Vágólapra másolva!
A pocsék szezonkezdet után sokan azt gondolták, hogy Jean Fernandez napjai meg vannak számlálva az Olympique Marseille-nél, annál is inkább, mert a klub az elmúlt években rendre a bajnokság közben váltott edzőt. A vezetőség azonban kissé türelmesebb volt a nyáron érkezett szakemberhez, és az OM szép lassan meg is indult felfelé a tabellán. A télen aztán újabb játékosok érkeztek a csapathoz, de a célok eléréséhez valamivel kiegyensúlyozottabb teljesítményre lenne szükség Marseille-ben.

A legutóbbi pontvadászatban jó ideig úgy tűnt, hogy az OM végre ismét odaérhet a dobogóra, és ezzel bejuthat a Bajnokok Ligájába, ám hiába állt még márciusban is a második pozícióban az együttes, végül "csak" ötödik lett, és így még az UEFA-kupáról is lemaradt. Ennek következménye a klubnál lassan már megszokottá váló edzőcsere lett, de ezúttal a vezérkar is változott, az új elnök a korábban játékosügynökként, majd sportigazgatóként tevékenykedő Pape Diouf lett, a kispadra az FC Metzet elhagyott Jean Fernandez került, és szinte a teljes keret kicserélődött.

Nyolcan távoztak és tízen érkeztek, köztük hárman már a bajnokság közben, az átigazolási időszak utolsó perceiben. Nem csoda, hogy a bajnoki rajt pocsékul sikeredett, öt forduló után az Olympique Marseille nyeretlenül állt az utolsó helyen, és a pletykák máris az edző menesztéséről szóltak.

A hatodik körben az FC Sochaux ellen aztán végre megtört a jég, megszületett az első győzelem, és ez új lendületet adott a gárdának, amely ezt követően hat mérkőzésből ötöt megnyert, és máris a hetedik helyen találta magát. Különösen a 11. fordulóban a Paris Saint-Germain ellen aratott győzelem volt nagyon értékes, legalábbis abból a szempontból, hogy az ősi riválisnak számító párizsiak legyőzése a szurkolóknak rendkívül fontos, és ezzel a drukkerek türelmét is sikerült prolongálni.

Úgy tűnt, erre szükség is lehet, mert a PSG elleni diadal után egy kisebb hullámvölgy következett, három mérkőzésen mindössze egy pontot gyűjtött a gárda, és megint visszaesett a középmezőny aljára - túl nagy baj azonban nem volt, mivel a rendkívül szoros mezőny miatt nem volt nehéz visszakapaszkodni.

Ez sikerült is, egy újabb, hat mérkőzésből álló veretlenségi sorozat következett, de a jelek szerint az együttes az igazán nagy előrelépés küszöbén mindig megbotlik. A 23. fordulóban például egy győzelemmel feljöhetett volna a negyedik helyre, és ehhez csak azt az AC Ajacciót kellett volna megverni, amely szeptember óta nem tudott nyerni - de az OM 3-1-re kikapott Korzikán, így maradt a hatodik pozícióban, ami persze még mindig kiváló ahhoz képest, ahogyan a bajnokság kezdődött.

Nem lehet állítani, hogy Fernandez megtalálta volna az ideális kezdő tizenegyét, hiszen a bajnokság során nagy volt a fluktuáció a keretben, ugyanakkor a szakvezető dolgát a jelenleg is zajló Afrika-kupa is alaposan megnehezítette, a kontinensviadalra ugyanis az OM öt futballistát is delegált, akik egytől egyig meghatározó játékosok a klubnál.

A védelemből a nigériai Taye Taiwo, az elefántcsontparti Abdoulaye Meité és a szenegáli Habib Beye, a középpályások közül a nigériai Wilson Oruma, a csatársorból pedig a szenegáli Mamadou Niang utazott el Egyiptomba, és közülük csupán Meité nem volt ott rendszeresen a kezdők között. Nem meglepő tehát, hogy a téli átigazolási időszakban az egyesület újabb futballistákat igazolt, januárban hárman is érkeztek a klubhoz.

A legfontosabb feladatnak egy balhátvéd szerződtetése tűnt, hiszen Taiwónak a kereten belül nem volt helyettese - a japán Nakata Kodzsi Fernandez szerint nem üti meg a kellő szintet. Az ázsiai labdarúgó megítélésére jellemző, hogy a posztjára egy olyan játékost szerződtettek, aki majd egy éve nem lépett pályára - Jérome Bonnissel ugyanis a legutóbbi szezonban a Fulham FC színeiben nem nagyon játszott, ősszel pedig klubja sem volt, a próbajátékon azonban meggyőzte az OM szakmai stábját, hogy rövid távú megoldásnak (Taiwo visszatéréséig) kiváló, így az idény végéig szerződést ajánlottak neki.

Szintén csak az idény végéig, kölcsönbe érkezett az AS Monaco játékosa, Toifilou Maoulida, akinek a jelek szerint Orumát kell pótolnia. A szélső a nyáron igazolt Monte-Carlóba a Stade Rennes-től, de a nagyhercegség csapatában Didier Deschamps menesztését követően kevés lehetőséget kapott, most a Marseille-ben legalább az Afrika-kupa alatt bizonyíthat.

Csupán a harmadik új szerzeményről lehet elmondani, hogy vele valószínűleg hosszabb távon számolnak, az RC Strasbourg csatárával, Mickael Pagisszal ugyanis két és fél éves kontraktust kötöttek. A támadó csupán egymillió euróba került, vagyis kifejezetten olcsó vételnek számít, de máris megmutatta, hogy az előző szezonban nem véletlenül volt ő a legeredményesebb francia futballista a Ligue 1-ben a maga 15 góljával: három mérkőzésen két találatot szerzett az OM színeiben. Pagis mellett szólt még az is, hogy Fernandez jól ismerte őt, hiszen korábban az FC Sochaux-nál dolgoztak együtt, sőt Fernandez volt az, aki a Nimes-től Sochaux-ba vitte a csatárt 2000-ben.