Messi csillogásánál fényesebb a Real-arany

Az európai élbajnokságok közül a Primera División fejeződött be legkésőbb, de a múlt hétvégén véget ért szezon nemcsak ezért került az érdeklődés középpontjába. A végjáték ugyanis hihetetlen izgalmakat hozott, amely végül a címvédő FC Barcelona trónfosztásához és a Real Madrid történetének harmincadik bajnoki elsőségéhez vezetett. Idényzáró értékelésünk következik!

A spanyol bajnokság 2006-2007-es szezonja a már említett hatalmas küzdelmen kívül még arra is alkalmas volt, hogy kettéossza a futballszerető társadalmat. Az, hogy az FC Barcelona tavalyi fölényes győzelme után ismét éles verseny alakult ki a bajnoki címért, a Bajnokok Ligája- illetve UEFA-kupás szereplésért, valamint a kiesés elkerüléséért, jelentheti azt, hogy Spanyolországban a csapatok közötti különbségek csökkentek, az erőviszonyok kiegyenlítettebbek lettek, bárki legyőzhetett bárkit, és ez az, amiért ilyen, rég látott izgalmakat hozott még az utolsó, 38. bajnoki forduló is - ez az egyik tábor véleménye.

A másiké ellenben az, hogy az angol vagy az olasz egyesületekhez képest kevésbé jól szervezett, a véletlenre sokkal inkább hagyatkozó alakulatok változatos bukdácsolása, időről időre végrehajtott "bénázása" volt az oka a szoros küzdelmeknek, kis túlzással azt mondhatnánk, "vak vezetett világtalant".

Érveket és ellenérveket mindkét tábor bőséggel talál álláspontja alátámasztására, hogy csak egy példát említsünk, a klubok nemzetközi szereplése kapcsán. Hiszen a Bajnokok Ligájába került csapatok közül a Real Madrid és az FC Barcelona már a legjobb 16 között búcsúzott, még a Valencia CF jutott legtovább, egészen a negyeddöntőig. Az UEFA-kupában viszont a négy elődöntőbe jutott együttes közül három spanyol volt, a finálét pedig úgyszintén két hispán gárda vívta. Mindkét logikai rendszerben van tehát igazság, úgy látjuk jónak, ha nem hirdetjük egyik fél igazát sem - az valahol a kettő között található meg.

Kisfilm Messiről, akit már fiatalon futball-legendának neveznek:

Az utoljára 2003-ban győztes Real Madridról, amely végül az RCD Mallorca legyőzésével megnyerte a pontvadászatot, sok mindent leírtak már. Tény, hogy tavaly nyáron korszak- és szemléletváltás köszöntött az egyesületre, minden fontosabb pozícióba új emberek kerültek, ami azt valószínűsítette, hogy ez egyfajta átmeneti idény lehet a klub életében. Ennek ellenére nem volt irreális elvárás a királyi gárdától a bajnoki cím megszerzése - bár magunkat idézni nem illendő, most nem álljuk meg, hogy idebiggyesszük múlt nyári Primera División-beharangozónk egy mondatát: "... ha mindenki elhatározza a Realnál, hogy a 2006-2007-es idényt kemény munkával tölti, még az FC Barcelona trónfosztása sem tűnik elképzelhetetlennek."

A meccs, amelyen Beckhamék 0-1-ről kiizzadták a bajnoki címet:

Nos, Fabio Capello és futballistái elhatározták, és ha nem is sikerült tökéletesre a kivitelezés, a végeredmény őket igazolta. Az előző két bajnokság győztesénél, az FC Barcelonánál ezalatt mintha mással lettek volna elfoglalva, hiába maradt együtt a sikert sikerre halmozott csapat (sőt papíron még erősödött is egy kicsit), és hiába varázsolta el a világot a végre befutott Lionel Messi, a feszültség egyre nőtt a katalánoknál. A konfliktusokkal terhes idény pedig, bár ez nem sokon múlott, kudarccal végződött, melynek következményeit a nyár folyamán minden bizonnyal élénk nemzetközi érdeklődés kíséri majd.