Társoldalunk:

Ki mondta, hogy rossz a magyar foci?

2006.10.26. 9:30

Az 1992-es svédországi kontinensbajnokság selejtezőjén már nem is kettő, hanem három válogatott bizonyult jobbnak a magyar csapatnál, jelesül Szovjetunió, Olaszország, és Norvégia. Ennek tükrében nem volt rossz eredmény a friss vb-bronzérmes Itália elleni hazai 1-1, hasonló eredménynek 2000-ben legalább ennyire tudott örülni a magyar futballszurkoló. A minden baj okozójának tartott 1986-os 0-6 után öt évvel picikét törlesztettünk a Szovjetunió elleni idegenbeli 2-2-vel, az 1991-es szeptemberi összecsapás hőse a duplázó Kiprich József volt. Ez az egy pont persze, mint már említettük, semmire sem volt elég az Eb-selejtezőn.

A két remi között viszont volt egy olyan meccs, amire tényleg felkapta a fejét a világsajtó, mindössze egy gond volt az 1992. március 27-én rendezett összecsapással, mégpedig, hogy barátságból fociztak a felek, tét nem volt. Azért bátran nevezhetjük a santanderi mérkőzést az Iraquato utáni első normális győzelemnek, Spanyolországot Santanderben 4-2-re verték a mieink - Kiprich József és Lőrincz Emil két-két góljával.

Forrás: MTI

Hamar volt a válogatott nyerőembere Dublinban

Ebben az évben volt még két olyan meccsünk, ami szintén csak mai szemmel nézve számít sikernek, áprilisban vendégént (3-1), augusztusban pedig vendéglátóként (2-1) vertük meg a 2006-ban vb-negyeddöntőig menetelő Ukrajnát.

Egy esztendővel később. 1993-ban újabb "piros betűs" futballünnep: 1993. május 29., Dublin: Írország-Magyarország 2-4. Csapatunk négy perc alatt 0-2-es hátrányba került, majd a debütáló Hamar István duplájának is köszönhetően 4-2-re fordított a Puskás Ferenc által dirigált csapat David O'Leary búcsúmeccsén. A szépséghiba? Ez is csak egy sörmeccs volt...

KAPCSOLÓDÓ CIKK