Futballisten, ta-ta-ta-ta-ta, megőrülök - legendás sportközvetítések

Egy futballmérkőzés nem csak a stadion lelátóin helyet foglaló szurkolók számára emlékezetes: a rádiós, illetve a televíziós közvetítéseknek köszönhetően milliók követhetik figyelemmel a fontosabb találkozókat. Egy jól sikerült kommentár pedig rengeteget tehet hozzá a meccshez, nem csoda, hogy sok közvetítésrészlet, mondat vált legendássá az évek során.

Míg Magyarországon az 1954-es világbajnokság döntőjének közvetítését legszívesebben mindenki elfelejtené, addig Németországban érthető módon éppen ez az egyik legismertebb és legemlékezetesebb kommentátori bravúr.

A találkozót a német rádióban az a Herbert Zimmermann közvetítette, aki 1942 óta dolgozott a Berliner Rundfunknál, és ezzel a meccsel vált egy csapásra híressé.

A korabeli szokásnak megfelelően Zimmermann óriási vehemenciával interpretálta a találkozót a szurkolók számára, de a meccs elején még nem volt túl lelkes - elvégre a magyar csapat 2-0-ra vezetett.

Ahogy azonban a nyugatnémet együttes kiegyenlített, Zimmermann is egyre többször felemelte a hangját, és Helmut Rahn találatánál már teljes extázisban volt.

Mondatai később szállóigévé váltak: a kiválóan védő kapust, Toni Tureket például egyszerűen csak Fussballgottnak, azaz futballistennek nevezte (amiért egyébként pár héttel később nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie), így innen ered az a német stadionokban azóta elterjedt szokás, hogy a legnépszerűbb futballistáknak ezt skandálják.

Zimmermann utolsó rádióközvetítése az 1966-os vb-döntő volt, ahol az NSZK hosszabbításban 4-2-es vereséget szenvedett. Az angoloknak mind a mai napig ez az egyetlen jelentős sikerük válogatott szinten, nem csoda, hogy náluk a meccs tévériporterének, Kenneth Wolstenholme-nak a szavai váltak halhatatlanná.

Érdekes módon nem a futballtörténelem legvitatottabb találatának számító harmadik angol gól közvetítését tudja mindenki kívülről Angliában, hanem azt a pár mondatot, amit Wolstenholme közvetlenül a lefújás előtt mondott. Három-kettes angol vezetésnél a németek kétségbeesetten rohamoztak, és a játékvezető tett egy félreérthető mozdulatot, mire a szurkolók egy része azt hitte, hogy lefújta a meccset - és berohantak a pályára. A játék azonban folytatódott, Geoff Hurst elviharzott a labdával, és bebombázta a rövid felső sarokba.

Íme a találat Wolstenholme tolmácsolásában: "Some people are on the pitch ... they think it's all over ... it is now!" azaz: "Néhány ember a pályán van... azt hiszik vége... most már igen!"

Ezeket a mondatokat nem csak a futballszurkolók fújják Angliában, hanem szinte mindenki, a szavak bevonultak a populáris kultúrába, popszámokban idézték őket, sőt, a BBC egy sporttal kapcsolatos kvízműsornak az alábbi címet adta: "They think is's all over" A műsor 11 éven keresztül ment az angol közszolgálati csatornán...

Az olaszok számára a vb-győzelem nem kuriózum, négyszer is megnyerték a futballvilág legrangosabb sorozatát, legutóbb 2006-ban. A viadalról azonban nem a franciák elleni döntő közvetítése maradt a legemlékezetesebb, hanem a Németország elleni drámai elődöntőn elhangzottak, amiket a Sky Italia kommentátora, Fabio Caressa mondott.

Amikor a találkozó hosszabbításában Fabio Grosso megszerezte az olaszok vezető találatát, Caressa óriási örömében csak annyit tudott beleüvölteni a mikrofonba: "Gol di Grosso", de a biztonság kedvéért ezt jó párszor megtette, majd Alessandro del Piero góljánál azt kiabálta: "Andiamo a Berlino", vagyis "Megyünk Berlinbe".

A torna fináléjára ugyanis a német fővárosban került sor, és a hazai szurkolók az elődöntő alatt többször is skandálták a "Wir fahren nach Berlin" kezdetű nótát, amit Németországban gyakran szoktak énekelni, mivel a német kupa döntőjét is rendre a berlini Olympia-stadionban játsszák. Az "Andiamo a Berlino" annyira összekapcsolódott Caressa nevével, hogy a vébéről kiadott könyvének is ezt a címet adta.

Az argentin futballban sem valamelyik győztes vb-döntő közvetítéséből lett legenda, hanem "természetesen" Diego Maradona talán legemlékezetesebb megmozdulása ihlette a halhatatlan szavakat. Az 1986-os világbajnokság nyolcaddöntőjében az angolok ellen az isteni Diego előbb kézzel juttatta a labdát Peter Shilton kapujába, majd pár perccel később a sportág történetének egyik legszebb találatát szerezte, a teljes angol védelmet kicselezve.

Az összecsapást az argentin televíziózás egyik leghíresebb kommentátora, Víctor Hugo Moráles közvetítette, aki ugyan az uruguayi Montevideóban látta meg a napvilágot, de immár tiszteletbeli argentinnak számít - amihez ez a gól is hozzájárult.

Moráles érthető módon teljes extázisban közvetítette az évszázad gólját, az utolsó cseleknél már csak annyit tudott hörögni "ta-ta-ta-ta-ta", hogy aztán az alábbi, immár halhatatlan szavakat üvöltse: "Es para llorar, perdónenme! Gracias Dios, por el fútbol, por Maradona, por estas lágrimas", azaz magyarul: "Sírnom kell, elnézést! Köszönöm, Istenem, a labdarúgást, Maradonát, ezt az örömöt". Argentínában mindenki fújja ezeket a mondatokat, az Internazionale középpályása, Estebán Cambiasso is remekül idézte társai előtt az olasz klub hivatalos dalának lemezfelvételekor (a felvételen 0:50-től látható a jelenet).

Az osztrákoknak nem jutottak ilyen nagy sikerek, de egy rendkívül emlékezetes vébémeccs közvetítése azért bevonult a legendáriumba a sógoroknál. Az 1978-as tornán Ausztria válogatottja a középdöntőben az NSZK ellen lépett pályára, és míg a sógorok számára nem volt tétje a mérkőzésnek, a németeknek még megvolt az esélyük a döntőbe jutásra. Ebből azonban semmi nem lett, mivel az osztrák csapat 3-2-re legyőzte a "nagy testvért".

A győztes gólt Hans Krankl a 88. percben szerezte, és a találatot kommentáló Edi Finger szavai örökre emlékezetesek maradtak. "I wer narrisch" - kiabálta a mikrofonba, ami erős osztrák dialektusban valami olyasmit jelent, hogy "mindjárt megőrülök". A közvetítés ezen részletét manapság akár még csengőhangnak is le lehet tölteni Ausztriában...

www.global-soccer.eu