Vágólapra másolva!
Az évek óta a legjobb spanyol jobbszélsőként aposztrofált Joaquín neve a 2000-es években egybeforrt a Real Betisével. A zöld-fehér sevillai csapattól az utóbbi néhány esztendőben már Európa legnevesebb klubjai akarták elcsábítani, jórészt csak a Betis extravagáns elnökének, Manuel Ruíz de Loperának köszönhető, hogy a játékos ilyen sokáig maradt nevelőegyesületében. Tavaly nyáron aztán már nem volt mit tenni, Joaquín távozni akart, és végül némi huzavona után a bajnoki álmokat dédelgető Valencia CF igazolta le nem kevesebb, mint 25 millió euróért.

Joaquín Sánchez Rodríguez 1981. július 21-én, a Cádizhoz közeli El Puerto de Santa Maríában született - itt egyébként olyan nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, hogy esküvőjén a település polgármestere, Hernán Díaz Cortés is részt vett.

A jobbszélső népes családban nőtt fel, szülei, Aurélio Sánchez Aldono és Ana Rodríguez összesen nyolc gyermeket neveltek-nevelnek. Capi, Isabel, Amalia, Lucas, Ana, Mário José és Ricardo közül Lucas és Ricardo is focizott egy ideig. Mint igazi spanyol, gyerekként három dologért rajongott: a flamencóért, a bikaviadalokért és a futballért: gyermekkorában nemcsak a focista Laudrupért, hanem a matador Curro Romeróért és a flamencoénekes Camerón de la Isláért is rajongott.

Mivel a zenében nem mutatott különösebb tehetséget, két választása volt: vagy matadornak, vagy labdarúgónak áll. Végül utóbbit választotta, köszönhetően annak, hogy nagybátyja elvitte a Real Betis válogatójára, ahol az éles szemű edzők felfedezték a tehetséges kissrácot, aki onnantól kezdve a zöld-fehéreknél szerepelt.

Végigjárva a szamárlétrát, 1999-ben került fel a Segunda B-ben, vagyis a harmadosztályban vitézkedő tartalékcsapat keretébe, akkor "nőtt hozzá" a 17-es számú mez is, amelyben mind a Betisben, mind a válogatottban a későbbiekben is szerepelt-szerepel. Jó teljesítménye ellenére abban az évben még nem hívták fel a nagycsapathoz, 2000 nyarán azonban már igen, igaz, csak azután, hogy a klub kiesett az élvonalból.

Első felnőttszezonját a Segunda Divisiónban játszotta végig, mégpedig remekül, a csapat pedig a városi rivális Sevilla FC mögött a második helyen végezve azonnal visszakerült az elitbe. Végre sor kerülhetett tehát az élvonalbeli bemutatkozásra is, mégpedig - alapemberhez méltóan - rögtön az első fordulóban.

Első gólja sem váratott sokat magára, a második körben az RCD Espanyol látogatott a Manuel Ruíz de Lopera stadionba, ahol Joaquín már a 11. percben betalált. A következő forduló sem múlt el Joaquín-gól nélkül, a szenvedő alany ezúttal a Real Madrid volt, amely pont nélkül, 3-1-es vereséggel kullogott haza, a Betis harmadik találatát pedig a robbanékony, lendületes játékával hamar közönségkedvenccé vált fiatal jobbszélső szerezte. Nemcsak ő, az egész csapat elkapta a ritmust, ennek eredményeképpen a Real Betis újoncként a hatodik, UEFA-kupa-indulást érő helyet csípte el a bajnokságban.