Vágólapra másolva!

"Hivatalosan is meghalt a magyar foci"

2007. április 19. 10:11

A 2012-es Eb-pályázat eredményhirdetése óta úgy özönlenek a szerkesztőségünkbe küldött levelek, hogy órák alatt sem tudtuk végigolvasni őket. Az ukrán-lengyel győzelem, illetve a szavazat nélkül maradt magyar kandidálás az érzelmek és magyarázatok széles skáláját váltotta ki olvasóinkból, rengeteg elkeseredett és hitetlenkedő hozzászólás érkezett, sokan viszont egyetértenek az UEFA döntésével. Nagy tábora van azoknak, akik a háttérben gazdasági érdekeket vagy korrupciót sejtenek, még többen a magyar futball színvonalát és a sportág vezetését kárhoztatják, mások a magyarok rossz mentalitásában vagy az ország súlytalanságában látják az okokat. Íme néhány a vélemények közül.

Az olaszok Platini árulásáról beszélnek

Roland szerint "nagyon szomorú nap volt ez Magyarország számára, mert nemcsak sportról szólt volna ez az Európa-bajnokság. Kívülállóként nehéz lenne állást foglalni a kudarc okairól, de mindenesetre nem lehet elsétálni a tény mellett, hogy egyetlen szavazatot sem kapott pályázatunk. Itthon sikerült mindenkivel elhitetni, hogy jók lehetünk, hogy van esélyünk, sőt, a legjobbak vagyunk. Aztán totális vesztesként kullogunk haza, mint ahogy az a történelem folyamán már oly sokszor megesett."

Irma ezzel szemben örül, hogy nem mi leszünk az esemény házigazdái, "hiszen - mint minden ebben az országban - csak egy pár embernek lett volna jó, a kisember semmit sem vett volna észre. A stadionok most is üresen konganak, az adófizetők pénzéből majdan felépített stadionok később is üresen kongtak volna."

S. Zsolt az "egyik szemem sír, a másik meg nevet" szólással érzékeltette lelkiállapotát: "Jót tett volna nekünk egy Eb, másrészt ennél sokkal fontosabb dolgok várnak megoldásra. Így legalább nem fogunk számolatlanul milliárdokat ölni az egyetlen olyan sportágunkba, amelyik jelenleg ezt nem hálálja meg. Valószínű, hogy nemzetközi szinten is úgy gondolják, hogy erre a tisztességre a magyar labdarúgás még nem szolgált rá!"

Zeusz a rációt hiányolja: "Nem érzelmekre kell hatni (13-14 ezer oldalon), hanem az értelemre. Komolyan odamentek kuncsorogni, hogy 'adják meg a lehetőséget', és azt gondolták, ez a fejeseknél bejön? Hülye mentalitás."

Imre szerint "Kisteleki úr is nagyot rontott a helyzetünkön, mikor elküldte a válogatott német edzőjét, aki (...) nagyobb emberek bizalmát élvezi mint az itthoni kiskirályaink."

Anna megdöbbentőnek tarja, "hogy vannak, akik örülnek, hogy nem nyertük el a rendezés jogát. A siker az egész országé lett volna, miért van még ezen a téren is rosszakarás egyesek részéről? Engem egyébként a foci egyáltalán nem érdekel, de jó lett volna egy kis sikerélmény az országnak."

Laci úgy látja, "ismét bebizonyosodott, hogy a jelenlegi magyar kormány és az általa kinevezett sportvezetők tökéletesen szalonképtelenek a jelentősebb nemzetközi megmérettetéseken. Hitegetés és pofátlan, szembehazudó manipulálás a média közreműködésével, önkritika nélküli önimádat, tetszelgés és látszatra minden valós probléma feletti felemelkedési képesség gőgös dicsfényben való úszkálással. De most mint kiderült, ez csak a határokon belüli törzsközönségre van szabva, s erre senki sem vevő külföldön."

Sándor annak felismerésére buzdít, "hogy a világ naptárai ma már 2007-et írnak és nem 1954-et. Ezzel természetesen csak azt szeretném mondani, hogy nem a múltból fogunk megélni, tekintsünk végre előre! A kandidálásra elszórt pénzt és energiát fordíthatjuk akár az utánpótlás nevelésére (de tényleg arra kellene!) vagy sportpályák felújítására (gyenge az OLLÉ-program, ugyanis csak a leggazdagabb önkormányzatok engedhetik meg maguknak, hogy hitelt vegyenek fel sportpálya-felújításra), hogy a foci ismét közkedvelt tömegsport legyen. (...) Javaslatom: fejlesszük fel először ezt a halványnak is nagy túlzással nevezhető magyar labdarúgást olyan szintre, hogy visszakerüljünk a nemzetközi porondra, aztán lehet újra kandidálni, mondjuk 2020-ra. Sok munkát és átszervezést igényel, az biztos, de megéri. Ez a realitás, de legyünk sportemberek, küzdjünk tovább, és ne nézegessünk hátrafelé, múltba révedezve! A hőseinkre tisztelettel emlékezni kell, de ők már nem tudnak rajtunk segíteni."

R. Baggio úgy érzi, "egy olyan ország, mint a miénk, ahol hagynak mindent lerohadni, nem méltó a rendezéshez. Nekem ég a pofám, ha idejön egy komoly csapat focizni, és ilyen stadionok fogadják őket. Az az igazság, hogy mi mindent akarunk, de közben semmivel sem törődünk."

Fighter szerint ideje feladni a harcot: "Megint jól pofára estünk, de legalább már gyakorlottak vagyunk. Negyedjére talán nem kéne megpróbálni! Hiába szól a mondás: "három a magyar igazság és egy a ráadás". Az már országimázs romboló lenne, nagyon."