Társoldalunk:

Isten teremtménye gólokkal segíti az Arsenalt

2007.11.14. 7:09

Az Arsenal FC togói légiósa, Emmanuel Adebayor már az AS Monaco futballistájaként is sikeres volt, hiszen játszott a 2004-es Bajnokok Ligája-döntőn, de igazán csak az Ágyúsok színeiben robbant be a nemzetközi futballba. Thierry Henry nyári távozásával rá is nagyobb felelősség hárul a londoni gárdánál, de Adebayorra eddig nem lehet panasz, hiszen máris hét gólnál jár a Premier League-ben - és látszik rajta, hogy élvezi a játékot.

- Miben javult a játéka Arsene Wengernek köszönhetően?
- A mester rengeteg okos dolgot mondott nekem. Legfőképpen szerénységre tanított, és tanácsainak köszönhetően sokkal jobban látok a pályán, tudatosabban mozgok a labda nélkül, és így nagyobb területhez jutok. A helyzetkihasználásom is sokkal jobb lett: régebben a góljaim többségét valamelyik szélről betörve értem el, de manapság már középen is ki tudok lépni.

- Mely edzők vagy játékosok voltak még fontosak pályafutása során?
- A példaképem Nwankwo Kanu, és nagy öröm volt a számomra, hogy nemrég találkozhattam vele. De Kanu nem csak számomra idol, hanem egész Afrikának is, őt mindenki szereti a fekete kontinensen, igazi nagykövete földrészünknek. Csodálatos karrierje volt: nyert BL-t, olimpiát, afrikai Aranylabdát. Ami az edzőket illeti, nagyon sokat köszönhetek az FC Metz mesterének, Francis de Taddeónak. A klub sportigazgatója volt, amikor felfigyelt rám egy ifjúsági tornán Svédországban. Meglátta bennem a tehetséget, és rögtön szerződést ajánlott a számomra. Még csak 15 éves voltam, és nehéz volt elhagynom a hazámat, de azt mondta, hogy egy napon igazán nagy játékos lehetek. Ő adta a legjobb tanácsot is: mindig két lábbal álljak a földön, és maradjak hű magamhoz, ne szálljon a fejembe a siker.

- Az európai focisták mentalitása más, mint az afrikaiaké?
- Igen, hatalmas a különbség. Nagyon fiatalon érkeztem Európába, és először nem is tűnt fel a dolog. De amikor a Metznél megkaptam a profi szerződést, akkor rá kellett jönnöm, hogy itt sokkal többet kérnek tőled. Afrikában mindig csak a következő mérkőzés számít, azt kell megnyerni, és nincsen olyan nagy nyomás a labdarúgókon, mert kisebb a tét. Európában viszont a sajtó, az edző, mindenki kiabál veled - még a játékostársaid is kritizálnak. De egy idő után megszoktam ezt is, sőt, lassan elkezdtem élvezni - mert csak így lehet tovább fejlődni. Mindenki ugyanolyannak születik, de 12 éves kortól kezdve Európában sokkal könnyebb előrelépni, hiszen itt ekkor már profi körülmények között, kluboknál edzhetnek a gyerekek, míg Afrikában nem ez a helyzet.

- Honnan kapta a nevét: Sheyi?
- Ez nigériai nyelven van. A szüleim onnan származnak, és ők hívtak "Olou a sheyi"-nek, ami azt jelenti: "Isten teremtménye".

- Milyen érzés, amikor gólt szerez?
- Imádom látni, amint a labda áthalad a gólvonalon, és megrezdül a háló. Fantasztikus hallani, amint a labda hozzáér a hálóhoz, a szurkolók pedig azonnal felhördülnek. Ez a hang állandóan ott van a fülemben, és nagy motivációt jelent, hogy mindig újra akarom hallani.

- Van kedvenc gólja?
- Igen: amelyiket az előző szezonban szereztem a Manchester United ellen az Old Traffordon, amikor 1-0-ra nyertünk.

- Mi volt a pályafutása csúcspontja és mélypontja?
- Rengeteg fantasztikus emlékem van. Amikor megnyertük az U17-es bajnokságot Franciaországban; amikor a Metzcel feljutottunk az élvonalba, engem pedig a másodosztály legjobb játékosának választottak; az AS Monacóval játszott BL-döntő... Ezek mint csodálatos élmények voltak, és a mai napig a szívemben érzem őket. Ami a legrosszabbat illeti, kettőt emelnék ki: még 2003-ban a Metz csapatával a francia ligakupa elődöntőjében a Sochaux-val játszottunk, és kiállítottak; a tavalyi angol ligakupa-fináléban a Chelsea ellen pedig szintén leküldtek a pályáról. Máig bánom, ahogy az utóbbit lereagáltam (Adebayor nem akarta elhagyni a pályát, és csapattársai tuszkolták le - a szerk.), azóta már többször is elnézést kértem az érintettektől. Akik ismernek, azok jól tudják, hogy nem szoktam így viselkedni, de akkor nagyon csalódott voltam.

- Ha nem játszik, akkor is szokott meccseket nézni, vagy megpróbál másként kikapcsolódni?
- A labda elől nem lehet megszökni. Imádom a futballt, szóval igazából sohasem szakadok el a focitól - de nézni nem annyira szeretem, inkább játszani imádok. Képtelen vagyok pár napnál többet eltölteni foci nélkül, és ha csak tehetem, akkor a barátaimmal is futballozom.

Forrás: www.uefa.com

www.infosport-focivilag.hu

KAPCSOLÓDÓ CIKK