Társoldalunk:

Századosok a futballpályán

2007.11.19. 7:12

A szombati, Bolívia elleni mérkőzésen az argentin válogatott védője, Javier Zanetti történelmet írt, hiszen 116. alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, és ezzel megelőzte a rekordot korábban vele együtt tartó Roberto Ayalát. Nem Zanetti volt azonban az egyetlen focista a hét végén pályára lépett labdarúgók közül, aki már túl jár a 100. válogatottságán, és alighanem kevesen találnák ki, hogy melyik az az európai játékos, aki szombaton is ott volt nemzeti csapatában, és az öreg kontinensen a legtöbb válogatottságot számolja.

A világ labdarúgásának egészen 1959-ig kellett várnia arra, hogy az első 100-szoros válogatott focistát ünnepelhesse. A történelmi játékos az angol Billy Wright volt, aki 1959. április 11-én, a skótok ellen húzhatta fel 100. alkalommal a címeres mezt, és ezt követően még öt ízben szerepelt a háromoroszlánosoknál, vagyis 105-szörös válogatottként vonult vissza.

A legutóbbi évtizedig meglehetősen ritka volt, ha valaki elérte ezt a bűvös határt a nemzeti csapatban: a hatvanas években csak a magyar Bozsik József és norvég Thorbjörn Svenssen került be a "századosok" közé, a hetvenes években pedig újabb négy játékos (a svéd Björn Nordqvist, az angol Bobby Moore és Bobby Charlton, valamint a német Franz Beckenbauer) ünnepelhette 100. válogatottságát.

A nyolcvanas években tízen csatlakoztak hozzájuk (köztük olyan klasszis futballisták, mint Peter Shilton, Dino Zoff, Bölöni László, Kenny Dalglish, Morten Olsen és Oleg Blohin), mára azonban már közel 150-en mondhatják el magukról, hogy már legalább 100 alkalommal szerepeltek hazájuk csapatában.

A szombaton az argentin rekordot megdöntő Zanetti a bűvös határt két évvel ezelőtt, a Konföderációs-kupán érte el, és az albicelestében pontosan 13 évvel a csúcsbeállítás előtt mutatkozott be: első válogatott mérkőzését ugyanis 1994. november 16-án vívta, vagyis ugyanazon a napon, mint most Bolívia ellen.

Az FC Internazionale játékosa szerdán Kolumbia ellen tovább is javíthatja a rekordot, és ha valami nem jön közbe, akkor a csúcsot a 150-es határ közelébe is feltornázhatja, hiszen tervei szerint a következő világbajnokságig mindenképpen tagja szeretne maradni a válogatottnak. Ez esetben pedig nem csak az argentin, hanem a dél-amerikai csúcs is az övé lehet, elvégre a szubkontinensről eddig a brazil Cafú volt legtöbbször válogatott, mégpedig 142 alkalommal.

Ami Európát illeti, a hét végén szerepelt labdarúgók közül a squadra azzurra középhátvédje, Fabio Cannavaro a skótok elleni Eb-selejtezőn érte utol az olasz örökranglistán Dino Zoffot - eddig mindketten 112-szer voltak válogatottak. Cannavaro előtt a taljánoknál már csak Paolo Maldini áll, aki 126 alkalommal szerepelt a címeres mezben, ám az ő rekordját a Real Madrid focistája alighanem csak akkor javíthatja meg, ha a 2008-os Európa-bajnokság után is folytatja pályafutását a válogatottban.

Forrás: EPA

A franciák klasszisának, Lilian Thuramnak viszont ebből a szempontból nem kell a kontinensviadalnál későbbre tekintenie, elvégre már most is ő tartja a csúcsot hazájában. Az FC Barcelonában futballozó bekk (aki anno az AC Parmában és a Juventus FC-ben is Cannavaro klubtársa volt) immár 135-nél tart, ami a válogatottságot illeti, és már most kijelentette, hogy az Európa-bajnokság után elköszön a Les Bleus-től.

Ugyanígy áll hozzá a válogatottsághoz a hollandok kapusa, Edwin van der Sar is, akit csak jövő nyárig láthatunk az Oranje kapujában, de a rekord alighanem még sokáig az övé lesz - ő a hét végén 122. alkalommal szerepelt a címeres mezben. Az ismertebb focisták közül még a finn Jari Litmanen jár túl a 100-as határon, az északiak veterán labdarúgója a hét végén hosszabb kihagyás után tért vissza a nemzeti csapatba, és gólpasszal ünnepelte, hogy immár 109. mérkőzését játszotta a válogatottban - amivel természetesen övé a finn rekord.

De nem csak a nemzetközileg is klasszisnak tartott játékosok, vagy a sikeres futballnemzetek esetében fordul elő, hogy valaki ilyen hosszú időn keresztül szerepeljen hazája csapatában. A jelenlegi lett gárdában például két olyan focista is akad, aki már korábban megünnepelhette centenáriumát a címeres mezben: Imants Bleidelis 105., Vitalijs Astafjevs pedig 136. alkalommal lépett pályára a válogatottban a hét végén. A lett örökranglista első két helyezettje elmondhatja magáról, hogy legalább egyszer ott volt egy nagy nemzetközi viadalon, hiszen mind a ketten tagjai voltak a 2004-es Európa-bajnokságra kijutott gárdának.

Az észteknek azonban erre soha még esélyük sem volt, és valószínűleg a közeljövőben nem is lesz, így aztán még nagyobb teljesítmény, hogy Anders Oper 107-szeres, Martin Reim pedig 155-szörös válogatottnak mondhatja magát.

A veterán középpályás már az ismét függetlenné vált Észtország legelső hivatalos mérkőzésén is ott volt 1992-ben, és bár februárban, a 150. válogatottsága után már bejelentette visszavonulását a nemzeti csapattól, ez a szünet csak augusztusig tartott, és azóta ismét rendszeresen tagja a válogatottnak

 Ezzel egyrészt ő a legtöbb válogatottsággal rendelkező európai futballista (megelőzve Lothar Matthäust), másrészt pedig egyetlen olyan labdarúgó sem szerepelt nála többször hazája csapatában, aki nem lépett pályára világbajnokságon.

www.infosport-focivilag.hu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK