Társoldalunk:

Slágerlistás futballsztárok

2008.03.19. 20:34

Akadt persze jó néhány olyan labdarúgó, akit semmi sem rettentett el, még az sem, hogy a világklasszis lábak mellé olykor botfül társul. Gerd Müller, minden idők egyik legjobb és legeredményesebb csatára például 1969-ben megénekelte, hogy "a futball messze nem olyan könnyű, a gólok sohasem jönnek könnyen", a "Dann macht es bumm!" a zenei (jó)ízlés határát súrolva a sztár miatt világhírűvé vált.


1974-ben a már világklasszis holland Johan Cruyff az "Oei Oei Oei" dallal debütált, bár a holland toplistákról nem maradhatott le a dal, azért a világbajnoki ezüstérem jobban meghatotta a közvéleményt.

Ugyanez nem jött össze Pelének, aki 1977-ben, profi pályafutása utolsó évében még elénekelte, hogy az élete a labda (Meu mundo e uma bola), ám a dal még Brazíliában is csúfosan megbukott.

1980-ban Kevin Keegan használta ki népszerűségét Németországban, a Hamburg kétszeres aranylabdása (1978, 1979) hét évvel a liverpooli sláger, az "It ain't easy" után Angliáról énekelt, az England a német toplista 61. helyéig kúszva öt hétig tartotta magát a top 100-ban.


1986-ban a vb-elődöntős, Eb-második, BEK-döntős belga kapus, Jean-Marie Pfaff is belekóstolt a könnyűzenébe, sokkal nagyobb visszhangot váltott ki viszont a holland Ruud Gullit, aki a Revelation Time énekeseként nemcsak jeleskedett a reggae műfajában, de a holland válogatott első színes bőrű csapatkapitányaként két lemezben is aktívan közreműködött, s segítette a banda apartheidellenes harcát, hirdette a toleranciát, illetve a szurkolók közti békét.

1990-ben Paul Gascoigne a Lindisfarne nevű angol folk-rock együttessel énekelt, míg az olaszországi világbajnokság kameruni hőse, Roger Milla - kihasználva népszerűségét - lányának, Sandynek ajánlott egy dalt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK