Vágólapra másolva!

Hiperaktív Zsuzsi, nyugtató Gera

2009. április 02. 10:19

Jól indult, nehezen folytatódott, hogy aztán a vége népünnepély legyen. Málta ellen hozta a kötelezőt a magyar labdarúgó-válogatott, amely ezzel igencsak kedvező helyzetből várhatja a hátralévő négy vb-selejtezőt. A meglepően szívós ellenféllel szemben ugyan korán vezetést szerzett Erwin Koeman csapata, végül mégis csak az utolsó tíz percben dőlhettünk hátra, a csereként beállt Gera Zoltán gólja után. Így lesz az "ébresztő"-ből ollézás, avagy ki emlékszik a rengeteg rossz megoldásra, ha a végén 35 ezer néző hosszan ünnepli Dzsudzsákot, Husztit és a többieket?

Fehér Csaba felemás jóslása

Négy sör két kézben, szotyiárusok libasorban, s feltűnik a Puskás Ferenc arcképével díszített pólókat áruló kofa is, ennyiből az is leszűrhette, hogy futballmeccsre készül a nép, akinek a kirúgásról egy munkahelyi kudarc, a taccsról pedig a rosszul sikerült hétvégi italozás jut eszébe.

Ahogy közeledtünk a stadion VIP- és sajtóterasza felé, az első drukker, aki elsuhant mellettünk, nem más volt, mint Fehér Csaba - aki ekkortájt akár már melegítőben készülhetett volna az ütközetre. Ám amilyen váratlanul bekerült a keretbe, ugyanolyan hirtelen ki is esett a bevethetők sorából a 33 éves játékos.

"Még jó, hogy meghívtak a válogatottba... Hogy miért örülök ennyire ennek, ha ma nem is játszhatok? Hollandiában nem tudtam róla, csak itt derült ki, hogy nyaki sérvem van, s emiatt 4-6 hetet ki kell hagynom" - mondta az [origo]-nak 60 perccel a kezdő sípszó előtt a 40-szeres válogatott játékos. Kérdésünkre, hogy szerinte ezúttal is előrukkol-e Koeman valamilyen meglepetéssel a kezdőcsapatot illetően, így reagált: "Attól függ, mi számít meglepetésnek. Egyben biztos vagyok, ma Dzsudzsák Balázs és Gera Zoltán is kezdő lesz. Amúgy bárhogy is áll fel a csapat, csak egy kívánságom van: az újabb három pont."

Még több kép

Fehér Csabának akár három kívánsága is lehetett volna, hiszen pár méterrel odébb feltűnt Dévényi Tibor is. Immáron az aréna díszpáholyában nemcsak a népszerű exműsorvezető, de több futballszakember és közéleti személyiség is felbukkant: Koltai Róbert színművész, Szepesi György rádiós legenda, Rieb György FTC-elnök, Gellei Imre és Mészöly Kálmán exkapitányok, vagy épp Deák Bárdos Mihály birkózó is tűkön ülve várta a meccs kezdetét.

Tapsvihar Torghellének

A magyar csapat névsorolvasásánál Torghelle Sándor fényképe láttán tapsoltak a leghangosabban a szurkolók, de nem panaszkodhatott Dzsudzsák Balázs sem, a cserék említésekor pedig Gera Zoltán nevénél tört ki óriási őrjöngésben a 35 ezer néző. Az előző mondat második feléből már kiderült, Fehér Csaba futballistának jobb mint jósnak, a Fulhamben légióskodó Gera ugyanis ezúttal sem fért be a kezdőbe.

A kezdés előtt pár perccel szinte már csak a vendégszektor tátongott üresen, de az sem sokáig, nagy meglepetésünkre egy jó adag máltai érkezett, és az 50-60 fős különítmény minden tagjára jutott vagy egy piros-fehér zászló vagy egy fúvós hangszer. Ha már megjött a rezes banda, ki is használta az alkalmat, hogy megmutassa, mit tud, így aztán sztereóban szólt a máltai himnusz. A magyar meg 35 ezer torokból, a kapu mögötti kanyar szokás szerint kicsit előrébb tartott, mint a hangszórókból szóló verzió, de még mindig jobb, ha a lelátón uralkodik disszonancia, mint ha a válogatott előadásába kerülnek fals hangok.

Már a stadionba menet sem értettük, hogy a kezdőrúgás előtti egy perces megemlékezésbe miért nem lehetett belevenni ifjabb Ocskay Gábort az elefántcsontparti tragédiában elhunyt szurkolók mellé, szerencsére a drukkerek gyorsan reagáltak, és bár normál esetben illetlenségként kezelik, ha bekiabálnak a gyászszünetbe, ezúttal senki nem méltatlankodott, amikor felhangzott a hokilegendát éltető rigmus.

A máltai Benkó Dixieland Band a himnusz után is lendületben maradt, aztán az első percben már hangosan ünnepelt a vendégtábor, hiába, van az a helyzet, amikor egy kiharcolt szöglet is komoly élményt jelent. Koeman most is tudott újat húzni, igaz, az élet beleszólt az összeállításba, Tóth Balázs édesanyja ugyanis nem sokkal a mérkőzés előtt elhunyt, így a Genkben profiskodó középpályás helyén Szélesi Zoltán kezdett, az ő feladata volt, hogy takarítson a védelem előtt.

Hajnal adta meg az alaphangot

Védőinknek a meccs elején szerencsére a máltai kapu előtt volt fontos kötelességük, illően megünnepelni Hajnal Tamást, aki gyönyörűen csavart Haber kapujába szabadrúgásból. A szurkolók Torghelle-imádatára amúgy a gól előtti jelenet adta meg a magyarázatot, mindenki Sanyija ugyanis egy elveszettnek tűnt labdát mentett meg becsúszva az oldalvonalnál, ezután buktatták Halmosit, Hajnal pedig nemes bosszút állt társa buktatásáért.

Keménységből magyar oldalon sem volt hiány, Bodnár Lászlóról amúgy is tudjuk, hogy ha kell, akkor a kapufába is belebikáz, Albániában éppen sárga lapos eltiltása miatt nem játszhatott, most pedig szintén egy "színes" belépővel ismertette meg az egyik vendégjátékost a híres magyar vendégszeretettel. Igaz, a pokróc oldala után a vajszívű következett, mivel öt másodperccel a tekintélyteremtő belépő után kirúgta a labdát, hogy lehessen ápolni a balsorsú máltait...

Mindössze a 11. percben jártunk, amikor mindkét kapitány elküldött egy-egy cserejátékost melegíteni, a mieinknél Vadócz tett arról, hogy ne gémberedjenek el tagjai az ücsörgésben, a Kispestről induló középpályás aztán annyira belejött a nyújtásba, gimnasztikába, kocogásba, hogy még a második félidő közepén is ezzel töltötte idejét.

Bár Málta alapvetően bekkelésre rendezkedett be, a korai gól gyorsan átírta Dusan Fitzel tanítványainak tervét, akik röpke negyedóra alatt négyszer is eljutottak a magyar 16-osig, de rejtélyes módon elfeledkeztek arról, hogy érdemes lövéssel befejezni a támadásokat. A vendégek legnevesebb játékosa, az angol Barnsleyban légióskodó Mifsud aztán megmutatta, miért nem lesz tiszteletbeli tagja a máltai szeretetszolgálatnak, a pöttöm támadó ugyanis annyira zokon vette Huszti lökését, hogy szinte azonnal törlesztett, nehéz ennél könnyebben sárga lapot kiharcolni.

Koeman fel s alá rohangált

A magyar csapatot mintha váratlanul érte volna a vezetés, játékosaink ugyanis a higgadt labdajáratás helyett néha türelmetlenül előreívelgették a labdát, amit a máltai védelem rendre lehalászott. Hosszú volt a csapat, a védők és a támadók között nagy volt a távolság, a középpályán nem volt senki, aki visszalépett volna labdáért, úgy tűnt, párosan szép az élet, minden támadó szellemű emberünk élvezte a máltai védők társaságát. Az Albániában pihentetett Dzsudzsák aktivitása feltűnő volt, rendre meghúzta a bal oldalt, és még azzal az itthon ritkán látható képességgel is rendelkezett, hogy labdával is gyorsabb volt, mint védője, beadásai azonban nem igazán értek célba, mivel Torghellére átlagban három máltai jutott.

Koeman sem volt elégedett a látottakkal, állandóan rohangált a kispad és a felfestett türelmi zóna között, fütyült, integetett, néha lemondóan legyintett, az embernek az volt az érzése, hogy jobban érezné magát, ha sortra és mezre öltözve mutathatná meg a pályán, mit is vár el csapatától. A vendégek kispadján kevesebb volt az esemény, igaz, egy ízben mintha betanított koreográfiát adtak volna elő a máltaiak: mindannyian egyszerre pattantak fel és erősen hadonásztak, amikor Juhász szerintük kézzel állított meg egy támadást, az orosz bíró azonban nem értékelte a mutatványt.

Amíg a bal oldalunk állandóan nyomás alatt tartotta az ellenfelet, a jobbon Huszti és Bodnár vezérletével rögtönzött műkorcsolya-bemutató vette kezdetét, a két játékos ugyanis percenként csúszott el, Sebestyén Júliának ennek ellenére nem kellett tartania attól, hogy ezentúl új vetélytársak veszélyeztetik hazai monopolhelyzetét.

Az egyik szurkoló által csak Zsuzsinak keresztelt Dzsudzsák megunta, hogy beadásaira nem érnek oda időben a társak, és a félidő végén egyszemélyes show-t adott elő, estek-keltek mellette a védők, de a slusszpoén nem jött össze, jobblábas lövése után pedig már talpon volt az egész aréna.

A második félidő déja vu élménnyel indult, megint fiesztázott ugyanis a máltai tábor, pedig ismét nem történt több annál, mint hogy letehették a labdát a sarokban lévő egy yard sugarú íven belülre. Aztán nem sok hiányzott, hogy rövid idő múlva már komolyabb történés után csapkodjanak ujjongva a levegőbe, de Fülöp Muscat és Mifsud lövésénél is bravúrkodott, ami azért volt nagy szó, mert az első félidőben olyan volt, mint Micimackó a dalban: semmi dolga nem akadt.

A végére felébredt a csapat

Ne hallgassuk el, hogy közben Gera is kishíján megmutathatta, hogy nem volt tornából felmentve, és sikerült begyakorolnia a szaltót, de fejesénél Haber kicsit korábban találkozott a labdával, mint ahogy szerettük volna. A máltai ijesztgetés mindenesetre megtette hatását, és a Hajnal, Gera csere is jól sült el, gólunk szerzője ugyanis nagyon kevesett találkozott a labdával, Gera beállásával viszont Huszti ment be középre, és ő hatékonyabban dolgozott a tengelyben, mint a vonal mellett. Igaz, mivel a máltaiak szép lassan átköltöztek a térfelünkre, így nekünk is több helyünk maradt támadni, mégsem egy kontrából veszélyeztettünk, hanem állított labdából, Huszti szabadrúgása pedig gólt érdemelt volna, de a léc közbeszólt.

Az előző mondat nem elírás volt, így történt, hazai pályán kontrázgattunk Málta ellen, és jobb híján hullámzással próbáltuk leplezni a lelátón, hogy kissé idegesek vagyunk amiatt, hogy nem sikerül megszerezni a vendégeket stand by állapotba fordító második gólt. Pedig a kolléga még meg is mondta, hogy ha Gera beáll, akkor gólt szerez, és mégse.

Jobb híján a szurkolók elővették a jól ismert "Ébresztő" rigmust, ami aztán hatásosabb volt, mint a legmélyebb álmot kíméletlenül félbevágó vekkercsörgés, ismét sikerült ugyanis nyomás alatt tartani a máltai kaput. És amikor a tudósítók tollja még a papíron sercegett, hogy lejegyezze a Dzsudzsák, Vadócz cserét, megjött a seduxen: Huszti a rosszabbik lábával püfölte középre a labdát, ahol Gera a védőjét túlugorva bólintott, hogy aztán jöhessen az ilyenkor megszokott tornamutatvány.

Még több kép

Itt aztán le is lehetett volna fújni a meccset, a görcsös arckifejezést mosoly váltotta fel, az ökölbe szorított kezek tapsolni kezdtek, a semmitmondó hátul passzolgatást ollézás kísérte. A végén még érkezett Juhász, akinek tilos hosszú hajat növesztenie, mert a rövidebb frizurával egyszerűen nem tud máshova fejelni, csak a kapuba, a vége olyan sima lett, hogy szinte nem is emlékeztünk az első félidei pontatlan, rekortánon landoló keresztlabdákra, a két Fülöp-bravúrra és a meccs nagy részében látott közepes teljesítményre.

Mindig azzal kezdjük a sorsolások utáni elemzéseket, hogy csak verjük meg oda-vissza a kicsiket, akkor lesz értelme számolgatni. Ez a misszió ezennel teljesítve lett, és jogosan ünnepelt összekapaszkodva a válogatott, a kötelezőket sikerült lehozni, és éppen ideje a nagy számok törvénye, illetve a Koeman-csapattól látott profizmus alapján, hogy 14 év után ismét elkapjuk egy nagy grabancát.

Emlékeztető - világbajnoki selejtező, 1. csoport:
Magyarország - Málta 3-0 (1-0)
Budapest, Puskás-stadion, 35 ezer néző
v.: Szukina (orosz)
Magyarország: Fülöp - Bodnár, Vanczák, Juhász, Bodor - Szélesi - Hajnal (Gera, 46.), Halmosi (Tóth B., 93.) - Dzsudzsák (Vadócz, 79.), Huszti, - Torghelle
Málta: Haber - A. Agius, Bajada, Caruana, Muscat - G. Agius, Briffa (Fench, 84.), Cohen, Bogdanovic (Barbara, 89.) - Mifsud, Schembri (Scerri, 46.)
gól: Hajnal (7.), Gera (80.), Juhász (94.)
sárga lap: Bodnár (9.), Juhász (49.), illetve Mifsud (16.), Muscat (57.)