Vágólapra másolva!
Az Arsenal FC francia légiósa mindig is öntörvényű labdarúgónak számított, pályafutása során többször is összebalhézott főnökeivel, mert szerinte nem az ideális poszton akarták őt szerepeltetni. Azt azonban senki sem veheti el Gallastól, hogy korunk egyik legjobb hátvédje, aki sokoldalúsága mellett (hiszen a hátsó alakzat minden posztján képes kiváló teljesítményre) küzdőszellemével is kiemelkedik a mezőnyből.

Gallas a Szajna partján fekvő Asnieres-ben született 1977. augusztus 17-én Guadelopue-ról származó szülők gyermekeként, és fiatalkorát a Párizs külvárosának számító Villeneuve-la-Garenne-ben töltötte. Két évvel fiatalabb öccsével, Thierryvel a sport volt a legkedvesebb szórakozásuk, amikor csak tehették a többi gyerekkel az utcán fociztak - vagy baseballoztak, mert ez a sportág is kedves volt a számukra. Apjuk meglehetősen szigorúan bánt a fiúkkal, és többször is figyelmezette Williamet, hogy a foci ne menjen a tanulás rovására, de a srácot csak a labdarúgás érdekelte, és hogy nem tartották ügyetlennek, azt jól jelzi, hogy a beceneve ebben az időszakban Tigana volt, a korszak egyik legjobb francia labdarúgója után.

Mire William 13 esztendős lett, a família nagy választás elé került. A családnak vissza kellett költöznie Guadeloupe-ra, fiacskájuk számára viszont ez azt jelentette volna, hogy a profi karrierről szőtt álmoknak vége. Pedig Gallas ekkor már nagyon határozott volt a jövőjét illetően, egy alkalommal az iskolában matematikatanára kérdésére (Mi leszel, ha nagy leszel?) bátran kijelentette, hogy ő profi labdarúgóként fogja keresni a kenyerét. A tanár válasza szkeptikus volt: "Focista? Az nem igazi munka!" Ráadásul Gallas tehetségére akkor már mások is felfigyeltek, és meghívót kapott a Francia Labdarúgó-szövetség clairefontaine-i utánpótlás-akadémiájára. Összeült tehát a családi tanács, és úgy döntött, megadják az esélyt fiúk számára, hogy megvalósítsa álmát: a família ugyan valóban hazaköltözött, ám Williamet elengedték Clairefontaine-be, istápolását pedig a Franciaországban élő nagybátyjára bízták. A továbbra is rendkívül szigorú édesapa persze azért nem állta meg, hogy elmondja fiának: az első balhét követően ő is a család után repül.