Vágólapra másolva!
A német labdarúgásban Berlin elsősorban az Olimpiai Stadion miatt játszik fontos szerepet: minden évben a gigantikus arénában rendezik a Német-kupa döntőjét, és a válogatott is gyakran lép itt pályára - a 2006-os világbajnokság fináléját is ebben a stadionban játszották. A város első számú klubja, a Hertha BSC viszont az utóbbi években csak jó középcsapatnak számított a Bundesligában, ám könnyen lehet, hogy ez hamarosan megváltozik, Dárdai Pál együttese ugyanis jelenleg a negyedik helyen áll. A menetelésből tevékeny részt vállaló magyar válogatott középpályás tizenkettedik éve szolgálja a fővárosiakat: ilyen hosszúságú légióskodás ugyanannál a csapatnál példa nélkül áll a magyar futball történetében.

A berlini egyesület az előző két idényben csupán a tizedik helyet szerezte meg a bajnokságban, ami két éve még csalódást jelentett a Herthánál, a legutóbbi pontvadászatban viszont nagyjából erre számítottak a klub szurkolói és vezetői is.

Tavaly nyáron ugyanis új szakvezető érkezett a csapathoz a svájci Lucien Favre személyében, és a berliniek menedzsere, Dieter Hoeness többször is kijelentette, hogy türelmesek lesznek a szakvezetővel szemben, időt adnak neki, hogy kialakítsa együttesét. Az edző válaszként kijelentette, hogy elképzelése szerint a Hertha 2010-ben már a bajnoki címért lesz harcban - de ezt valószínűleg még a berlini rajongók sem vették komolyan.

Már csak azért sem, mert a csapat Favre első szezonjában ugyanazt a középszerű teljesítményt nyújtotta, mint az előző években, és semmi jel nem mutatott arra, hogy ez pozitív irányban változhat. A jelenlegi pontvadászat is hasonlóan kezdődött, és hat forduló után az együttes ugyanott állt, ahol szokott: a tizedik pozícióban. Ekkor egyébként éppen az Energie Cottbus vitte el a három pontot Berlinből, és ez a találkozó a drukkereknél is "kiverte a biztosítékot", a lefújás után a szurkolók egy része hangosan tüntetett a csapat ellen. Úgy látszik, ez hatott, mert azóta a Hertha hét mérkőzésből ötöt megnyert, és csak a Werder Bremen ellen szenvedett vereséget - igaz, az egy meglehetősen súlyos, 5-1-es fiaskó volt.

Brémában éppen az a csapatrész mondott csődöt, amely pedig a gárda első számú erőssége: a védelem. Jelenleg a Bundesligában inkább a látványos támadójáték a "divat", gondoljunk csak a Bayer Leverkusenre, a Hoffenheimre, vagy éppen a Werderre, azonban Favre másfajta futballfilozófiát vall: ő inkább hátulról szereti felépíteni csapatát. Ennek megfelelően a Hertha hátsó alakzatát meglehetősen nehéz feltörni, és a berlinieknél kevesebb gólt eddig a szezonban csak a Schalke 04 és a Leverkusen kapott - ráadásul a fővárosiak úgy kasszíroztak 13 összecsapáson 16 gólt, hogy ebből kilencet két találkozón szedtek össze: a Bayern München négyet, a Werder pedig ötöt rúgott nekik. A többi 11 meccsen mindössze hétszer került a kapujukba a labda... Ennek köszönhetően aztán sokkal kevesebb szerzett találat is elég a győzelemhez: a Hertha mindössze 18 alkalommal volt eredményes, az első kilenc helyen álló csapat mindegyike több gólt ért el. Pontot azonban csak hárman szereztek többet...

Magyar szempontból már csak azért is öröm a Hertha remeklése, mert a berlini együttes akkor indult meg igazán felfelé, amikor Dárdai Pál is bekerült a csapatba. A magyar középpályás eddig hat találkozón volt a kezdő tizenegy tagja, és ebből ötöt meg is nyert csapata - az egyetlen kakukktojást a Werder Bremen elleni 90 perc jelenti.

http://www.youtube.com/v/2KXCDu49Rog&hl=en&fs=1


Dárdait nem csak megalkuvást nem ismerő küzdőszelleméért szeretik a berlini szurkolók, hanem azért is, mert ilyen gólokat tud lőni

A jelek szerint Favre szerint még mindig ő a legjobb megoldás a védekező középpályás pozíciójában, és aligha lehet véletlen, hogy a gárda három legrutinosabb tagja jelenti a biztos védekezés alapját: a két középső védő, Arne Friedrich és Josip Simunic, illetve a középpályán Dárdai. Tulajdonképpen Marko Pantelic mellett csak ők azok, akiket nem Favre hozott Berlinbe, a keret többi tagja (leszámítva még a saját nevelésű Patrick Ebertet és Sofian Chahedet) mind 2007 nyarán, vagy azt követően érkezett a csapathoz.

Ráadásul ebből a szempontból Dárdai egészen különleges helyzetben van, hiszen már több, mint tíz esztendeje a klub alkalmazottja: még 1997 januárjában érkezett a Herthához, amikor a berliniek még a másodosztályban vitézkedtek. A sportág újkori történelmében egyetlen magyar játékos sem mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időn keresztül légióskodott ugyanannál az egyesületnél: Dárdainak ez már a 12. szezonja Berlinben. De ez nem csak a magyar labdarúgók között unikum: jelenleg a Bundesligában egyetlen olyan légiós sem szerepel, aki ilyen régóta szolgálná ugyanezt az egyesületet, a legközelebb a Borussia Dortmund brazilja, Dedé áll ehhez, de ő is "csak" 1999-ban érkezett a BVB-hez.