Vágólapra másolva!
Lothar Matthäus januárban összecsomagolt, majd utódja, Bozsik Péter már az első Eb-selejtező után lemondott a továbbjutásról, hogy aztán a történelmi máltai vereség után ő is átadja a helyét a fiatalítást zászlajára tűző Várhidi Péternek. Legerősebb klubcsapataink nemhogy a tavaszt, de még az őszt sem élték meg a nemzetközi színtéren (a liechtensteini FC Vaduz 4-0-s újpesti focisulija kiemelkedett a megszégyenülések közül), a Fradi pedig még az NB I-ben sem tudott elindulni, miután a bohózatba illő körülmények között megválasztott új MLSZ-elnökség nem kevésbé (tragi)komikus előzmények után alkalmatlannak ítélte erre. Labdarúgásunk jelene szinte reménytelen, a dicső múlt képviselői közül pedig többektől is búcsúznunk kellett Bene Ferenctől Puskás Ferencig.

Bár a válogatott csak szeptemberben játszotta idei első tétmérkőzését, klubcsapatainkat pedig szokás szerint nem nyomasztotta a tavaszi szereplés terhe valamelyik nemzetközi kupasorozatban, a magyar futballban ennek ellenére már januárban megpezsdült az élet. Elsőként a szövétségi kapitány intett búcsút: az MLSZ elnöki székéért zajló izgalmas csatározás közben - ám attól koránt sem függetlenül - a nemzeti csapatot a világbajnoki selejtezőcsoport negyedik helyére vezető Lothar Matthäus végül a brazil Atlético Paranaense hívására mondott igent (azóta már a Salzburgnál edzősködik Giovanni Trapattoni felügyelete alatt). A kritikus hangulatba gyakran kerülő német utolsó magyarországi napjaiban talán maga sem tudta követni, hogy éppen milyen tizenegy vezetőjének vallja magát, futballközegünkben meghozott végső döntéseként mindenesetre még felbontotta 2007-ig szóló kapitányi szerződését, amely rajta és ügyvédjén kívül senki szerint nem létezett.

A válogatott következő irányítóit, Bozsik Pétert és Détári Lajost mintegy három hónappal ezután nevezte ki a szövetség új elnöksége. Kisteleki István a választás indoklásában Bozsik megbízható személyiségétől az eredményesség garanciáját, míg Détári habitusától a játék dinamikussá tételét várta - ám mint pár hónappal később kiderült, egyiket sem kapta meg.

Pedig a kezdet egészen biztató volt, az új kapitány bemutatkozásán a válogatott a Szusza Ferenc-stadionban gyenge első félidő után 2-0-ra legyőzte Új-Zélandot, majd egy héttel később a világbajnokságra készülő angolok elleni 3-1-es vereséget is pozitívan fogadta a közvélemény, köszönhetően a magyarok bátor játékának és Dárdai bombagóljának. Az Eb-selejtezők előtti főpróba már-már rózsaszínűre fesette a valóságot, hiszen Grazban sikerült két vállra fektetni Ausztriát, ráadásul két látványos góllal: Gera elvetődve, az újonc Horváth András pedig 17 méterről, futtából talált be, a sógoroknak pedig már csak a szépítésre futotta.

Az első Európa-bajnoki selejtezőn aztán eljött a keserű ébredés ideje, Norvégia vendégjátékán a jugoszlávok elleni 1997-es 1-7 kísértett az újpesti éjszakában, az egyetlen pozitívum az volt, hogy ezúttal megúszták egy 4-1-es zakóval a mieink, akik amatőr futballistáktól is kínosnak számító hibák sorazatával borzolták a közönség idegeit. A hazai szurkolók, miután "lemondatták" az MLSZ-elnököt és visszakövetelték a pénzüket, az utolsó húsz percben együtt ünnepeltek a vendégdrukkerekkel, de Bozsik Pétert is annyira megrázták a látottak, hogy gyakorlatilag máris lemondott a továbbjutásról, amikor kijelentette, hogy 3-4. hely elérése is bravúrnak számítana ettől a csapattól. A szövetségi kapitánynak mindennek ellenére sikerült lelket öntenie a társaságba, amely négy nap múlva idegenben 3-1-re megverte Bosznia-Hercegovinát. A válogatott a 38. perctől emberelőnyben játszott, a magyar gólokat Huszti, Gera és Dárdai jegyezte.

A két meccsen megszerzett három pont kevésnek bizonyult ahhoz, hogy októberben kicsalogassa a szurkolókat a törökök elleni mérkőzésre, amihez vélhetően az MLSZ jegyárpolitikája is nagyban hozzájárult: az öt-, nyolc- és tízezer forintba kerülő jegyeket csupán 6-8 ezer néző vásárolta meg a Puskás-stadionba, ám jórészük az ellenfelet buzdította, mégpedig hangosabban, mint tették azt a magyar drukkerek. Igaz, utóbbiaknak valóban nem volt sok okuk az örömködésre, Törökország 1-0-ra megnyerte a találkozót, amivel gyakorlatilag el is dőlt, hogy a következő világversenyt is nélkülünk rendezik.

Forrás: MTI

Még az irány sem derült ki


a Málta elleni 1-2

A megüresedett posztra Kisteleki Bölöni Lászlót akarta megnyerni, vele azonban nem sikerült dűlőre jutnia, így a válogatott idei utolsó, Kanada elleni fellépésén ideiglenesen Várhidi Pétert kérte fel az együttes irányítására. A megbízott kapitány úgy döntött, nincs értelme tovább halogatni a fiatal ígéretek mélyvízbe vetését, és kilenc újoncot is meghívott keretébe, akik közül négyet a kezdőcsapatba állított. A húzás nyerőnek bizonyult, Magyarország Priskin góljával legyűrte Kanadát, és mivel Bölöni továbbra sem állt kötélnek, Várhidi szerződését 2007 végéig meghosszabbították.

Forrás: MTI

Egy új remény


A kapitány koncepciója világos, és élvezi a szövetség támogatását: továbbra is azokra fiatalokra kell építeni, akik 2010-2012-re alkothatnak majd ütőképes válogatottat, addig viszont a tapasztalatszerzés a legfontosabb számukra, az eredményesség csupán másodlagos szempont. Veszítenivalónk végül is tényleg nincs, és az ifjoncok legalább jól teljesítenek a saját korosztályukban: U17-es csapatunk márciusban veretlenül, 9-1-es gólkülönbséggel nyerte meg a portugáliai selejtezőtornát, kvalifikálva magát a Európa-bajnokság luxemburgi nyolcas döntőjébe, ahol végül a harmadik helyen végzett csoportjában. Eddig remekelt a szintén Várhidi vezette tizenkilenc éven aluli válogatott is, amely novemberben hibátlan mérleggel nyerte Eb-előselejtező csoportját, és az ötödik helyen áll az UEFA legfrissebb rangsorában.

Az U21-esek a új lebonyolítás miatt két mérkőzést játszottak, a finnek ellen parádézott a Róth-csapat, Moszkvában viszont nem volt esélye a fiúknak, akik így nem jutottak tovább a csoportból.

A magyar válogatott 2006-os mérlege:

meccs

győzelem

döntetlen

vereség

gólkül.

pont

összes

8

4

0

4

11-12

12

tét

4

1

0

3

5-8

3

barátságos

4

3

0

1

6-4

9