Keegan távozása igazából nem meglepetés, hiszen ez második Newcastle-menedzseri - játékosként még a '80-as évek első felében vált a Tyne-parti szurkolók kedvencévé - korszakának kezdetétől benne volt a levegőben.
A korábban az angol válogatott szövetségi kapitányi posztját is betöltő Keegan 2008. január 16-án váltotta Sam Allardyce-t a St. James's Parkban, és rögtön egy nyolcmeccses nyeretlenségi sorozattal - és az ahhoz párosuló teljesen kilátástalan játékkal - nyitott, amellyel a Big Sammel legalább a középmezőnyben elvegetálgató NUFC a masszív kiesőjelöltek közé csúszott vissza.
Mindemellett belső villongásokról is hallani lehetett, hiszen Keegan mellé (fölé) érkezett még sportigazgatónak az egykori Chelsea-ász, Dennise Wise, ráadásul két spanyol "átigazolási" szakemberrel karöltve, így jelentősen megszaporodott Keegan főnökeinek száma.
A mutatott produkció olyannyira elkeserítette az amúgy legendásan kitartó Szarka-híveket, hogy már ekkor hallatszottak olyan hangok, miszerint csak egy újabb edzőváltás mentheti meg a csapatot. Erre végül nem került sor, Owenék pedig összeszedték magukat, és stabilan bent maradtak a Premier League-ben.
Ekkor úgy tűnt, hogy minden rendben van, már "csak" a csapatot kell kicsit megerősíteni, ami viszont ismerve a fanatikus klubtulajdonos, Mike Ashley anyagi helyzetét, nem tűnt lehetetlen küldetésnek, ám mégsem valósult meg.
Edzői tapasztalata nem sok van, mégis lehet, hogy lefelé bukik - Dennis Wise
Érkezett ugyan két argentin (Jonas Gutierrez a Mallorcától, Fabricio Coloccini pedig a Deportól) Spanyolországból, és nem is tűnt gyengének - bár kétségkívül meglehetősen szűk volt - a Newcastle kerete, ezzel együtt Keegan elégedetlen volt az erősítésekkel. Amikor pedig az átigazolási időszak utolsó pillanataiban a klub elpasszolta az angol élvonalba évekkel ezelőtt szupertehetségként berobbanó, még mindig csak 22 éves James Milnert az Aston Villának, betelt a pohár.
Válságtanácskozás következett a menedzser és a klubvezetés között, melynek eredményeként végül elváltak a felek útjai.
Érdekesség, hogy Keegan első edzői időszakát lezáró 1997-es távozását követően egyedül az öt évig regnáló Sir Bobby Robson tudta kézben tartani a Szarkákat, gyakorlatilag Kenny Dalglish, Ruud Gullit, Graeme Souness, Glenn Roeder és Sam Allardyce is megbukott.
David Moyes amit lehetett, kihozott az Evertonból, nagy kérdés, hogy Newcastle-ben mire menne?
A brit fogadóirodák a klubigazgató Dennis Wise-nak adják a legnagyobb sanszot a koncepció nélküli edzőcserélgetést hovatovább művészi szintre emelő NUFC menedzseri posztjára, de jelentősen nőttek a pillanatnyilag az Evertont irányító, ám ott a klub behatárolt lehetőségei miatt a csapattal tovább fejlődni képtelen skót tréner, David Moyes esélyei is.