Vágólapra másolva!
Az Arsenal megint nem vitte túlzásba a nyári erősítéseket, de az Olympique Marseille francia középpályásának, Samir Nasrinak a megszerzése mindenképpen nagy fogásnak bizonyult. A válogatott játékos bemutatkozása remekül sikerült, hiszen első bajnokiján győztes gólt ért el, és Arsene Wengernek máris sikerült őt beillesztenie a csapatba.

- Az első tétmérkőzésen betalált az Arsenal színeiben, a jelek szerint gyorsan sikerült alkalmazkodnia az angol futballhoz.
- Ennél jobb bemutatkozásról nem is álmodhattam volna, de azt nem tudom garantálni, hogy minden meccsen eredményes leszek. Amikor először találkoztam Arsene Wengerrel, figyelmeztetett, a beilleszkedés általában fél évbe szokott telni, Emmanuel Petit-t és Robert Pirest hozta fel példának. De őszintén szólva azt hittem, hogy a váltás nehezebb lesz. Tény, hogy sokkal több a fizikai kontaktus, mint Franciaországban, de a legnagyobb különbség a játék intenzitásában van, ami Angliában sokkal nagyobb. Az Arsenal játékstílusa, vagyis az egyérintéses, sokmozgásos támadófutball tökéletesen illik hozzám, ezért is igazoltam ide. Az edzésmunka minősége is lenyűgözött, a foglalkozások nagyban hasonlítanak ahhoz, amit a francia válogatottnál szoktunk végezni. Most már tudom, hogy az Arsenal játéka miért látszik a tévében nézve olyan folyamatosnak.

- Miért hagyta ott nevelőegyesületét, az Olympique Marseille-t már 21 évesen?
- Az előző szezon nagyon nehéz volt, egészségügyi problémák miatt sokat ki kellett hagynom, és egyre biztosabb lettem benne, hogy távoznom kell a fejlődésem érdekében. Gyerekkorom óta az OM-ben futballoztam, még ha nem is nyertem semmilyen trófeát, rengeteg tapasztalatot szereztem, az utánpótlás-akadémiától kezdve a profi csapatig, voltak jó és rossz időszakok is. Ráadásul a szüleimmel éltem, és úgy éreztem, itt az idő a függetlenségre.

- Az Arsenal magától értetődő választás volt?
- Eleinte nem, mert az Ágyúsok csak később jelentkeztek be értem. Más klubok érdeklődtek, de amikor az ügynököm szólt, hogy az Arsenal is szeretne leigazolni, rögtön megegyeztünk az édesapámmal, hogy ez lenne számomra a legjobb választás. Elég csak megnézni, hogy a klub hogyan működött az elmúlt években: rengeteg lehetőséget adtak a fiatal focistáknak, és sok francia futballistájuk volt. Az Arsenal garanciát jelent a sikerre. És ráadásul ott van Arsene Wenger személye is. Jó volt tudni, hogy nem az ismeretlenbe tartok. Egyáltalán nem érzek honvágyat, az öltözőben legalább annyian beszélnek franciául, mint angolul. Még csak 21 esztendős vagyok, így az Arsenal ideális számomra az első külföldi tapasztalatok megszerzésére.

Forrás: Getty Images

- Milyen különbségeket tapasztalt az OM és az Arsenal között?
- Eddig egy nagy francia klubnál voltam, most pedig egy nagy európai klub játékosa vagyok. Amikor megérkeztem Londonba, rögtön adtak egy angol mobiltelefont, benne a legfontosabb számokkal, és az egyiken bármikor felhívhatok valakit, aki a nap 24 órájában a rendelkezésemre áll. A tréningen személyre szóló edzésprogramot kaptam. Teljesen más szintről van szó. Ennek ellenére nem olyan, mintha egy gyárban lennék, az Arsenal egyben egy család is: az étteremben délben a profi keret tagjai, a női csapat és az ifisták egymás mellett ebédelnek.

- Sokak szerint Robert Pireshez hasonló karriert futhat be Angliában...
- Ezt rögtön alá is írnám! Amikor az Arsenalban szerepelt, szerintem Pires volt a világ legjobb bal oldali középpályása. Rengeteg gólt szerzett, és előkészítésben is jeleskedett. Tény, hogy a játékstílusom hasonlít az övéhez, én sem szeretek teljesen kihúzódni a vonal mellé, hanem gyakran befelé cselezek.

Forrás: www.fifa.com