Társoldalunk:

Magyar-magyar: nem bírunk magunkkal

2007.07.21. 16:00

Az elődöntőhöz érkezett virtuális magyar-magyar bajnokságunk, amelyben az elmúlt húsz év nemzeti csapatai közül próbáljuk megtalálni a legerősebbet. A legjobb négy közé olvasóink szavazatai alapján Garami József 1987-es görögverő csapata, Mészöly Kálmán '91-ben Spanyolországban diadalmaskodó gárdája, Bicskei Bertalan osztrákokat leckéztető '98-as tizenegye, és Lothar Matthäus Németországot 2004-ben megtréfáló válogatottja került. Az újabb fordulóban egyéni képességeik alapján mértük össze a csapatok játékosait, akik csak nagy nehezen jutottak dűlőre egymással.

Garami csapata (1987. 10. 14.) Mészöly csapata (1991. 03. 27.)

Disztl Péter
A 37-szeres válogatott kapus tagja volt az 1986-os, világbajnokságon szerepelt válogatottnak - nehéz is lenne elfelednie a szovjetektől Irapuatóban bekapott hat találatot. A Videotonnal UEFA-kupa-döntőt játszhatott, megbízhatóságáról később a Honvéd, az Erfurt és a Lipcse szurkolói is meggyőződhettek.

Forrás: [origo]

 

Petry Zsolt
Szintén Székesfehérvárott vált stabil élvonalbeli játékossá, abban a korszakban került a válogatottba, amikor már kevesebb sikerélmény érhette. Tehetségére jellemző, hogy szerződtette a Feyenoord és a Frankfurt is, más kérdés, hogy egyik helyen sem tudott gyökeret ereszteni. Jelenleg az SC Paderborn kapusedzője.

Sallai Sándor
Az utóbbi negyedszázad legmegbízhatóbb jobbhátvédje a Debrecen, majd 1983-89 között a Honvéd játékosa volt, utóbbi csapattal ötszörös bajnok lett. Két világbajnokságon szerepelt, összesen 55 alkalommal öltötte magára a nemzeti mezt, s egyszer, az Izland elleni, 1988-as, 3-0-s meccsen gólt is szerzett. Bundavádak miatt eltiltották, végül Svájcban fejezte be pályafutását.

Forrás: [origo]

Mónos Tamás
Mészöly Kálmán felfedezettje 21 alkalommal játszhatott a válogatottban, a Veszprém és a Vasas mellett belgiumi próbát is tett (Ekeren, RFC Liége), ám ha megerőltetjük a memóriánkat, akkor is mindössze két pozitív tényt tudunk felsorakoztatni mellette: Eb-selejtezőn, 1991-ben Cipruson gólt szerzett, s ő még azon játékosok egyike volt, aki tízből legalább ötször be tudta adni a labdát...

Toma Árpád
Válogatottbeli karrierjét klubedzőjének, Garami Józsefnek köszönhette, aki leginkább benne bízott rövid ténykedése során. Sallangmentes, megbízható védőként a 80-as évek egyik legjobb középhátvédje volt. 13 évet játszott az NB I-ben, majd beleszippantott a finn és a német levegőbe is.

Forrás: [origo]

Disztl László
Ha meg kellene fogalmazni, milyen a jó védőjátékos, akkor őt lehetne példának állítani. Megbízható bekk, összejátékra is képes vénával, s szögleteknél kifejezetten gólérzékeny fejjel (erről mesélhetne az olasz Zenga is) - ez az ifjabb Disztl fivér. Fehérvár és Honvéd után az FC Brugesből is kirobbanthatatlan volt, az első magyar, aki BL-meccset játszott.

Péter Zoltán
Talán csak kapusposzton nem fordult meg, szélsőként indulva került egyre hátrébb. A legjobb teljesítményre a védelem bal oldalán volt képes, pedig inkább a jobblábas volt. Lakat Károly 20 évesen tette be először a válogatottba, később Mészöly, Mezey, Verebes és Garami is küldött neki meghívót. Sérülései és gyakran görcsösségbe forduló akarása  miatt "állt meg" 28 válogatottságnál.

Forrás: [origo]

Limperger Zsolt
Hosszú hajú, kissé darabos mozgású játékosként jól szűrt a középpályán, ha kellett, a támadásokból is kivette részét. Válogatottbeli egyetlen bombagólját az amerikaiaknak lőtte. Képességei alapján nagyobb karriert is befuthatott volna, ám sérülékenysége megakadályozta ebben.

Herédi  Attila
Az 1984-es KEK-beli Aberdeen-verés (sajnos nem továbbjutás) óta az újpesti szurkolók egyik nagy kedvencének számított a címvédő skót csapat ellen gólt is szerző középpályás. Kiegyensúlyozott teljesítményét ismerve szinte "törvényszerű" volt, hogy az e tulajdonságot nagyrabecsülő Garami József besorozza seregébe a lila-fehérekkel bajnoki címet és kupagyőzelmet egyaránt elérő játékost.

Forrás: [origo]

Szalma József
Egy újabb magyar játékos, aki elsősorban azért válhatott válogatott játékossá, mert a bal lába volt a jobb. Igaztalanok lennénk azonban az egykori tatabányai bekkel szemben, ha elhallgatnánk hatalmas bedobásait - máig bántóan keveset használt, nagyszerű fegyver -, legendás küzdőszellemét, valamint a magyar viszonyokra átültetett Bundesliga-frizuráját.

Bognár György
1985-94 között összesen ötvenszer játszott a válogatottban, nyolc gólt szerzett. Okos, intelligens játékosként az utolsó nagy generáció tagja. 1987-ben még az MTK-t erősítette, irányítóként csakis Détári lehetett vetélytársa a válogatottban.

Forrás: [origo]

Forrás: [origo]

Bognár György
Négy év alatt nagy különbséget nem érzékelhettünk az 1987-es és az 1991-es Bognár között, a gólerős középpályással kapcsolatban egyetlen dolog változott: az MTK-ból az SC Toulonon át addigra már a belga Standard Liege labdarúgója lett.

Détári Lajos
Nyilasi Tibor óta az egyetlen komoly, nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgónk. Az a típusú játékos volt, aki pontosan tudta, mit, miért tesz a labdával. A középpálya motorja, a támadások irányítója, fontos, olykor varázslatos gólok szerzője. 1984 és 1994 között 64-szer öltötte magára a válogatott mezét, 13 találatot szerzett.

Forrás: [origo]

Nagy Tibor
Vácott, Csank János kezei alatt vált válogatott játékossá. A jobbhátvédként kezdő, középső védőként is próbálkozó, néha középpályás feladatokkal ellátott futballista 16-os környéki szabadrúgásaitól rettegtek a kapusok. Amit lehetett, kihozott tehetségéből.

Garaba Imre
Kőkemény védő hírében állt, aki alapembere volt nemcsak a 80-as évek Honvédjának, de kihagyhatatlan lett a válogatottból is. Így Garami mester is számíthatott az addigra a francia Stade Rennes-hez szerződő játékosra, aki rutinjával, munkabírásával csapata egyik leghasznosabb tagjává nőtte ki magát.

Forrás: [origo]

 

Garaba Imre
Csak a kor, ami kicsit hátrább helyezi az 1991-es Garabát 1987-es önmagához képest. A kétéves rennes-i játék után 1989-ben még próbálkozott a belga RSC Charleroi-nál, ahonnan 1992-ben levezetni jött haza. Az is igaz, hogy ez nem látszott meg santanderi teljesítményén, a legendás 4-2-es spanyolverésen tanári módon szedte le a pályáról a hazai támadókat.

Kiprich József
Sokan visszasírják még a legendás Vincze, Plotár, Kiprich csatársort Tatabányán, amelyből a középcsatár Plotárt leszámítva két kiváló válogatott támadó nőtt ki. A Garami-érában már abszolút stabil embernek számított Kiprich is, aki szélsőként és befejező csatárként is őrületbe kergette a védőket.

Forrás: [origo]

Kiprich József
1991-re viszont már nemcsak érett, de Európa-klasszis támadóvá vált a Feyenoord legendája: "Jozef Kipricsről" még mindig lehet találni az interneten archív felvételeket. A holland bajnok (1992-93) támadó az utolsó nagy csatáregyénisége a magyar labdarúgásnak.

Mészáros Ferenc
Garami József nemcsak Tomában bízott korábbi játékosai közül, de Mészáros Ferencben is, aki éppen 1987-ben hagyta el a Pécs csapatát, s szerződött a belga Lokerenhez. 23-szoros válogatott játékos, aki azért jócskán kilóg a 80-as évek csatáregyéniségei közül. Esetében talán nem túlzás kijelenteni: jókor volt jó helyen.

Forrás: [origo]

Lőrincz Emil
Az összetett játékos prototípusa. Az MTK védője kiváló erényekkel, nagy szívvel és ésszel rendelkező játékos volt, aki légiós évei alatt kiemelkedett a Moleenbeekben is. Verebes József és Mészöly Kálmán is bízott benne, védő létére 36 meccsen három gólt is szerzett. Kettőt éppen Santanderben. 

Hajszán Gyula
Bár a legendás győri szlogen szerint "a legjobb a győri gyufa, a legjobb szélső Hajszán Gyula", azért ebben a párharcban mégsem a kétszeres bajnok játékost hozzuk ki győztesnek. A 37-szeres válogatott csatár részt vett a tragikus emlékű mexikói világbajnokságon, de maradandó emléket nem őrzünk róla címeres mezben.

Forrás: [origo]

Kovács Kálmán
Kiprich mellett az utóbbi 20 év legjobb, legeredményesebb magyar csatára, aki képes volt bármilyen szituációból büntetőt kiharcolni (állítólag edzések után kint maradt a pályán, hogy gyakorolja a műesést). Ha kellett, lábbal, fejjel is eredményesnek bizonyult - de ha nem ment neki, bizony egy lépésről az üres kapu eltalálása is komoly problémát jelentett számára.


Eredmény: 6-6, 11-esekkel (olvasóink szavazatai alapján) a Garami-csapat jutott a döntőbe. 
Előző
  • 1
  • 2
Következő