Társoldalunk:

Meglepő balszárny az angliai álomcsapatban

2007.01.07. 13:40

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is összeállítottuk Európa öt legerősebb pontvadászatának álomtizenegyét. A válogatásnál (a mutatott teljesítmény mellett persze) mindössze három megszorítást alkalmaztunk: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik egész évben ugyanabban a bajnokságban szerepeltek, valamint a csapat hadrendjének lehetőleg az adott liga leggyakoribb vagy legeredményesebb formációját kellett mintáznia, azaz a valóságban is elképzelhető legyen egy ilyen összetételű gárda.

Egy évvel korában a Chelsea FC uralta angol álomcsapatunkat, ami nem volt meglepő, hiszen a londoni gárda egyeduralkodónak számított a Premier League-ben. Az ősszel azonban José Mourinho együttese már korántsem brillírozott úgy, mint az elmúlt években, aminek köszönhetően az általunk legjobbnak tartott tizenegy futballista közé öt másik klub futballistái is be tudtak kerülni - bár még mindig Chelsea-futballistából van a legtöbb.

A kapusposzton például rögtön nehézségbe ütköztünk, hiszen a tavalyi győztes, Petr Cech az ősszel súlyos sérülést szenvedett, és így nem tudtuk ismét beválasztani csapatunkba. Végül a Bolton Wanderers finn hálóőre, Jussi Jaaskelainen mellett döntöttünk, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Sam Allardyce gárdája az előző idényben stabil középcsapatnak számított, jelenleg pedig harcban áll a dobogós helyezésekért. Legnagyobb bravúrját a Blackburn Rovers ellen hajtotta végre, amikor két tizenegyest is kivédett. Mellette még a manchesteriek hálóőre, Edwin van der Sar volt versenyben a csapatba kerülésért.

A hátsó alakzat nagy része jól ismert nevekből áll, a védelmi négyes háromnegyede megegyezik az angol válogatott ugyanezen csapatrészével. A jobbhátvéd pozíciójára például továbbra sem találtunk jobbat Gary Neville-nél: tavaly ugyan sérülései miatt nem került be álomcsapatunkba, ám idén minimális kihagyással abszolválta a MU mérkőzéseit. A Manchester City fiatal üdvöskéje, Micah Richards személyében az angolok legnagyobb szerencséjére viszont van a láthatáron megfelelő utánpótlás - idén azért még nem vettük számításba, mert csak az előző idény hajrájában mutatkozott be az élvonalban.

A középhátvédek közül John Terry év végi álomcsapataink szinte állandó szereplőjének számít, a Chelsea csapatkapitánya igazi vezéregyéniség csapatában, és immár a nemzeti csapatban is ő viseli a karszalagot. Partnerének ezúttal Rio Ferdinandot tettük, aki a MU-ban idén már olyan szinten futballozott, mint amit elvárnak tőle: hibáinak száma minimálisra csökkent, ráadásul fontos gólokat is szerzett, a Liverpool elleni rangadón ősszel és tavasszal is betalált. Manchesteri partnere, a szerb Nemanja Vidic tavasszal még nem játszott olyan jól, mint mostanában, ezért hagytuk őt ki.

A balhátvéd posztján nagy dilemma elé kerültünk: a nyáron botrányos körülmények között klubut váltott Ashley Cole tavasszal alig játszott, és immár William Gallas sem jöhetett szóba ebben a pozícióban, a manchesteri Patrice Evra pedig csak ősszel tündökölt. Így némileg talán meglepő módon az Aston Villa csapatkapitánya, Gareth Barry lett a befutó: ő ugyan néha bal oldali középpályásként szerepel együttesében, de legtöbbször balhátvédként szokták bevetni, és amellett, hogy rendkívül gólerős, igazi vezéregyéniségnek számít.

A középpálya összeállítása is könnyen ment: a jobb oldalon Cristiano Ronaldo helye megkérdőjelezhetetlen, elvégre a portugál szélső idén ellenálhatatlanul játszik. Ugyan sokszor még mindig csak a csel kedvéért trükközik, de egyre inkább képes magát alárendelni a csapatérdekeknek, és lassan közönségkedvenc lesz az Old Traffordon - pedig a nyári vébén történt Rooney-affér után sokan azt hitték, ez lehetetlen.

Forrás: EPA

Cristiano Ronaldo rengeteget fejlődött egy év alatt


A két középső középpályás személyén sem kellett sokat gondolkozni: a Chelsea két labdarúgója, Michael Essien és Frank Lampard tökéletesen kiegészíti egymást, és ők nem csak a nevük alapján számítanak "érinthetetlennek" José Mourinhónál. Lampardot egyébként mostanában több kritika éri, ám még "rossz formában" és hét gólt ért el az ősszel - a liverpooli Steven Gerrard csak kettőre volt képes, elsősorban ez döntött kettőjük között.

A bal szélen aztán megint elakadtunk: Ryan Giggs és Joe Cole is sokat volt sérült, ráadásul ez a pozíció az angol válogatottban is problémásnak számít, de végül "felfedeztük" a Portsmouth FC focistáját, Matthew Taylort. Ő Barryhez hasonlóan balhátvédként indult, de ma már szinte mindig a középpályán kap helyet, és az egyik legjobb rúgótechnikájú ballábas focista Angliában, amit sokszor bizonyít: 2006-ban kilenc gólt szerzett, ezek többsége rendkívül látványos volt.

A Premier League 2006-os álomcsapata

Jaaskelainen (Bolton Wanderers) - G. Neville (Manchester United), R. Ferdinand (Manchester United), Terry (Chelsea FC), Barry (Aston Villa) - Cristiano Ronaldo (Manchester United), Essien (Chelsea FC), Lampard (Chelsea FC), M. Taylor (Portsmouth FC) - Drogba (Chelsea FC), Henry (Arsenal FC)


A csatársornál megint nem volt sok probléma, hiszen két támadó tavaly kiemelkedkett a Premier League mezőnyéből. Az Arsenal francia sztárja, Thierry Henry személyében ez nem meglepő, hiszen ő már hét éve állandó szereplője az álomcsapatnak, és 2006-ban sem akadt olyan focista az angol élvonalban, aki nála több gólt ért volna el, pedig az ősz végén sérülés miatt nem is játszott. Mellette a Chelsea játékosa, Didier Drogba rohamozhat, aki viszont leginkább az ősszel volt ellenállhatatlan (jelenleg is vezeti a góllövőlistát), de azért tavasszal is alaposan kivette a részét a londoniak bajnoki címéből.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK