Uruguayi invázió Európa futballpályáin

Uruguay területe kétharmada Magyarországénak, lakossága 3,5 millió fő. A kis dél-amerikai ország futballistái ott voltak a nemzeteket, kontinenseket, sőt az egész világot összekapcsoló labdarúgás születésénél és játékosaik, klubjaik, válogatott csapataik azóta is rendre jelen vannak a földrész és a világ nagy futballeseményein, elég, ha csak a tavaly nyári Copa Américán elért negyedik helyezésükre gondolunk. Most azonban nem ez írásunk fő apropója, hanem az, hogy egyre több uruguayi labdarúgó szerződik át európai élbajnokságokba, csak a téli átigazolási időszakban hat ilyen eset történt.

Az uruguayi-magyar focikapcsolatokról könyvet lehetne írni, már az Aranycsapat tagjainak emlékei is megérnének egy külön misét az 1954-es, hosszabbításos világbajnoki elődöntőről, ahol játszott az a Juan Alberto Schiaffino is, aki az AC Milannal három bajnoki címet, az AS Romával pedig VVK-t nyert, valamint pályára lépett az olasz válogatottban is.

A válogatott labdarúgók "exportálása" a mai napig létező uruguayi hagyomány, legutóbb Nery Castillo járt így: a montevideói Danubiótól igazolt a görög Olympiakoszba 2000-ben, majd hét év után megvette a Sahtar Doneck, innen kölcsönözte ki januárban az angol Premier League jelenlegi hetedik helyezettje, a Manchester City.

Castillo tavaly bemutatkozott a mexikói válogatottban, és a már említett tavalyi Copa Américán végigjátszotta az ő szempontjából 3-1-re megnyert mérkőzést Uruguay válogatottja ellen! Ő már nyolcadik éve Európában kergeti a labdát, az alábbi hat újonc viszont csak most érkezett a kontinensre.

Egy látványos Castillo-gól a tavalyi Copáról:

http://www.youtube.com/v/q0aRIlPMwpI&rel=1

A tavalyi uruguayi Apertura (őszi félidény) két gólkirályát, az egyaránt 19-19 gólt szerzett Cristián Stuanit és a nála egy évvel idősebb, 23 esztendős Richard Portát két olasz kiscsapat, a Reggina és a Siena igazolta le (utóbbiban az az érdekes egyébként, hogy családja egy része Ausztráliában él és elképzelhető, hogy a celeste helyett a Kenguruk színeiben mutatkozik majd be a nemzetközi porondon).

A középpályás Ignacio Gonzálezt az AS Monaco szerződtette; a 20 éves bal oldali középpályás, Matías Masiero a Genoa futballistája lett, Vicente Sánchez hatévnyi mexikói légióskodás után az FC Schalke 04-hez írt alá, míg Williams Martínezt a Defensor Sportingtól vette meg pár hete a francia FC Valenciennes.

Ne lepődjünk meg, ha az előbb említett védő neve ismerős, ő ugyanis 2006 tavaszát Gera Zoltán csapattársaként a West Bromwich Albionban töltötte, és védő létére gólt is szerzett a Premier League-ben, méghozzá az utolsó fordulóban, az Everton FC elleni idegenbeli, 2-2-re végződött mérkőzésen - ez volt az együttes ezidáig utolsó meccse az angol élvonalban.

Sorondo (balra) a Crystal Palace színeiben a Premier League-ben is megmutatta magát

Király Gábornak a 2004-2005-ös szezonban volt csapattársa a Crystal Palace-nél a szintén uruguayi védő, Gonzalo Sorondo (őt az FC Internazionale hozta át Európába 2001-ben), Stuani a Regginánál Szatmári Lóránd csapat- és csatártársa lett két másik uruguayi, Carlos Valdéz és Pablo Álvarez mellett, a most kölcsönben Debrecenben lévő Rudolf Gergelynek pedig uruguayi edzője és több azonos nemzetiségű csapattársa akadt Franciaországban.