Helybenhagyta a betörőket a skót csatár

A futballisták - különösen külföldön - ideális áldozatnak tűnnek a betörők számára. Jól keresnek, vagyis a lakásuk szinte biztosan tele van értékekkel, és csak a megfelelő időpontot kell kiválasztani - amikor mondjuk edzés van -, és szabad a pálya. Ezt gondolhatták azok a bűnözők is, akik néhány éve a skót csatár, Duncan Ferguson házát nézték ki maguknak. Azonban rosszul választottak, mivel Ferguson otthon volt az ominózus időpontban, ráadásul nem bánt a betörőkkel kesztyűs kézzel.

A közismerten kiváló erőállapotban lévő és meglehetősen erőszakos támadó (annak idején Skóciában egyszer azért kapott hosszabb eltiltást, mert egy mérkőzés hevében merő véletlenségből eltörte egyik ellenfele állkapcsát) felvette a küzdelmet a behatolókkal, és nem ő húzta a rövidebbet.

Duncan megúszta kisebb sérülésekkel, ám a hivatlan vendégek nem: egyikőjük ugyan csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szerzett, de a másik egy nappal az eset után még mindig kórházban volt... A rendőrség szűkszavú közleményt adott ki az esetről, amelyben csak ennyi állt: "Nagyon örülünk annak, hogy Mr. Ferguson ilyen bátran és felelősségteljesen viselkedett, amikor ellenállt a betörőknek."

Ferguson tehát ott tökéletesen felmérte a helyzet, ellentétben a Coventry City elleni bajnokival, amikor a mérkőzés hajrájában a vendégek kapusát, Chris Kirklandet fejbe dobták a nézőtérről. Miközben a Coventry védője, Paul Williams a földön fekvő portást próbálta óvni a továbbra is berepülő tárgyaktól, Ferguson a tizenhatoson belül várakozó álláspontra helyezkedett.

Szerencsétlen Kirkland eközben érthetően inkább a sérülésével foglalkozott, és elengedte a labdát, kezét a homlokához szorítva. Ferguson csak erre várt, lecsapott a játékszerre, és megpróbálta a kapuba juttatni. A Coventry szerencséjére Williams résen volt, és becsúszva szerelte a csatárt. Mindez természetesen másodpercek alatt zajlott le, a játékvezető, Neal Barry csak akkor sípolt, hogy megállítsa a játékot. Tehát ha Ferguson betalál, akkor a gól érvényes, bármennyire is tiltakoztak volna a vendégjátékosok...

Úgy látszik, Ferguson nem figyelt két héttel korábban, az Everton West Ham United elleni bajnokiján, amikor az az idő tájt a Kalapácsosokat erősítő Paolo di Canio hasonló esetben mindenki meglepetésére nem fejelte a kapuba csapattársa beadását, hanem kézzel fogta meg a labdát, mutatva, hogy a liverpooliak kapusa a földön fekszik. Még az Everton játékosai is meglepődtek a dolgon, nem is szólva Di Canio csapattársairól...

Pedig hozzászokhattak volna, hogy Di Canio képes váratlan megmozdulásokra. Emlékezhetünk rá, hogy ő volt az, aki még a Sheffield Wednesdayben egyszer azért kapott hosszú eltiltást, mert nemes egyszerűséggel fellökte a bírót, aki vagy hármat lépett hátrafelé, mielőtt elesett. Di Canio londoni periódusából még egy anekdota Frank Lampardtól: "Minden egyes edzés után, a zuhanyozást követően leborotválta az egész testét. Mondom, az egészet..." El sem tudjuk képzelni, hogy Lampard mire akart utalni.