Madridi eufória, katalán talány, sevillai tragédia, zaragozai könnyzápor

Címvédő Real Madrid, szenvedő FC Barcelona és Valencia CF, remeklő Villarreal CF, újoncként nagyot alakító Almería, feltámadó Deportivo, kieső Real Zaragoza. Csak soroljuk az idei spanyol idény nagy sztorijait és nem érünk a végére. Szépséget és örömöt, bánatot és tragédiát egyaránt hozott a 2007-2008-as idény. Utóbbi kettőt, bár hozzátartozik az élethez és így a labdarúgáshoz is, azért szívesen kihagytuk volna.

Utoljára 2004-ben fordult elő, hogy az utolsó fordulót követően nem a Real-Barca páros foglalta el az első két helyet a bajnoki tabellán - akkor a Valencia CF bajnoki címe, most a Villarreal CF remeklése törte meg a fővárosi és a katalán klub hegemóniáját.

A Real Madridnál Fabio Capello távozása ellenére folytatták azt a következetes munkát, ami legutóbb is sikerre vezetett, és az olasz trénert váltott német szakembernek, Bernd Schusternek nem a nulláról kellett építkeznie. Igaz, az elvárások sem voltak éppen kicsik, de mindenki odatette magát a klubnál, ami sokéves rekordok megdöntéséhez és biztos bajnoki címhez vezetett.

Eközben az elvileg legnagyobb rivális FC Barcelonánál nem akart összeállni a kép, kis túlzással minden fontosabb volt, mint a csapat eredményes szereplése, ami csakis kudarchoz vezethetett. Ezt használta ki az idényt remekül kezdett Villarreal CF, amely decemberben akár át is vehette volna a vezetést a tabellán.

Tavasszal aztán világossá vált, hogy a Sárga Tengeralattjáró nem fog versenyezni a fővárosi sztárklubbal, inkább arra koncentrál, hogy klubrekordot döntve befusson a második helyen - a 2005-ben megszerzett harmadik pozíciót javították meg ezzel Nihat Kahveciék. Az idény előtt a klub hat új futballistát szerződtetett, a négy éve az egyesületnél dolgozó chilei mester, Manuel Pellegrini remekül gazdálkodott erőforrásaival, és a nagyrészt idegenlégiósokból álló alakulat emlékezetes szezont produkálva, bravúrok sorát bemutatva végzett a dobogón a Real és a Barca között.

Mindössze három ponttal szerzett kevesebbet a katalánoknál az Atlético Madrid, amelynek szurkolói számos gólzáporos meccset láthattak az idényben, de ezeken nem mindig a Matracosok javára billent a mérleg, amiért mexikói trénert, Javier Aguirrét gyakran gyalázta a türelmetlen publikum.

Pedig az CA Osasunától két éve szerződtetett szakember - Pamplonából épp egy negyedik hely megszerzése után távozott - eleget tett óhajuknak, a 2001-es feljutást követő hetedik idényben végre összejött a BL-kvalifikáció.

A siker titkairól még március végén hosszabban értekeztünk: következetes szakmai munka, az előző évekhez képest kiegyensúlyozottabb keret és néhány kivételes teljesítmény (többek között Diego Forlán, Sergio Agüero és Maxi Rodríguez kiemelkedő produkciói) segítette az egyesületet a majdnemek és a "mi lett volna, ha..." kezdetű kérdések világából a megvalósult álmokig.