Társoldalunk:

Iskolajátékkal vertük a világbajnokot

2007.08.22. 20:11

Amit sokan csodának hittek, bekövetkezett: a magyar labdarúgó-válogatott hazai pályán, hátrányból felállva fantasztikus játékkal 3-1-re legyőzte a világbajnok Olaszországot. A gólokon Juhász, Gera és Feczesin osztozott.

 

Forrás: [origo] Nézze meg a mérkőzés összefoglalóját!

Az olasz és a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetét a két ország konyhájához lehetne hasonlítani, Inzaghi vagy Cannavaro neve éppolyan ismerősen cseng a világ minden táján, mint a pizza vagy a bolognai spagetti, míg futballunkat továbbra is leginkább Puskás Ferenccel azonosítják, a magyar ételek közül pedig az átlagos külföldi elsőként valószínűleg a gulyást említené. Persze, mint hosszú idő óta mindig, most is reménykedtünk valami váratlan feltámadásban, bíztunk benne, hogy fiatal kuktáink kifőznek valamit a mesterszakácsok ellen

Egy kiadós étkezés nem lehet teljes előétel nélkül, mérkőzés sincsen felvezetés nélkül, fél hétkor már egy olasz mezben feszítő, arcát függőlegesen a zöld-fehér-piros színkombinációval díszítő fanatikus száll le az 1-es villamosról, bal bokája fölött Juventus-címer, de utastársától magyarul kérdezi meg, hogy merre van a Puskás-stadion.

Az érdeklődést jól jelzi, hogy az egyik közeli vendéglátó-ipari egységben a hamburger már másfél órával a kezdés előtt elfogyott, marad a melegszendvics, vagy a zsíros kenyér. Utóbbit egyenesen a válogatottságot lemondó Francesco Totti magyarországi alteregója ajánlgatja egy sarokkal odébb, a férfiút ugyan nem arcberendezése, hanem öltözéke emlékezteti a római félistenre, a lehetőséggel viszont nem élünk, mint ahogy később a minden meccs kötelező kellékének számító szotyi és tökmag sem indítja be nyálképződésünket.

Az már annál inkább meghozta az ember étvágyát, amikor körülnézett a stadion közelébe érve, mintha egy vízilabda-meccsen lettünk volna, egyre-másra gyűltek a felettébb attraktív hölgyemények, akik minden bizonnyal nem lettek volna ennyire izgatottak, ha nem az olasz, hanem mondjuk a litván vagy a cseh futballisták tették volna tiszteletüket minálunk...

Hogy itthon komoly rajongótábora van az olasz gárdáknak, az a nézők öltözöködéséből is kiderül, rengeteg a Juve, a Milan és a válogatott mezében feszítő drukker, az argentin River Plate dresszét magára húzó fiatalember kicsit kilóg a sorból, bár tény, hogy a választása azért közelebb áll a meccshez, mint azé a honfitársáé, aki az éppen bírósági tárgyalásra váró amerikaifutball-sztár, Michael Vick nevével ellátott trikót aggatott magára.

Magyarországon állítólag mindenki ért a futballhoz és az autókhoz, így aztán nagy sikere van az egyik sportszergyártó cég játékának, amelynek lényege, hogy egy ruháján célkeresztet viselő önkéntést, valamint egy céltáblát kell/lehet eltalálni 6-7 méterről, az [origo] ötödosztályban futballozó munkatársa mindenesetre megfelelően teljesített a vizsgán, eltalálta, amit el kellett.

Fotó: Hajdú D. András

A kezdésre majdnem 35 ezer néző gyűlt össze

A stadionba beérve a szépen "töltődő" lelátó fogad minket, a hangszórókból meg vegyesen szólnak magyar és latin dallamok, az Azzurro című világslágerre aztán megélénkül az olasz tábor, kicsi és nagy, öreg és fiatal együtt csápol. A taljánok közül annak már csak a jó memóriával megáldott és a magyar futballban barátságban lévők örülnek, hogy a hét éve duplázó Horváth Ferenc ezúttal csak szakkommentátorként tűnik fel a pálya szélén, azt ugyanakkor mindenki jól láthatja, hogy a Puskás-stadionban épp az a szektor a legfoghíjasabb, amely a magyar válogatott mérkőzésein a hangulatért felelős, pedig rendre ide szólnak a legolcsóbb jegyek.

A vendégszektor ugyanakkor maga a megtestesült jókedv, az amúgy is pörgős himnuszt a lelkes olaszok kb. kétszer olyan gyorsan adják elő, mint ahogy a pályán tevékenykedő rendőrzenekar teszi, az elcsúszás szokás szerint az alkalmi magyar kórusnál is megvan, de az egész stadiont betöltő zászlóerdő látványa sokadszorra is megunhatatlan és libabőrt eredményező látvány.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK