Hatalmas bedobás mint nyerő futballtaktika

Ritkán fordul elő, hogy egy csapatnál valamelyik futballista keze számít a támadójáték egyik legfőbb fegyverének, azonban a Stoke Citynél a jelenlegi szezonban éppen ez a helyzet. A gárda ír középpályása, Rory Delap ugyanis hatalmas bedobásaival alaposan hozzájárul ahhoz, hogy az együttes újoncként a középmezőnyben áll a Premier League-ben. Persze ezt a módszert már jó pár futballista alkalmazta a múltban, azonban korántsem ilyen hatékonysággal.

A szabályok értelmében, ha a labda az oldalvonalon keresztül hagyja el a játékteret, akkor az a csapat, amely nem utoljára érintette meg, bedobással következhet. Ez akkor szabályos, ha a bedobást elvégző futballista két kézzel hozza ismét játékba a labdát, és az elengedésekor mindkét lába érinti a talajt.

A sportág őskorában azonban egy kézzel is el lehetett végezni a bedobást, és ezt használta ki az 1800-as évek végén egy bizonyos William Gunn, aki elsősorban krikettjátékosként vált ismerté, de a futballhoz is konyított valamelyest - két alkalommal az angol válogatottban is szerepelt. Az egyik meccsen, 1882-ben a skótok ellen mutatta be speciális tudását a bedobások terén: az alighanem a krikettjátékból eltanult technikai segítségével az egyik kapu előteréből egészen a másikig el tudta hajítani a labdát, mégpedig egy kézzel.

Manapság ezt a módszert már nem lehet alkalmazni, de aligha véletlen, hogy a nagy bedobásokat leghatékonyabb fegyverként bevető játékosok szinte egytől egyig a Brit-szigetekről származnak. Az 1960-as évek végén a Chelsea FC játékosa, Ian Hutchinson volt az egyik úttörője ennek a "fegyvernek". A hórihorgas csatár rögtön első mérkőzésén a Chelsea színeiben kisebbfajta pánikot okozott az Ipswich Town védői körében egy ilyen nagy bedobással, amelyet követően a hátvédek a nagy kavarodásban a saját kapujukba juttatták a labdát, és Hutchinson később is gyakran alkalmazta ezt a fegyvert. A legemlékezetesebb ilyen akciója az 1970-es FA-kupa döntőjének újrajátszásakor történt, amikor is a Leeds United ellen a hosszabbításban a tőle megszokott módon behajította a labdát az ellenfél tizenhatosára, ahol David Webb a kapuba fejelt - és a Chelsea ezzel a találattal megnyerte a finálét.

A későbbiekben is elsősorban az angol kluboknál volt gyakori az olyan játékos, aki hatalmas bedobásaival közvetlen veszélyt jelentett az ellenfél kapuja előtt: az Arsenal FC-nél például Lee Dixon volt az, aki ebben jeleskedett, az ír válogatottat pedig Mick McCarthy tette még veszélyesebbé ezzel a módszerrel. A később a szövetségi kapitányi posztot is betöltő McCarthy legemlékezetesebb bedobása az 1988-as Európa-bajnokságon esett, amikor is a hollandok elleni csoportmérkőzésen szállt egészen a tizenhatos előterébe a labda a kezéből, és ott Ronnie Whelan akrobatikus mozdulattal, kapásból bombázott a hálóba.

Whelan óriási gólt lőtt a McCarthy-bedobás után:

http://www.youtube.com/v/0Sca7Zbsh_U&hl=en&fs=1

Később a Tranmere Rovers középhátvédje, Dave Challinor vált közismertté arról, hogy elképesztően messzire tudta dobni a labdát - akadt, hogy 40 méternél is messzebbre szállt a kezéből. Ezt a fegyvert különösen hatékonyan alkalmazta a Ligakupa 1999-2000-es kiírásában, amikor is a Tranmere egészen a döntőig menetelt, ahol azonban a liga nem engedélyezte, hogy a labdaszedőknél külön törülköző legyen Challinor számára. A focista ugyanis csak teljesen száraz labdával tudta végrehajtani mutatványát, így aztán a bajnokságban a hazai meccseken az oldalvonal mellett mindig rendelkezésére állt egy törülköző, hogy szárazra törölhesse a labdát.

A Delap-féle hatékonyságot azonban ő sem tudta elérni: a Stoke City játékosa ebben a szezonban klubja 13 találatából hétben benne volt - mégpedig kézzel és teljesen szabályosan. Az Arsenal FC elleni hazai bajnokin két gól is született nagy bedobása után, de szintén kétszer babrált ki az Everton FC védelmével, és egy-egy alkalommal az Aston Villa, a Sunderland AFC és a Portsmouth FC hátsó alakzata sem tudott mit kezdeni a Delap kezéből a tizenhatoson belülre szálló labdával.

Rory Delap rekordtávolságra képes dobni a labdát:

http://www.youtube.com/v/742KZspdgr0&hl=en&fs=1

A gólok közül csak a Portsmouth elleni esett idegenben, a többi hat mind a Britannia Stadiumban született, ahol mindent megtesznek annak érdekében, hogy maximálisan kihasználják Delap bedobásait: a klub a szezon előtt a megengedett legkisebbre, 64 méteresre csökkentette a pálya szélességét, így Delap még könnyebben be tudja juttatni a labdát a büntetőterületre.

Rory Delap Fülöp Mártont is megtréfálta

A minap Fülöp Márton is egy Delap-bedobás után kapott gólt a Sunderland kapujában. A magyar válogatott kapusa az [origo]-nak így nyilatkozott az esetről: "A Stoke-ról érdemes tudni, szinte az egész taktikája arra épül, hogy Rory Delap bedobja oldalról a labdát, mivel a csapatnak van vagy nyolc 190 centi feletti játékosa, akik a kapu előtt életveszélyesek. Most is ez történt, volt legalább 20 ilyen oldalról besüvítő bedobása, sajnos a gólt is így kaptuk."

A legelképesztőbb bedobás azonban így sem Delap nevéhez fűződik, a kilencvenes évek észt válogatott védője, Risto Kallaste ugyanis egy kis akrobatikus elemet is vitt a végrehajtásba. A hátvéd, aki 1992 és 1996 között 36 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, a bedobás elvégzésekor labdával a kezében tulajdonképpen egy kézen átfordulást (másképpen nevezve előreszaltót) csinált, és így még nagyobb erőt tudott belevinni a mozdulatba.

Van, aki a gólöröm előtt vet cigánykereket:

http://www.youtube.com/v/H8QGih-Q0MY&hl=en&fs=1

Arról nem tudunk, hogy az ilyen bedobásokból pontosan hány gól született, de annyi biztos, hogy már a látvány is megbéníthatta az ellenfél védőit.

www.infosport-focivilag.hu