Ez persze nem egy kőbe vésett szabály, és természetesen akadnak olyan hálóőrök, akik már nagyon fiatalon sztárok lettek, és ezt a magas nívót fenn tudták tartani: elsősorban Iker Casillast vagy Petr Cechet lehet említeni. Összességében azonban elmondható, hogy a futballtörténelem legnagyobb kapusegyéniségei általában majdnem 40 éves korukig védtek, mégpedig igen magas színvonalon.
A sportág históriájának egyetlen Aranylabdás kapusa, a szovjet Lev Jasin például 41 esztendős volt, amikor befejezte pályafutását, és már 36 esztendős is elmúlt, amikor szerepelt az 1966-os világbajnokságon, ahol a Szovjetunió válogatottja a negyedik helyet szerezte meg.
Az 1970-es évek legendás német hálóőre, Sepp Maier ehhez képest fiatalon vonult vissza, hiszen ő csupán 36 esztendős volt, amikor utolsó mérkőzését játszotta - azonban ki tudja, hogy még meddig védett volna, ha 1979-ben nem szenved súlyos autóbalesetet, ami miatt tulajdonképpen be kellett fejeznie pályafutását.
Szintén autóbaleset akadályozta meg az angol Gordon Bankset abban, hogy még tovább védjen: ő 1972-ben, 34 esztendősen a jobb szemére elveszítette a látását egy baleset miatt.
Banks leghíresebb védése az 1970-es vébé angol-brazil meccséről
Az olaszok legendás kapusának, Dino Zoffnak azonban összejött az, ami a sportág történetében még senki másnak: már túl volt a negyedik ikszen, amikor világbajnoki címet ünnepelhetett a squadra azzurrával. Mindez az 1982-es világbajnokságon történt, ahol Zoff az olasz válogatott első számú kapusaként szerepelt, és a döntő volt a 112. meccse a címeres mezben - amelyben 14 évvel korábban, 1968-ban mutatkozott be, amikor is Európa-bajnokságot nyert a csapattal!
A nyolcvanas években két brit kapus is idősebb volt 40 évesnél, amikor világbajnokágon szerepelt. Az északír Pat Jennings pontosan a 41. születésnapján játszotta utolsó profi mérkőzését, az alkalom az 1986-os világbajnokság volt, az ellenfél pedig Brazília - amely három góllal búcsúztatta a Tottenham Hotspur és az Arsenal FC egykori kapusát.
Az angol Peter Shilton ugyan a 41. életévét még nem töltötte be, amikor a háromoroszlánosokkal negyedik helyen végzett az 1990-es vébén, de 40 már elmúlt, ráadásul a válogatottól való búcsúja korántsem jelentette karrierje végét: ő az egyetlen labdarúgó Angliában, aki több, mint 1000 ligamérkőzést játszott. A jubileumra 1996. december 22-én került sor - három hónappal Shilton 47. születésnapja után!
Ezt azóta sem tudta senki megdönteni (és valószínűleg jópár évig nem is fogja), de a Premier League-ben azért akadt pár egészen kiváló kapus, aki közel a negyedik ikszhez is pályára lépett. David Seaman például 39 évesen igazolt 2003 nyarán a Manchester Citybe, ahol fél évig rendszeresen pályára is lépett, azonban 2004 januárjában megsérült, és ezért vissza kellett vonulnia - lehet, hogy enélkül még jó pár évig futballozhatott volna.
Seaman kapott félpályás gólt is, de ilyen bravúrra is képes volt
Érdekes, hogy a kilencvenes évek egy másik nagy kapusegyénisége, Peter Schmeichel is a Manchester Cityben fejezte be pályafutását: ő a 2002-2003-as pontvadászatban állt a klub kapujában, amikor már 39 esztendős volt. A Manchester United jelenlegi első számú kapusa, Edwin van der Sar októberben töltötte be 38. életévét - bár a hírek szerint ő az idény végén befejezi pályafutását.
Persze nem csak az angol bajnokságban akadnak ilyen veterán kapusok. Olaszországban például Gianluca Pagliuca megdöntötte Dino Zoff rekordját, legalábbis ami a Serie A-s mérkőzések számát illeti. Pagliuca a 2006-2007-es idényben az Ascoli Calcio színeiben védett az olasz élvonalban, a 40. születésnapját pedig 2006. december 18-án ünnepelte.
Ballotta 43 évesen is fog, mint a festék
Marco Ballottának azonban ezt is sikerült felülmúlnia: ő az előző idényben még a Lazióban szerepelt, és már 44 esztendős is elmúlt, amikor legutóbb pályára lépett a Serie A-ban. De ő nem csak az olasz élvonal, hanem a Bajnokok Ligája történetének a legidősebb futballistája is egyben, hiszen a rómaiakkal a BL-ben is szerepelt, és az Olimpiakosz elleni csoportmérkőzés idején 43 éves és 168 napos volt.