Társoldalunk:

Kis pénz - kis foci, nagy pénz - nagy foci

2006.11.17. 9:50

Még az ötvenes évek közepén, az álamatőrizmus időszakában szállóigévé vált a mondás, Puskás Ferenc mondata: "Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci!" Hogyan vélekedett Puskás önmagáról, kortársai pedig róla.

"1927. áprilisában születtem Kispesten, ami akkor még csak egy Budapesthez tartozó falu volt, nagyon szerény házakkal. A családom egy picike lakásban élt, nagyon közel a Kispest pályájához. A környező utcákban nyüzsögtek a gyerekek. Nem volt nagy különbség köztünk. Mindenki szegény volt, s a szülők közül csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy játékokat vegyenek. Ám a foci fantasztikus és olcsó mulatságot jelentett számunkra. Anyám később azt állította, hogy amint felálltam - lehettem vagy tíz hónapos -, már belerúgtam a labdába" - mondta a "Egy legenda életre kel" című életregényben.

A Rogan Taylor által írt, Dénes Tamás és Jamrich Klára által fordított könyvben számtalan érdekességre lehet bukkanni.

"Mi, a környékbeli srácok mindig együtt voltunk napkeltétől napnyugtáig. ...minden időnket a grundon töltöttük. Egész Budapest tele volt akkoriban a "mienkhez" hasonló üres telkekkel, s ezeken temérdek kölyök futballozott. Nem mindig volt cipőnk, előfordult, hogy mezítláb játszottunk. Gyakran igazi labdánk sem volt, s ha másra nem futotta, valaki csinált egy rongylabdát vagy loptunk valahonnan  egy kicsi teniszlabdát. Ehhez tudtunk hozzájutni. Csapatokat alkottunk és áthívtunk más utcákból jött gyerekeket ellenfélnek. Nagyon komoly csaták voltak ezek, a játékban nem ismertünk tréfát. Mindenki úgy hajtott, mintha az élete függne a győzelemtől. Vagy még több: a csapat, a grund, a barátok becsülete."

Puskás Ferenc 1943-ban, tizenhat évesen debütált a Kispest első osztályú profi csapatába. "tulajdonképpen nagyon szerencsés voltam, hogy fiatal korom miatt nem kaptam behívót. Bizonyos értelemben a foci védett meg a háború borzalmaitól. Annyira lekötött a játék, hogy sokszor megfeledkeztem a bajokról. Visszatekintve, pontosan tudom, hogy milyen sokat köszönhetek ezért is a labdarúgásnak."

Forrás: MTI

Képgaléria a futball-legendáról

"A klubban, a játékosok között úgy éreztem magam, mintha egy nagy családban lennék. Egészen más volt akkor, mint ahogy ez manapság működik. Úgy tűnik, a mai játékból kiveszett az igazi barátság. Megváltozott a világ. A játékosok edzenek, elvégzik a munkájukat, utána hazamennek. Igen, a munkájukat - ez a lényeg! Az én időmben edzés után sokszor együtt maradtunk. Beszélgettünk, viccelődtünk, fröccsöztünk, megettünk pár szál kolbászt."

S nem lehetett megkerülni a legendás londoni 6-3-at sem.

"Az angolok elleni 1953-as mérkőzésből életem legkedvesebb gólja lett a harmadik, a hátrahúzós. Mindenki azt hitte, hogy ez begyakorolt mozdulat, de ez nem igaz. Egyszerű reflexmozdulat volt. A játékom nem volt tele trükkökkel, az egyszerű megoldásokat szerettem, a gyors, szimpla mozdulatokat. Mindenkinek nagyon tetszett ez a gól - valószínűleg ez az, amire a legtöbben emlékeznek -, de az igazság az, hogy kénytelen voltam gyorsan cselekedni, különben Billy Wright elgázolt volna.

Budapesten csodálatos volt a fogadtatás. Több mint egymillió ember hömpölygött a Keleti pályaudvar körül. Párt- és sportvezetők mondtak beszédeket, az egész nemzet együtt ünnepelt. Bár mind fáradtak voltunk és alig vártuk, hogy a családunknál legyünk a hosszú út után, nagy-nagy büszkeséget éreztünk azért, mert ennyire jól játszott a csapat. Én csapatkapitányként különösen boldog voltam."

A címben idézett mondat 1952. szeptember 20-án hangzott el, a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e kis pénz a csapat számára. Az elutasító válasz után hangzott el: "Kis pénz - kis foci, nagy pénz - nagy foci." Félidőben összeült a válságstáb, lett "prémium", nyert a magyar válogatott...

1952. szeptember 20.
Európa-kupa-mérkőzés

Svájc - Magyarország 2-4 (2-2)
Bern, Wankdorf-stadion, 35 ezer néző
v.: Ellis (angol)
Svájc: Jucker, Neukom, Kernen, Casali II, Hügi I, Koch, Ballaman, Bader, Hügi II, Pasteur , Fatton (Frosio, 69.)
Magyarország: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Palotás (Hidegkuti, 31.), Puskás, Czibor
gól: Hügi II (5.), Fatton (11.), illetve Puskás (36.), Puskás (45.), Kocsis (65.), Hidegkuti (74.)


S hogy mi a jó futballista titka?

"Esős idő volt, a pálya felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak, vagy el-fölcsúsztak, falsul kipenderültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: - Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladtak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogyan csinálja? Mi ennek a technikája?

- Úgy kell rúgni, művészkém - kacsintott a csatár -, szóval úgy kell rúgni, vagyis így kell tudni rúgni. Puskás ezen kevesek közé tartozott, akik ezt is tudták" - áll Zsolt Róbert "Puskás Öcsi" című könyvében.

1956-ban, a Budapesti Honvéd négy hónapos nyugat-európai és dél-amerikai túrája során érlelődött meg a disszidálás gondolata. Annak ellenére, hogy a csapatból már nem Puskás kapta a legjobb ajánlatokat, Öcsi (akit eltiltással fenyegettek) végül nem tért haza. "Majdnem harmincévesen úgy éreztem, hogy az eltiltás a futballpályafutásom halálos ítéletét jelenti. Azt gondoltam, lehet, hogy életemben soha többet nem rúgok labdába komoly mérkőzésen. Megmondtam nekik, ebből nem kérek, a viszontlátásra."

De hogyan is került Puskás a spanyol Real Madridhoz? "A Honvéd 1956. decemberében barátságos meccset játszott a Real ellen. Jól hajtottak a fiúk. 5:5 lett az eredmény. A mérkőzés alatt mellettem ült Santiago Bernebeu, a klub világhírű elnöke, aki a mérkőzés után technikai igazgatónak szerződtetett. Első dolgom volt, hogy az elnöknek erősítést ajánlottam. Kérdeznie sem kellett, kire gondolok. Puskás akkor Olaszországban élt, szerencsére a Realt a Milannal sorolták össze az Európa Kupában, s engem küldtek megfigyelőnek a Milan bajnoki meccsére, Bolognába. Odahívtam Öcsit, akin 18 kg súlyfelesleg volt. Hát először ezt kellett ledolgozni. Öcsi ekkor bizonyította be, hogy milyen nagyszerű sportember, s hogy megérdemli azt a címet: a világ egyik legjobb játékosa. Fogcsikorgatva küzdött, hogy visszanyerje versenysúlyát. Két hónap alatt sikerült!" - nyilatkozta Östreicher Emil a Hámori Tibor által írt "Legenda és valóság" című könyvben.

"Nagyon büszke voltam arra, hogy egészen negyvenéves koromig játszottam, különösen akkor, amikor visszaemlékeztem arra, hogy már egy évtizeddel korábban sokan leírtak" - emlékezett Puskás.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK