Vágólapra másolva!
Kevés olyan európai válogatott van, amelyről elmondható, hogy a magyar nemzeti tizenegy 100 százalékos mérleggel rendelkezik ellene, de Észak-Írország ezen országok közé tartozik. Remélhetőleg ez a hibátlan mérleg szerdán este sem módosul, amikor Erwin Koeman csapata Belfastban lép pályára, de ellenfelünk a legutóbbi Eb-selejtezők során bizonyította, hogy a legjobb válogatottak ellen is képes jó eredményre - főleg hazai pályán. Egyetlen vb-selejtező (Csehország San Marinót fogadja) mellett a barátságos futballszerdán olyan csúcsrangadókat is találhatunk, mint a német-angol vagy a brazil-portugál találkozó. A magyar együttessel egy selejtezőcsoportban lévő gárdák közül Svédország Hollandia ellen játszik, Dánia Walesszel mérkőzik, Málta Izlandot fogadja, Albánia pedig Azerbajdzsánba látogat.

Az északír-magyar párharcnak nincsen komoly hagyománya, a két gárda eddigi három mérkőzéséből kettőre az 1990-es világbajnokságot megelőző selejtezősorozatban került sor. Először Budapesten találkozott a két válogatott 1988. október 19-én, és bár Mezey György legénysége végig mezőnyfölényben játszott, a győztes találatot csak a csereként beállt Vincze István révén tudta megszerezni a 85. percben.

A visszavágóra alig egy évvel később került sor, de akkor már - magyar szokás szerint - más ült nemzeti tizenegyünk kispadján. A szövetségi kapitány az idő tájt Bicskei Bertalan volt, aki szép emlékeket őrizhet a belfasti Windsor Parkról, mert csapatunk némi meglepetésre újra nyerni tudott (2-1). A magyar gárda góljait akkor Kovács Kálmán és Bognár György szerezték. Tizenegy évvel később, 2000-ben megint Bicskei Bertalan irányította a magyar csapatot, amely barátságos mérkőzésen Horváth Ferenc találatával 1-0-ra nyert Belfastban.

Az Ír Labdarúgó Szövetség (Irish Football Association, IFA) még 1880-ban jött létre Nagy-Britannián belül, és amikor Írország megszerezte függetlenségét, akkor ugyanezen a néven működött tovább, ám gyakorlatilag már csak Észak-Írország labdarúgásával foglalkozott.

Az önálló Írország sportági szövetségét Football Association of Irelandnek (FAI) hívják, ami tulajdonképpen szintén Ír Labdarúgó Szövetséget jelent. 1929-től kezdve egészen 1954-ig tehát két válogatott is Írország név alatt szerepelt, csupán az angol nyelvterületen volt megkülönböztetés Ireland (a tulajdonképpeni Észak-Írország) és Republic of Ireland (a mai Írország) között. A FIFA 1954-ben aztán megunta ezt az áldatlan állapotot, és a hivatalos elnevezésben Irelandből ekkor lett Northern Ireland, vagyis magyarul Észak-Írország.

Az északírek a legtöbb válogatott meccsüket természetesen a többi brit csapattal vívták, főleg a sokáig megrendezett brit kupa keretében. A válogatott egyik legfényesebb időszaka az ötvenes évekre tehető, amikor is 1956 és 1959 között négyszer is megnyerte az ominózus trófeát, 1957-ben ráadásul úgy, hogy a Wembleyben 4-0-ra legyőzte Angliát. A legendás nemzeti tizenegy Peter Doherty vezetésével kijutott az 1958-as világbajnokságra is - pedig a selejtezők során Olaszország is ellenfél volt -, ahol a negyeddöntőben csak a későbbi bronzérmes Franciaország állította meg. A hatvanas és a hetvenes években kevesebb babér termett az északírek számára, pedig minden idők legjobb északír játékosa is ekkor kergette a labdát. A Manchester United aranylabdás futballistájáról, George Bestről van szó, aki 1964 és 1978 között összesen 37 alkalommal húzta fel a címeres mezt.

Érdekes módon az északírek csillaga akkor ragyogott fel megint, amikor Best már nem szerepelt a válogatottban. A nyolcvanas évek elején válogatottjuk az 1982-es és az 1986-os világbajnokságra is kijutott, és a spanyolországi mundiálon nem is szerepelt rosszul. Az első ízben 24 gárda részvételével megrendezett vébén bejutott a legjobb 16 közé, ahol ismét a későbbi bronzérmes franciák állták útját. A négy évvel későbbi viadalon már nem sikerült továbbjutniuk a csoportból Billy Bingham tanítványainak. Ebben az időben a csapat sztárjai Norman Whiteside, Pat Jennings és Sam McIllroy voltak. Whiteside arról nevezetes, hogy egészen 1998-ig ő volt a legfiatalabb labdarúgó, aki világbajnokságon pályára lépett, a kapus Jennings jelenleg is tartja az északír válogatottsági rekordot 119 szerepléssel, McIllroy pedig sokáig a nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya volt - például a legutóbbi Magyarország elleni találkozó idején is.

Akkor egyébként az északír válogatott története egyik mélypontját élte, tíz egymást követő mérkőzésen keresztül képtelen volt gólt szerezni, ami negatív világrekordot jelentett. A hullámvölgyet azonban váratlan felemelkedés követte, hiszen a McIllroyt követő mesterrel, Lawrie Sanchezzel nem csak a góltalansági sorozat szakadt meg, hanem az északírek váratlan jó eredményeket értek el: a 2006-os vb selejtezői során otthon legyőzték Angliát, a legutóbbi Eb kvalifikációs sorozatában pedig sokáig vezették csoportjukat. Mindez elsősorban kiváló otthoni szereplésüknek volt köszönhető, a Windsor Parkban ugyanis nem veszítettek pontot (legyőzték Spanyolországot, Svédországot és Dániát is), illetve csatáruk, David Healy bombaformájának, ő ugyanis egymaga 13 találatot ért el, és ezzel az Eb-selejtezők gólkirálya lett.

Forrás: EPA

Fülöp Márton sunderlandi klubtársa, David Healy (b) általában nem kíméli az ellenfelet hazai pályán

Hogy az északírek mégsem jutottak ki a kontinensviadalra, az sokak szerint annak tudható be, hogy a szövetségi kapitányt, Lawrie Sanchezt menet közben elcsábította a Fulham, így a selejtezőket már Nigel Worthingtonnal a kispadon fejezték be. Ez egyébként tipikusan az az eset volt, amikor egyik fél sem járt jól: Sanchezt pár hónap után kirúgták a Fulhamtől a gyenge eredmények miatt, az északír válogatott pedig az új trénerrel már korántsem szerepel olyan jól. Eddigi négy selejtezője közül csak egyet nyert meg a csapat, de a San Marino elleni 4-0-s diadal kötelező feladat volt - viszont kikapott Szlovákiában és Szlovéniában is, otthon pedig csak egy gól nélküli döntetlent játszott Csehországgal.

A magyarok ellen ráadásul a védelem rendkívül tartalékos lesz, hiszen három hátvéd is kénytelen volt lemondani a szereplést, márpedig Aaron Hughes, Gareth McAuley és George McCartney a legutóbbi három selejtezőn egyaránt kezdő volt. A hátsó alakzatban így fontos szerep jut majd a Manchester United fiatal focistájának, Jonathan Evansnek, aki ebben a szezonban már a MU-ban is egyre több szerepet kap.

A középpályán, illetve a csatársorban már nincsenek ilyen problémái a mesternek, ebben a két csapatrészben mindegyik standard játékosa a rendelkezésére áll, így az a Keith Gillespie és Healy is, akik már a két ország nyolc évvel ezelőtti összecsapásán is pályára léptek - nálunk ugyanezt Dárdai Pál mondhatja el magáról. Healy egyébként az északír válogatott történetének legeredményesebb focistája a maga 34 góljával, Gillespie pedig a negyedik helyen áll a válogatottsági örökranglistán - ő még 1994-ben debütált a címeres mezben.

Az északír keret

Maik Taylorkapus1971. szeptember 4.Birmingham City69-
Alan Mannuskapus1981. május 19.Linfield FC3-
Jonathan Tuffeykapus1987. január 20.Partick Thistle--
Chris Bairdhátvéd1982. február 25.Fulham FC33-
Jonathan Evanshátvéd1988. január 3.Manchester United11-
Michael Duffhátvéd1978. január 11.Burnley FC21-
Ryan McGivernhátvéd1990. január 8.Morecambe3-
Steven Davisközéppályás1985. január 1.Rangers FC291
Michael O'Connorközéppályás1987. október 6.Crewe Alexandra2-
Dean Shielsközéppályás1985. február 1.Hibernian FC4-
Keith Gillespieközéppályás1975. február 18.Sheffield United811
Grant McCannközéppályás1980. április 14.Scunthorpe United152
Chris Bruntközéppályás1984. december 14.West Bromwich Albion18-
Niall McGinnközéppályás1987. július 20.Derry City2-
Sammy Clinganközéppályás1984. január 13.Norwich City16-
David Healycsatár1979. augusztus 5.Sunderland AFC6534
Warren Feeneycsatár1981. január 17.Dundee United253
Martin Patersoncsatár1987. május 10.Burnley FC3-
Peter Thompsoncsatár1984. május 2.Stockport County71
Kyle Laffertycsatár1987. szeptember 16.Rangers FC165

Szövetségi kapitány: