Vége a Gera-csodának - vagy csak most kezdődik?

Gera Zoltán első angliai évében, a 2004-2005-ös Premier League-szezonban berobbant a brit futballköztudatba, hiszen remeklésével a West Bromwich Albion kivívta a bennmaradást. Idén nyár óta, immáron 29 évesen az egykori ferencvárosi kedvenc a londoni Fulham csapatának a tagja, s noha a szezon elején zsinórban kezdő volt, az utolsó három bajnokin már csak csereként kapott néhány percet edzőjétől. Túl lenne a zeniten az utóbbi idők legjobb magyar focistájának tartott légiós, vagy csak most jön a java? Két korábbi edzője, egykori játékostársa, valamint egy angol szaklap és egy birminghami futballszakíró és persze maga Gera Zoltán is beszélt az [origo]-nak arról, hogy milyen jövő várhat rá az angol fővárosban.

Miután a West Bromwich Albion 2004 júliusában másfél millió fontért leigazolta Gera Zoltánt, az akkor 25 esztendős támadó középpályás egy felejthetetlen idényt produkált a Premier League-ben. Ő volt az egyedüli WBA-játékos, aki csapata mind a 38 meccsén pályára lépett, s hat góllal, remek játékkal járult hozzá a csapat bentmaradásához.

Az idény végi értékelések ódákat zengtek róla, bekerült például az egyik legelismertebb angol futballoldal, a Soccernet.com álomcsapatába.

A következő évben sérülések nehezítették a szereplését, mindössze 15 bajnokin lépett pályára, a birminghami gárda nélküle ki is esett az élvonalból. A brusztolósabb és sűrűbb programú második ligában aztán ismét jól ment neki a játék, a 2006-2007-es szezonban 43 meccsén ötször talált a kapuba, igaz, a feljutás küszöbén elbukott a West Brom, a Wembley-ben rendezett rájátszásos döntőben a Derby County 1-0-ra legyőzte.

A következő évben ismét 43 bajnokin szerepelt és ezúttal gólérzékenyebb volt, 8 gólt szerzett. Ekkor már nem bízták a véletlenre a feljutást Tony Mowbray tanítványai, mivel megnyerték a Championshipet, így nem kellett fáradniuk a rájátszással.

A magyar és néha az angol sajtó ekkor már jó párszor tényként kezelte, hogy a játékos távozik klubjából, s a Middlesbrough-hoz szerződik

Gerát a goal.com a legjobb Premiershipen kívül játszó angliai futballistának választotta, a Guardian pedig ezt írta róla: "A magyar válogatott csapatkapitánya egyike a legkomplettebb támadó középpályásoknak a ligában. Intelligens, önzetlen, gólokat lő és gólokat készít elő. Túl jó ahhoz, hogy a másodosztályban szerepeljen."

"Nagyon jó, ha nála van a labda, de kevésbé jó, ha nincs nála"

A Borón kívül szó volt még legalább egy tucatnyi élvonalbeli - vélt vagy valós - érdeklődőről, lapértesülések szerint az Aston Villa, a Bolton, a Portsmouth, a Tottenham, sőt még a Liverpool is szerződtetni akarta.

Végül 2008-ban - immáron sokak meglepetésére - a feljutott WBA vezéregyéniségeként úgy döntött, hogy nem birminghami, hanem londoni játékosként kíván szerepelni a Premier League-ben. Elfogadta a Fulham ajánlatát, amely ingyen igazolhatta le a lejárt szerződésű, ekkor már 29 esztendős labdarúgót.

A SkySports futballszakírója írta róla

Idén eddig még nem mutatta meg, hogy mit is tud valójában. Sok esetben nem a számára megfelelő poszton futballozott, középről veszélyesebb lehetne. De a Fulham egy olyan csapat, amely szereti, ha nehezen áttörhető középpálya szűri az ellenfél rohamait, s ebben a tekintetben Simon Davies és Clint Dempsey sokkal inkább megfelelő a védekező szerepkörre. Gera inkább egy amolyan luxusjátékos - nagyon jó, ha nála van a labda, de kevésbé jó, ha nincs nála. Úgy tűnik, ugyanaz a sorsa, mint a dél-koreai Szeol Ki-hjeonnak, akit a kreatív játéktulajdonsága miatt igazolt le a csapat, és mivel a nagyobb együttesek ellen a középpályán a párharcok megnyerése a fontos, a bevetése veszélyes lehet, mivel ha játszik, az a védekezés rovására megy. Hodgson vélhetően Gerára egy bármikor bevethető titkos fegyverként fog számítani - aki a kispadról beállva egy mozdulattal is eldöntheti a meccset -, s most, hogy a Fulhamnek jól megy, igen nehéz lesz számára, hogy kiharcolja a kezdőcsapatba kerülést.

Jól indult a karrierje a Craven Cottage-on, Hodgson az első pillanattól fogva bízott benne. Első 11 meccsén kezdő volt, ám míg hétszer végig a pályán volt, a nyolcadik - Sunderland elleni - találkozón a 72. percben lehozta őt edzője. Nem csoda, hogy változtatni próbált Hodgson, hiszen előtte három bajnokin is kikapott a Fulham (a Blackburn, West Ham, West Brom csapataitól). Ezt követően a Portsmouth (1-1), a Wigan (2-0), az Everton (0-1) és a Newcastle (2-1) ellen sem lehetett végig a pályán Gera, az utolsó három bajnokin viszont már a kezdőből is kikerült. A Tottenham elleni 2-1-re megnyert meccsen a 87., a Liverpool és az Aston Villa elleni - pontot érő - vendégszereplés alkalmával pedig egyaránt a 84. percben cserélte be őt edzője, legtöbbször az amerikai középpályással, Clint Dempseyvel pacsizhattak az oldalvonalnál.

Vége lenne a 2004-es Gera-csodának, és 29 évesen már csak egy cserepadról beálló kiegészítő emberré lett volna a közelmúltban még mágikus magyarnak nevezett támadó? Vagy csak az a gond, hogy bal oldali középpályásként kellene kitűnnie a mezőnyből? Erre kerestük a választ, amikor Gera egykori edzőit, csapattársát és őt magát kérdeztük felvetéseinkről.