghez. A világ közvéleményének átformálására, a vázolt tendencia visszafordítására Szenegál ezzel a tornával kapott még egy esélyt, az Abdoulaye Sarr-Amara Traoré edzőpáros pedig meglehetősen izmos keretet rakott össze. Három hiányzóval számolhatunk, Khalilou Fadiga, aki 2004-ben szívproblémái miatt hiányzott, azóta sem nyerte vissza régi formáját, Salif Diao, akit a Liverpool FC kikölcsönzött a Portsmouth FC-nek, sérülése miatt nem segítheti a csapatot, csakúgy, mint az FC Lorient védője, Pape Malick Diop.

Rendelkezésre állnak viszont a három és fél évvel ezelőtti bravúrcsapat csillagai, az azóta a Lille OSC színeiben a BL-ben is lehetőséghez jutott kapus, Tony Mario Sylva, a Serie A-s Parma FC-ben edződő jobbhátvéd, Ferdinand Coly, a Premier League egyik legjobb védekező középpályásaként jegyzett, Fulham FC-t erősítő Pape Bouba Diop, és természetesen a remek csatár és botrányhős, Diouf. Aki, legalábbis a Szenegálért szorítók ezt remélik, tanult a 2004-es afférból (amikor a bíróval való konfliktusa miatt négymeccses eltiltást kapott, azaz nem játszhatott többet azon a tornán), és inkább a góllövésre koncentrál. Azonban nem egyedül rajta áll vagy bukik a gárda eredményessége, hiszen Henri Camara és Mamadou Niang személyében még két kiváló befejező csatárt tud felvonultatni az együttes. Ha pedig a védelem is megfelelően összeáll (többek között Habib Beyével, Oumar Daffal és az egyes angol szakértők által az új Vieirának titulált Abdoulaye Diagne-Fayével), nagyon nehéz lesz felvenni a versenyt Teranga Oroszlánjaival.

Zimbabwe

A Harcosok szerencsétlenségükre bekerültek a halálcsoportba, ahol minden emberi számítás szerint számukra nem teremhet babér. Azzal, hogy Angola és Nigéria mögött harmadikak lettek selejtezőcsoportjukban, történetük során másodszor vívták ki a szereplés jogát a rangos viadalon. Első nekifutásra gyászosan szerepeltek, csoportutolsóként estek ki, és jobb eredmény az idén sem várható el tőlük.

Nemzetközi szinten meglehetősen rutintalan szövetségi kapitányuk, Charles Mhaluri is leginkább tapasztalatszerző túrának tekinti az egyiptomi kalandot, kerete nagy részét otthon vagy a dél-afrikai pontvadászatban játszó labdarúgók teszik ki. Ez alól kivételt képez Chepaz Chimedza, a belga GBA védője és a regionalligás Jahn Regensburgot erősítő George Mbwando, illetve Benjani Mwaruwari, aki a napokban szerződött az AJ Auxerre-ből a Portsmouth FC-be, miután Franciaországban Jaques Santini érkeztével kiszorult a kezdő tizenegyből. Mwaruwari sérülés miatt kihagyta a két évvel ezelőtti tornát, így most debütálhat a sorozat döntőjében. Az egyetlen meglepetés talán Gilbert Mushangazhike neve a keretben, a csatár 2001 óta nem játszott a válogatottban, momentán Kínában légióskodik. Ám a gárda legnagyobb ásza még mindig a 32 éves támadó, Peter Ndlovu, aki hosszú ideig Angliában kergette a labdát, mielőtt jelenlegi állomáshelyére, Dél-Afrikába, a Mamelodi Sundownhoz került.

A zimbabwei szövetség helyzetét jelzi, hogy anyagi okok miatt nem tudtak lekötni nemzetközi barátságos felkészülési mérkőzéseket, ezért gyűjtést rendeztek, ahol cégek és magánszemélyek egyaránt felajánlhattak összegeket az edzőtábor, az utazás és a járulékos költségek fedezésére. A torna előtt Mwaruwari költségén edzőtáboroztak Franciaországban, és végül Tunéziában sikerült összehozni egy edzőmeccset is a kameruni válogatottal.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK