Társoldalunk:

Kocsis Sándorral csak Gerd Müller vetekedhet

2009.06.14. 11:18

Manapság ha egy támadó mérkőzésenkénti gólátlaga eléri a felet, vagyis minden második találkozóján eredményes, hatalmas teljesítménynek számít. A sportág történetének leggólerősebb csatárai azonban ezt felülmúlják: összesen 15 olyan labdarúgó akad, aki a címeres mezben legalább 20 gólt ért el, és átlagban minden mérkőzésén betalált.

Aligha véletlen, hogy az elmúlt 35 esztendőben egyetlen játékosnak sem sikerült elérnie ezt a gólátlagot - egyrészt már sokkal több válogatott mérkőzést játszanak, mint korábban, másrészt a találkozókon valamivel kevesebb gól születik, illetve a gólszerzés feladata is jobban megoszlik a labdarúgók között.

De persze a múltban is csak keveseknek adatott meg, hogy több gólt szerezzenek a válogatottban, mint ahány találkozón pályára léptek. Olyan klasszisok estek ki a rostán ezen szempontot figyelembe véve, mint Pelé (ő 92 válogatott találkozón 77 találatot ért el) vagy Eusébio (a portugál sztár csupán 41 gólig jutott 64 összecsapáson).

Puskás Ferenc esete érdekes: ha csak azt nézzük, hogy a magyar válogatottban milyen teljesítményt nyújtott, akkor éppen csak elmaradt volna a kívánt eredményességi szinttől, hiszen 85 találkozón 84-szer talált be, de ezt követően a spanyol nemzeti tizenegyben is játszott még négy mérkőzést - anélkül, hogy egyszer is gólt szerzett volna.

Puskás játékostársának, Kocsis Sándornak viszont sikerült az a bravúr, hogy több gólt szerzett a válogatottban, mint ahány találkozón szerepelt. A kiválóan fejelő középcsatár 68 mérkőzésen húzhatta fel a címeres mezt, és ezeken 75 találatot ért el!

Válogatottbeli pályafutását 1948 júniusában Románia ellen rögtön egy duplával kezdte (a magyar csapat egyébként 9-0-ra nyert), és a 68 válogatott mérkőzéséből csak 24-en nem volt eredményes - viszont ugyanennyi találkozón nem érte be egyetlen találattal. Az 1954-es világbajnokságon pedig öt összecsapáson 11 gólig jutott - fájdalom, az NSZK elleni finálé volt az egyetlen meccs a tornán, ahol nem volt eredményes.

A vb-gólkirályok közül még hárman rendelkeznek hasonlóan kiemelkedő statisztikával. Az 1958-as tornán 13 találatot szerzett francia csatár, Just Fontaine a torna mindegyik meccsén eredményes volt, és összesen 30 gólig jutott a Les Bleus színeiben - mindössze 21 találkozón. Ő 1953-bnan egy mesterhármassal mutatkozott be a válogatottban, ám ennek ellenére ezt követően három évig egyáltalán nem kapott meghívót! A 21 válogatott meccse során mindössze hatszor nem volt eredményes - kétszer Magyarország ellen.

Az 1938-as vébén a gólkirályi cím a brazil Leonidasé lett (hét gól). Rögtön egy mesterhármassal nyitott a lengyelek elleni nyolcaddöntőben, majd a csehszlovákok elleni mindkét meccsen eredményes volt (mivel az első összecsapás döntetlen volt, újrajátszásra volt szükség), így aztán hatalmas meglepetést keltett, hogy az olaszok elleni elődöntőben a szövetségi kapitány, Ademar Pimenta kihagyta őt a csapatból. A brazilok ki is kaptak 2-1-re, és Leonidas a bronzmeccsen már ismét játszott - és szerzett két gólt...

A műfaj egyik legjobbja kétségtelenül a nyugatnémet Gerd Müller. A Nemzet Bombázója egészen elképesztő statisztikát produkált, egy olyan korszakban, amikor már sokkal inkább a védekező futball került előtérbe. Müller, aki az 1970-es világbajnokságon volt gólkirály (10), összesen 62 mérkőzésen játszott a válogatottban, és ezeken 68 gólt ért el.

A debütálása alkalmával Törökország ellen ugyan még nem volt eredményes, de második meccsén az albánoknak már négyet vágott, és csak 24 összecsapáson nem vette be az ellenfelek kapuját.

Ha azt nézzük, hogy melyik játékosnak van a legjobb meccsenkénti gólátlaga azok közül, akik legalább 20 gólt szereztek nemzeti színekben, akkor is Magyarországra kerül a képzeletbeli trófea. A minden idők egyik leggólerősebb futballistájának számító Deák Ferenc ugyanis 29 gólt ért el a válogatottban - mindössze 20 meccsen.

A Bamba becenévre hallgató csatár 1946 és 1949 között szerepelt a címeres mezben, és a 20 találkozóból csak négyen nem volt eredményes - ebből kétszer lecserélték a szünetben, egyszer pedig piros lapot kapott. Kétszer is előfordult viszont, hogy négy gólt ért el 90 perc alatt (a bolgárok és a lengyelek ellen), ám ez is kevés volt ahhoz, hogy az 1950-es években is figyelembe vegyék a válogatottnál.

A ranglista élcsoportja:

Kocsis Sándor Magyarország 75 68 1,10
Gerd Müller NSZK 68 62 1,10
Poul Nielsen Dánia 52 38 1,37
Sven Rydell Svédország 49 43 1,14
Gunnar Nordahl Svédország 43 33 1,30
Ernest Wilimowski Lengyelország/NSZK 34 30 1,13
Just Fontaine Franciaország 30 21 1,43
Deák Ferenc Magyarország 29 20 1,45
Vivian Woodward Anglia 29 23 1,26
Bep Bakhuys Hollandia 28 23 1,22
Steve Bloomer Anglia 28 24 1,17
Avar István Románia/Magyarország 27 23 1,17
Hughie Gallagher Skócia 23 20 1,15
Leonidas da Silva Brazília 21 19 1,11
Herminio Masantonio Argentína 21 19 1,11


A játékos neve és válogatottja után a gólok, a mérkőzések száma, végül a meccsenkénti gólátlaga olvasható.

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKK