Társoldalunk:

Három brazil a Serie A álomcsapatában

2007.01.06. 16:48

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is összeállítottuk Európa öt legerősebb pontvadászatának álomtizenegyét. A válogatásnál (a mutatott teljesítmény mellett persze) mindössze három megszorítást alkalmaztunk: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik egész évben ugyanabban a bajnokságban szerepeltek, valamint a csapat hadrendjének lehetőleg az adott liga leggyakoribb vagy legeredményesebb formációját kellett mintáznia, azaz a valóságban is elképzelhető legyen egy ilyen összetételű gárda.

Az olasz bundabotrány szinte mindenre kihatással van futballberkekben, nincs ez másként álomcsapatunkkal sem, hiszen míg 2005-ben négy játékost is delegált a gárdába a Juventus FC, szabályaink értelmében rájuk és társaik nagy részére már nem számíthattunk. Mindez kapusposzton rögtön egyértelművé tette választásunkat, Gianluigi Buffon hiányában Marco Ameliának nem akadt komoly riválisa. A Livorno kapusa volt egyébiránt az egyetlen, aki a világbajnok talján válogatott menetelésében nem vállalt tevékeny részt, hiszen az összes mérkőzést végigücsörögte a kispadon Buffon és Angelo Peruzzi mögött. Klubcsapatában azonban 2006-ban csak két bajnoki meccset mulasztott (azokat is még tavasszal), és bár hetente más sztárcsapattal hozzák kapcsolatba az olasz sportlapok, nemrég 2011-ig meghosszabbította szerződését a Serie A középmezőnyében helyet foglaló Livornóval.

A hátvédsor jobb oldalára az AS Roma játékosát, Christian Panuccit megelőzve egy másik, Rómában székelő klub, a Lazio vezéregyénisége, Massimo Oddo került. Ő amellett, hogy alig hagyott ki mérkőzést az évben, csapata első számú ítéletvégrehajtójaként is jeleskedett, ebben a minőségében tavasszal és ősszel is öt-öt gólt szerzett.

Megőrizte helyét ideális tizenegyünkben az FC Internazionale kolumbiai középhátvédje, Iván Córdoba is, aki ugyan - rá nem jellemző módon - sérülés miatt a bajnokság legutóbbi öt fordulóját kénytelen volt kihagyni, de ez egész éves egyenletes teljesítményét nem befolyásolja.

Bár Córdoba bajnok lett az Interrel, az erősebb láncszemnek a védelem tengelyében mégis a világbajnok Andrea Barzaglit tartjuk, aki a kolumbiaihoz hasonlóan elnyűhetetlen: tavasszal csak az utolsó fordulót hagyta ki, a Palermo őszi meneteléséből viszont még ennél is kevesebbet, mindössze hét percet hiányzott.

A balhátvéd pozíciójában ugyanúgy, mint a másik szélen, egy csapatkapitányt, az Inter emblematikus figuráját, Javier Zanettit találjuk. Az argentin világklasszis 2006-ban játszott már a védelem és a középpálya mindkét szélén, sőt volt, hogy védekező középpályásként kellett bizonyítania - mindenütt megállta a helyét.

Középpályánkat rendkívül támadó szelleműre szabtuk, adózva annak a ténynek, hogy a topligák közül az ebből a szempontból hagyományosan lesajnált olasz élvonalban esik a legtöbb gól mostanság. A rombuszjellegű alakzatban a védekezés nagy része az AS Roma világbajnok középpályására, Daniele de Rossira hárul, így vérző szívvel bár, de csapattársát, Simone Perrottát kénytelenek vagyunk kihagyni együttesünkből. De Rossi nevéhez 2006-ban, bár nem a góllövés az elsődleges feladata, hét találat fűződik, ősszel pedig összesen 40 percen át kellett őt a római közönségnek a kispadon látnia - a jelenleg második helyen tanyázó Farkasok edzője, Luciano Spalletti a Catania "lemészárlásának" (7-0) 50. percében döntött úgy, hogy most már nélküle is boldogul az együttes...

A brazil Fábio Simplício tavasszal a Parma FC-ből, ősszel pedig a Palermóból bizonyult kihagyhatatlannak és mind előbbi klub élvonalban maradásában, mind utóbbi együttes dobogós helyezésében komoly szerepet vállalt. Mi sem hagyhattuk tehát ki a tavaly 11 gólt elért középpályást, akit, bár leginkább középen szeret játszani, rombuszunk jobb oldalára helyeztünk.

Forrás: EPA

Kaká tavaly és tavalyelőtt is csapattag volt

Az alakzat bal oldali csúcsán harcolt ki magának helyet Fábio honfitársa, az AS Romát erősítő Mancini, akinek pedig egy sérülést is le kellett küzdenie az ősz folyamán - visszatérése azonban a lehető legjobban sikerült, decemberben szerzett négy góljával együtt összesen 17 bajnoki találattal zárta az évet.

Ezzel a teljesítménnyel még válogatott honfitársát, Kakát is lepipálta (két góllal), de semmi kétségünk nem volt afelől, hogy a karmesteri pálca - csakúgy, mint 2005-ben - a brazil világklasszist illeti, aki tavasszal 10 gólt ért el (közte egy mesterhármassal a Chievo Verona ellen), a világbajnokságot követően pedig szinte ő jelenti a fényt az éjszakában a gyatrán teljesítő AC Milannál.

A Serie A 2006-os álomcsapata

Amelia (Livorno) - Oddo (Lazio), I. Córdoba (FC Internazionale), Barzagli (Palermo), J. Zanetti (FC Internazionale) - Fábio Simplício (Palermo), Kaká (AC Milan), De Rossi (AS Roma), Mancini (AS Roma) - C. Lucarelli (Livorno), Toni (Fiorentina).



Egy ilyen gólerős középpálya elé, gondolhatnánk naivan, szinte bármelyik két csatárt odaállíthatnánk, de azért legyünk igényesek! Így is fájó szívvel hagyjuk ki Oddo csapattársát, Tomasso Rocchit, a Fábio Simplício és Barzagli által képviselt Palermóból a brazil Amaurit, sőt még a legnépszerűbb olasz labdarúgót, Francesco Tottit is (ő az év elején sérülése miatt sok időt volt kénytelen kihagyni), de nem akárkik kedvéért. Csatárduónkat ugyanis a nagyszerű Cristiano Lucarelli és Luca Toni alkotják, akik ketten együtt (Douglas Adams-rajongók figyelem!) pontosan 42-szer találtak be a Serie A-ban 2006-ban. Ebből a termésből a Livorno klasszisa 18-at tudhat magáénak, de nagy bánatára neki a világbajnoki cím megszerzéséből még annyi sem jutott, mint klubtársának, Ameliának. 2005 aranycipőse, a Fiorentinát erősítő Toni ellenben a vb-n is eredményes volt - pontosan 22-vel kevesebbszer, mint a Serie A-ban... A langaléta gólkirály tavasszal szinte egyedül harcolt az ellene felsorakozott védelmekkel, mégpedig igen eredményesen (az év első felében 15-ször talált be), a nyáron azonban méltó társat kapott a román Adrian Mutu személyében, akivel párban az olasz élvonal tán legfélelmetesebb támadó duóját alkotják.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK