Gólok futószalagon

Puskás klubkarrierje több mint húsz esztendőt ölelt fel, és ez időszak alatt öt-öt magyar és spanyol bajnokságot, illetve négy-négy magyar és spanyol gólkirályi címet nyert. Pályafutása során 529 élvonalbeli mérkőzésen 515 találatot szerzett!

• Aranycsapat
• Szebbnél szebb Puskás-gólok

Ifjabb Puskás Ferenc első mérkőzését a magyar élvonalban 1943. december 3-án a Nagyváradi AC ellen játszotta, és az idegenbeli találkozón a kispesti együttes 3-0-s vereséget szenvedett az akkor listavezető, a szezon végén bajnokságot nyert gárdától. Az első Puskás-gólra azonban nem kellett sokat várni: három nappal később a Kispest Miskolcra látogatott, és bár 3-2-re kikapott a helyi DIMÁVAG-tól, az egyik találatot (a 48. percben) az ifjú csatár érte el, aki újabb pár nap elteltével az első hazai mérkőzésén, a Kolozsvár ellen is eredményes volt - még ha csapata azt a találkozót sem tudta megnyerni (2-2 lett a végeredmény). A szezon hátralévő részében a tizenéves tehetség már rendszeresen pályára lépett a felnőttek között, és összességében 18 mérkőzésen szerepelve hét találattal zárta az idényt.

Puskás a következő években futószalagon ontotta a gólokat, és már rendkívül fiatal kora ellenére is vezéregyénisége volt a Kispestnek - amihez persze az is hozzájárult, hogy akkoriban édesapja szakvezetőként irányította a csapatot. A háborút követő második válogatott mérkőzésen, Ausztria ellen már bemutatkozhatott a címeres mezben is, 1947 májusában pedig az országhatáron kívül is felfigyeltek rá: az olasz Juventus FC tett neki ajánlatot, miután a Torinóban lejátszott válogatott mérkőzésen - gólt is szerzett a 2-2-re végződött találkozón - elnyerte a Zebrák vezetőségének tetszését. A Juve százezer dollárt fizetett volna a fiatal magyarnak, aki azonban nemet mondott, pedig akkoriban még súlyosabb következmények nélkül elhagyhatta volna az országot, de nem akart elszakadni családjától.

Puskás tehát maradt Kispesten, és a következő idényben egészen ellenállhatatlanul futballozott: az 1947-48-as bajnokságban gólkirály lett, mégpedig pontosan félszáz találattal - amit 31 mérkőzésen ért el! Akkor már nem id. Puskás Ferenc, hanem Guttmann Béla volt a csapat mestere, aki azonban nehezen viselte, hogy a klubnál egyre inkább Öcsi kénye-kedve szerint alakultak a dolgok. Amikor a győriek elleni bajnokin az edző jelzése ellenére a középhátvéd Patyi Mihály nem jött le a pályáról, hanem Puskásnak szót fogadva maradt a gyepen, Guttmann lemondott posztjáról. A huszas éveinek elején járó, ám máris sztárnak számító futballistával amúgy is "elszaladt a ló": előbb a válogatottban kapott piros lapott, mert a bolgárok elleni mérkőzésen megütötte ellenfelét, majd pedig az év végén a Soroksár elleni bajnokin szövegelésért állították ki - mire a szövetség 1949. április 4-ig eltiltotta. A klasszisok azonban már akkoriban is különleges bánásmódban részesültek kis hazánkban, így Puskás a február 19-i találkozón már ismét ott volt a pályán társai között.

A Kispest életében az évtized végén döntő változások álltak be: a keleti blokkban uralkodó trendnek megfelelően a különböző állami testületek "adoptálták" a futballklubokat, és a kispestieket a Magyar Néphadsereg vette pártfogásába. A KAC-ból így 1949. december 18-án Budapesti Honvéd lett, a csapat pedig az új elnevezés alatt azonnal elhódította a magyar bajnoki címet: az 1949-50-es pontvadászatban négy ponttal előzte meg az akkor éppen ÉDOSZ néven futó Ferencvárost. Puskás a bajnoki futam valamennyi találkozóján szerepelt, ami 30 összecsapást jelentett, és ezeken a találkozókon 31 találatot szerzett - ez a produktum elég is volt a gólkirályi címhez.

A következő szezonban Puskás valami egészen elképesztő teljesítményt nyújtott: szeptember 3-án, a harmadik fordulóban a Szegedi MTE ellen öt gólt ért el (a Honvéd 7-2-re nyert), majd a következő játéknapon, szeptember 17-én a Dorogi Tárna ellen ismét mesterötöst vágott (azt a 90 percet a kispestiek 10-1-gyel zárták)! E két mérkőzésnek köszönhetően a "csonka" bajnokság végén - hiszen a csapatok csak egyszer játszottak egymással - Puskás hihetetlen mérleggel rendelkezett: a 15 összecsapáson összesen 25 találatot szerzett! Ezzel természetesen a pontvadászat legeredményesebb játékosa volt - azonban csak egy góllal előzte meg klubtársát, Kocsist, vagyis ketten együtt 49-et jegyeztek csapatuk 67 találatából! (A Puskás-Kocsis tandem azon az őszön több gólt szerzett mint az ezüstérmest leszámítva a többi 14 élvonalbeli együttes.) Nem csoda, hogy a Honvéd megvédte bajnoki címét, az év végén az az idő tájt éppen Textiles néven futó MTK lett a második.

A következő évek a Honvéd és az MTK (ekkor éppen Vörös Lobogó) versenyfutásáról szóltak, a kispestiek 1952-ben és 1954-ben végeztek az első helyen, Puskás mégis '53-ban lett gólkirály, amihez akkor 27 találat is elégséges volt. 1955-ben a Honvéd ismét bajnoki címet ünnepelt, Puskás egyetlen bajnokiról sem hiányzott, de a megszokottnál kevésbé ment neki a góllövés, "mindössze" 18 alkalommal szomorította el az ellenfelek kapusait. Ráadásul (nosztalgia ide vagy oda) kár lenne tagadni: a közönség abban az időszakban már korántsem kedvelte annyira, a szurkolók elsősorban benne látták a bűnbakot a világbajnoki döntőben elszenvedett vereség, illetve a válogatott gyengébb szereplése miatt. Arról nem is beszélve, hogy Puskás felszedett némi súlytöbbletet, és az 1956-os idényben Kalmár olykor-olykor már ki is hagyta a csapatból. A forradalom miatti csonka pontvadászatban a Honvéd végül 21 mérkőzést játszott le, ebből Puskás 16-on lépett pályára - és mindössze négy góllal segítette csapatát, ráadásul ebből hármat tizenegyesből szerzett. Ezzel együtt ott volt a válogatott keretben a tatai edzőtáborban október végén, majd november első napjaiban a Honvéddal Bécsbe utazott, hogy onnan repüljenek Bilbaóba az esedékes BEK-mérkőzést lejátszani. Legközelebb 25 év elteltével tért vissza Magyarországra...