Bajnokcsapatból kieső, avagy a bajnoki cím nem feltétlenül kötelez

Érdekesen fest az argentin apertura tabellája három fordulóval a bajnokság zárása előtt: abban semmi meglepő nincsen, hogy az első helyet a Boca Juniors foglalja el, az viszont döbbenetes, hogy az utolsó a River Plate - az előző idény bajnoka. A kiírásnak köszönhetően a Rivert nem fenyegeti a kiesés veszélye, és a komolyabb pontvadászatokban meglehetősen ritka esemény, hogy az aranyérmes a következő idényben búcsúzni legyen kénytelen a legjobbak közül.

• Nyerje meg! - A legszebb magyar olimpiai győzelmek közvetítései egy CD-n

Fél évvel korábban a River Plate hívei még bajnoki címet ünnepeltek, a 2008-as clausurát ugyanis a Buenos Aires-i együttes viszonylag nagy fölénnyel nyerte meg: a Diego Simeone által irányított együttes négy pontot vert az ősi rivális Boca Juniorsra.

Azóta viszont mintha kicserélték volna a csapatot, és az aperturában 16 forduló alatt a gárda mindössze 13 pontot kapart össze, így az utolsó helyen áll a tabellán! Simeonét menesztették is, de egyelőre ez sem segített sokat, azonban a kiesés miatt nem kell izgulniuk a klub szurkolóinak, elvégre Argentínában erről nem egyetlen szezon alapján döntenek, hanem három év eredményeit veszik figyelembe - az így összeállított táblázaton pedig a River nagyon jól áll.

Nem túl gyakori esemény, hogy egy bajnokcsapat ilyen rosszul szerepeljen, de azért a sportág történetében előfordult pár olyan eset, amikor az aranyérmes gárda a következő szezonban búcsúzni volt kénytelen az élvonalból. Igaz, a topligákban ez legtöbbször nem a pályán nyújtott teljesítmény miatt történt, hanem más okból, rendszerint valamilyen szabálytalanság miatti büntetés részeként.

Diego Simeone "természetesen" belebukott a River történelmi visszaesésébe

Olaszországban rögtön két ilyen esetre emlékezhetünk: a Milan 1979-ben bajnok, egy évre rá pedig harmadik lett a Serie A-ban, ám a "totonero" néven elhíresült bundabotrányban való részvétel miatt a klubot 1980-ban a másodosztályba száműzték. Ugyanígy járt 2006-ban a Juventus, azzal a különbséggel, hogy a torinóiaktól az előző két esztendőben megszerzett aranyérmet is elvették, vagyis technikailag nem bajnokcsapatként estek ki.

Némiképp hasonló volt az Olympique Marseille helyzete is 1993-ban: az OM az 1992-ben megnyert aranyérmet megtarthatta, az 1993-ban megszerzett bajnoki címet viszont nem (amit senki sem kapott meg, így abban az évben Franciaországban hivatalosan nem avattak bajnokot), és bundabotrány miatt a gárdát két évre száműzték a másodosztályba - vagyis a következő idényben hiába végzett feljutó helyen a Ligue 2-ben, nem kerülhetett vissza a legjobbak közé.

Spanyolországban még sohasem fordult elő, hogy a bajnokcsapat a következő évben kiesett volna, sőt, a Primera Divisiónban az is ritkaságszámba megy, ha az aranyérmes gárda formája látványosan visszaesik. A legrosszabb pozíció, amit a spanyol első osztályban bajnokcsapat valaha is elért, egy kilencedik helyezés volt: 1977-ben az egy évvel korábban bajnokságot nyert Real Madrid teljesített ennyire rosszul. Igaz, a következő három idényben megint aranyérmes lett...

Angliában eddig egyszeri alkalom, hogy a bajnokcsapat a következő évben kiesett, és ez nem manapság történt. A Manchester City együttese az 1936-37-es pontvadászatban három ponttal előzte meg a Charlton Athleticet, a következő idényben azonban minden összeesküdött a manchesteriek ellen. Minden idők egyik legszorosabb angol bajnokságában a City hiába szerezte a legtöbb gólt az egész mezőnyben (a gárda 42 bajnokin 90 alkalommal volt eredményes), és gyűjtött csupán tíz ponttal kevesebbet, mint a negyedik helyezett Charlton, így is az utolsó előtti helyen végzett. Jellemző a bajnokság kiegyensúlyozottságára, hogy a manchesterieknek 36 pontjuk volt, a hét pozícióval előrébb végzett Evertonnak pedig 39... A Cityt mindenesetre olyannyira megviselte a kiesés, hogy kilenc évbe tellett, amíg visszajutott az élvonalba - igaz, közben volt egy világháború is...

A Bundesligában az 1968-69-as idényben szintén rendkívül szoros volt a küzdelem, a sereghajtó és a második helyezett között mindössze tíz pont volt a különbség. Az utolsó előtti, és így kiesést jelentő helyen pedig az az 1. FC Nürnberg végzett, amely egy évvel korábban még aranyérmes volt! A nürnbergiek mestere, Max Merkel a két idény között alaposan kicserélte a keretet (tíz labdarúgót elküldött!), és ez a húzása nem jött be, az idényt már nem is vele fejezte be a gárda, de az edzőcsere sem hozta meg a kellő hatást. Igaz, azóta is tartja magát a pletyka, hogy az utolsó előtti fordulóban a Borussia Dortmund ellen játszott kiesési rangadón a dortmundiak "megvették" a nürnbergi kapust, Jürgen Ryniót, aki két erősen potyaízű gólt is kapott - érdekes módon a kiesést követően a hálóőr éppen Dortmundba igazolt...

A topligákra tehát nem jellemző, hogy a bajnokcsapat a következő idényben elbúcsúzzon az elittől - ez inkább skandináv specialitásnak számít. A legtöbbször ugyanis Norvégiában és Svédországban fordult elő hasonló eset, mind a két országban négy alkalommal, míg Finnországban háromszor esett ki a címvédő - 1995-ben és 1996-ban két egymást követő esztendőben is ez volt a helyzet!

Az 1996-os bajnokcsapat, az FC Jazz Pori valószínűleg aggódva várta az 1997-es idényt, de végül elkerülte a "skandináv bajnokcsapat-átok": a tízcsapatos mezőnyben hetedik lett, négy ponttal megelőzve a kilencedik TP Seinäjokit.