Szervusz paraszt! - egy csapatban a legsuttyóbb focisták

A rendkívüli képességek nem feltétlenül járnak együtt finom lélekkel vagy elismerésre méltó szellemi javakkal, vannak például olyan a feleségverő, rasszista, vagy egyszerűen csak durva, alattomos, fájdalmasan bunkó focisták, akikre edzőként ugyan szívesen számítanánk, barátkozni azonban nem nagyon szeretnénk velük. Összeszedtük közülük azt a tizenegyet, akik ellen - vagy akikkel - szerintünk a legrosszabb rémálom lenne pályára lépni. Suttyóválogattunk természetesen a képzelet szüleménye, a valóságban vélhetően nem is lenne életképes, mert bár egytől egyig aktív játékosok alkotják, ha valóban egy csapatba kerülnének, valószínűleg rövid úton szétvernék egymást.  

Oliver Kahn

A rendíthetetlen kapus az utóbbi évtized német labdarúgásának meghatározó alakja, posztján sokáig a világ egyik legjobbjaként tartották számon, 2002-ben csapatkapitányként ezüstéremig vezette a német válogatottat, a Bayern München kapujából pedig 13 éve kirobbanthatatlan. Az idők során azonban nem csak bravúros védéseit, és egyenletes, megbízható teljesítményét követhettünk nyomon, de érdes személyiségéről is pontos képet kaphattunk.

Tehetségénél csak a győzni akarása nagyobb, ami gyakorta készteti ellenszenves megnyilvánulásokra. Nemcsak nyilatkozataiban bírálja rendszeresen csapattársait, de pályán is bizton számíthatnak a számonkérésre az előtte futballozó játékosok, hiszen egy-egy kihagyás után Oli rendszerint közelről az arcukba üvöltve, olykor egy kicsit meg is rángatva őket adja tudtukra, hogy elégedetlen a védekezésükkel.

Mondanunk sem kell, az ellenfelekkel sem mindig bánik kesztyűs kézzel, 2002-ben testi sértés miatt eljárás is indult ellene, amikor megfenyítette a leverkuseni Thomas Brdaricot, aki azt a bűnt követte el, hogy egy lefújt leshelyzet után a kapuba juttatta a labdát.

A szezon végén visszavonuló Kahn ars poeticája nem sokat változott az évek során, s talán a javára írhatjuk, hogy alattomos trükkök helyett mindig is felvállalta a brutális vadember szerepét. "Minden szezonban eljön az a pillanat, amikor a szokottnál erőszakosabban kell fellépni. Kell, aki elvégzi a piszkos munkát" - utalt a sokat cselezgető ellenfelek megtörésére egy tavalyi interjúban, ám hogy tahóságai nem pusztán a győzelem érdekében elkövetett hideg számításból fakadnak, azt jól jelezte például az a momentum, amikor egy spanyolok elleni barátságos meccs után nem volt hajlandó mezt cserélni Iker Casillasszal.

2003 tavaszán férfiúi gyarlósága miatt került a bulvársajtó kereszttüzébe, miután kitudódott, hogy szerelmi viszonyt folytat egy huszonegy éves hölggyel, miközben felesége második gyermeküket várta. Sportemberként viszont sokak elismerését kivívta azzal, hogy 2006-os vébén hajlandó volt a kispadról végignézni a Nationalelf menetelesét, habár az alázatos, edzője döntését elfogadó kapus képétt később árnyalta kissé, amikor a torna után kijelentette: ha ő állt volna a kapuban, világbajnok lett volna a német válogatott.

Tavaly egy BL-meccs utáni elhúzódó ellenőrzés miatt haragjában vizeletével fröcskölte le a doppingelőrt, és emblematikus vezéregyéniség ide vagy oda, a mai napig Bayern-vezetők részéről is fegyelmezésre szorul: nemrégiben a pénzbírsággal és egy meccsre szóló száműzetéssel büntették, amiért a médiában cseszegette két társát, a francia Franck Ribéryt és az olasz Luca Tonit (aki nem sokkal később az UEFA-kupában mesternégyessel válaszolt).

Ha az élő fába nem is, hasonlóan valószínűtlen célpontokba azért képes belekötni, legutóbb például a sorfallal úgy álatalában akadt problémája: "Könyökműtétem után bőven volt időm gondolkozni, és arra jutottam, hogy többet árt, mint segít egy kapusnak. Ha viszont nincs sorfal, akkor mindent jól lehet látni, ráadásul több idő marad a hárításra is" - elmélkedett. "Oli túl sokat pihent, ezért jutnak eszébe ilyen butaságok" - reagált a felvetésre Franz Beckenbauer.